Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-116
240 116. országos illés február 9. 1870. tennék, békés és nyugalmas időket élüak, tehát a kormánynak ezen békés és nyugalmas időkbeni eljárásával, a hanggal, melylyel a kormány oly időkben él, összehasonlítani oly idők eljárását, midőn, a mint előttem megjegyeztetett, több ponton lángokban állott a haza, és ellenséges seregek támadták meg, valóban nem lehet ; hanem igenis lehet hasonlítani a személyzet sokaságát illetőleg annak, ki azt akarja kimutatni, hogy most a személyzet sok, mert rendkívüli időkben természetesen több dolga levén a belügyminiszternek, nagyobb személyzetre is van szükség: de más tekintetben, biztosok kiküldése, vagy azon hang tekintetében, melylyel a megyékhez szól a belügyminiszter, két ily időt egymással összehasonlítani; csakugyan nem lehet. Es engedjen meg a t. képviselő ur, ha azt mondom, hog^ ily módon összehasonlítás nem eredhet másból, mint azon eszmezavarból, melylyel a rendes, a békés idők teendőit a rendkívüli idők szükségleteivel összezavarják. (Helyeslés bal felől.) Különben a személyzet szaporításának igazolására méltóztatott hivatkozni, a t. államtitkár urnák az erdélyi unió végrehajtására. Nem hittem, hogy épen a kormány és épen a belügyminisztériumhoz közel álló tagja a háznak mondhassa azt, hogy az erdélyi unió végre van hajtva; én legalább igen szomoritónak találom, hogy az erdélyi unió végrehajtásának tekintetik az, hogy Erdély még ma is alkotmányon kivü 1, provisorius rendeletek hatalma alatt áll, (Igaz! lal felől) ha igy értelmezi az unió végrehajtását, akkor valóban nem tudom, mit higyjünk alkotmányos érzületéről. (Helyeslés bal felől.) Megtámadta vagyis inkább helytelenítette a t. államtitkár ur Várady t. barátom fellépését annyiban, hogy ő megtámadta azon minisztert, a ki a házban nincs jelen, nem lehet jelen, s a ki magát nem védelmezheti, és itt legelsőbb azt vagyok bátor megjegyezni, hogy Várady t. barátom mindenütt minisztériumról szólott és nem a miniszter személyéről. De miután ezt megjegyeztem, okvetlenül kell, hogy vitassam azt is, hogy szólott volna bár magáról a miniszterről, azt mondani, hogy ez nem helyes, nem parlamentáris eljárás, egyátalában nem lehet. Ugyan kérem a t. képviselő urat, a ki azt mondja, hogy a parlamentálismus barátja: mivé lenne a miniszteri felelősség, ha akármi követtetnék el egy miniszter által, a mely perczben a miniszter székét oda hagyja és a képviselőháznak nem tagja többé, róla beszélni nem lehet? (Helyeslés bal felől.) Ekkor a miniszteri felelősség tiszta illusió és nevetség lenne. (Tetszés hal felől.) Tovább megyek; ha egész minisztériumok változnak, igaz, az újonnan alakult minisztériumot elődjeinek tévedéseért nem lehet vád alá helyezni, vagy csak megtámadni is; de egészen máskép áll az eset akkor, mikor nem az egész minisztérium változik, mikor nem a politika változik, hanem midőn ugyanazon minisztérium marad és csak egy, vagy más tagja változott; mert ekkor felelős marad saját tényeiért az egyes tag és felelős marad az összes hivatalban maradt miűiszterium. Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy négy hónappal elkésve adta Várady t. barátom azt a tanácsot, hogy ne kövesse az uj belügyminiszter példáját. Megjeg} ? zem, hogy ő mint mindenütt, ugy itt is minisztériumról szólott; azonban bármint legyen is a dolog, épen az, a mit a t. képviselő ur a volt belügyminiszterről Wenckheim báróról eSmondott, hogy ő a megyéknek menynyire barátja és a mit részemről magam is hiszek, tudok és bizonyítok, épez bizonyítja legjobban, mennyire van szüksége az uj belügyminiszter urnák a figyelmeztetésre: mert ha az, ki a megyéknek valóban, a mint mondom, én is bizonyítom, barátja, a minisztériumban fenálló rendszer szerint kénytelen volt a megyék ellen ugy eljárni, a mint a volt belügyminiszter eljárt, akkor valóban nem felesleges a figyelmeztetés bárki más számára, hogy ne hagyja magát a rendszer által oda vitetni, hogy folytassa a megyék jogkörének csonkítását. (Tetszés bal felől.) Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy ezért nem kellett volna e dolgokat előhozni, mert azok iránt a volt miniszter a felelősséget el is vállalta s azokért már feleletre is vonatott és a ház által eljárása mindannyiszor helyeseltetett. (Ellenmondás jobb felől.) Engedelmet kérek, itt egykis tévedés van. A mi illeti az első hevesi kérdést, a mely, mint méltóztatott emlékeztetni, az akadémia termében tárgyaltatott, ott én is ugy tudom, ugy emlékszem, hogy helyeslést mondott ki a ház; de az, hogy a más két kérdésre vonatkozólag, melyet felhozni méltóztatott, helyeslését mondta volna ki, nem áll. Tóth Vilmos % Nem mondtam! Tisza Kálmán: Azt méltóztatott mondani, hogy a ház azáltal, hogy az interpellátióra adott feleletet tudomásul véve napirendre tért át, helyeselte a miniszter eljárását, sőt ha tetszik a szót is megmondom : approbálta. Tóth Vilmos : Azt mondtam! Tisza Kálmán; Engedelmet kérek, ez ellenkezik azzal, mit épen a Deák Ferencz igen t. képviselő ur indítványára elfogadott határozat szerint a ház a házszabályok magyarázatául kimondott : mert ezen határozatban tisztán és nyíltan benne van, hogy az ily tudomásulvétel nem tekinthető az ügy befejezésének és nem zárja k az ügynek más alakban ujolag a ház elé hoza
