Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-116
116. országos illés február 9. 1870. 241 tálát és igy az akkori tudomásul vétel még nem approbatió, de annál kevésbbé ok arra, hogy többé a parlamentárismus elveinek és a házszabályoknak megfelel őleg elő ne lehetne azt a házban hozni. (Helyeslés bal felől.) Arról, hogy helyes-e megyei törvényt alkotni, vagy nem? mit incidentaliter a t. képviselő ur felhozott, nem szólok. Megnyugszom a t. miniszter ur azon nyilatkozatában, hogy ily törvény lesz, hogy az nem sokára be fog a ház elé terjesztetni; akkor, ha beterjesztve lesz, majd elmondhatom felette nézeteimet, melyeket nem akarok sötét színekkel előre rajzolgatni: de meg kell jegyeznem azt, hogy ha a t. képviselő ur coneret eseteket kivan a múlt minisztérium eljárásából, olyanokat, melyek által részint az egyesek, részint a törvényhatóságok jogköre megtámadtatott, csak igy hirtelenében is leszek bátor a felemiitettekhez még vagy kettőt hozzáadni, a minő volt mindjárt 67-ben, az aradi honvédünnepély betiltása, minők voltak a választások alatt részint maga a belügyminiszter, részint az összes minisztérium által kiadott rendeletek, melyek mind az egyének, mind a törvényhatóságok jogait korlátolták. (Ugy van! bal felől.) Ha tehát speciális dolgot, coneret eseteket méltóztatik kívánni, ezekkel szolgálhatok. Azzal végezte beszédjét igen t. kéjjviselő ur, hogy ő mindenkor és mindig a parlamentáiismusnak volt és lesz barátja, (Ellenmondás bal felől) ós csak azt kívánja, hogy soha senki a parlamentárismus ellen ne vétsen inkább, mint a hogy a volt belügyminiszter vétett a törvényhatóságok ellen. Én ha ezen szavait fontolóra veszem, azt hiszem, a parlamentálismusnak nagyobb barátja vagyok mint ő: mert én nem elégszem meg azzal, hogy ne vétsen senki többet a parlamentálismus ellen, mint a* belügyminisztérium a municipiumok ellen vétett; mert én annyi vétséget a parlamentálismus ellen fölöttébb is soknak tekintek. A mi azt illeti, hogy a parlamentálismusnak képviselő ur mennyire barátja, mennyire nem barátja, én meg vagyok győződve róla, hogy őszintén hiszi és vallja magáról, hogy annak igazi barátja: de engedjen meg, ha épen azért, mert meg vagyok győződve, hogy őszintén hiszi azt magáról, kérem vegye fontolóra az ügyet, mert én legalább ugy látom, szavaiból és tetteiből azt tapasztalom, hogy ő nem a parlamentálismusnak, hanem a eentralisatió s miniszter-omnipotentiának barátja. Ez pedig végtelen nagy különbség. (Igazi Ugy van! bal felől, zaj jobb felől.) Végezetül, t. ház, midőn kinyilatkoztatnám, hogy én a költségvetést a tárgyalás alapjául elfogadom, de egyúttal óhajtom Várady Gábor t. barátom határozati javaslatát is elfogadtatni: KÉPV. H. NAPLÓ 18f| v. még csak a hivatalos .,Közlöny''-re vonatkozólag vagyok bátor egy megjegyzést tenni. Őszintén megvallom, nagyon csudálkoznom kell azon, hogy ha kérdeztetik a pénzügyminiszter ur, azt mondja, hogy nem tudja, mert azt a belügyminiszternek kell tudnia, és ha kérdeztetik a belügymiszter ur, ő ismét azt feleli, hogy nem tudja. Én tehát arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy ha ily helyzetben vagyunk, hogy egyik miniszter sem tudja, mi történik ezen közlönynyel: legyen szíves rendőrfőnökét utasítani, hogy azt kutassa ki. (Derültség és élénk helyeslés bal felől.) Zeyk Károly: T. ház! Figyelemmel kísértem t. barátom Tóth Vilmosnak beszédét s én megvallom, nem ugy értettem, mint Tisza Kálmán t. képviselőtársam. 0 nem mondta azt, hogy az unió bevégzett tény, nem mondta hogy az unió tökéletesen végre van hajtva; hanem azt mondta, hogy az unió következtében a kir, kormányszék föloszlattatott és azon teendők, melyeket a kir. kormányszék végzett, most a minisztérium által végeztetnek: ennélfogva a minisztériumban több dolog van, mint volt a múltban; ez pedig tökéletesen áll. Felelni akarok egyúttal Simonyi Ernő tiszt, képviselő urnák is, a kinek föltűnt azon körülmény, hogy midőn Erdélyben királyi biztos van, mégis az erdélyi ügyek kezelésével indokoltatik a személyzet szaporítása. — E tekintetben a t. képviselő urat arra bátorkodom figyelmeztetni, hogy az erdélyi törvényhatóságokkal egyenesen a belügyminisztérium közlekedik ; ahhoz írnak föl a törvényhatóságok, és a minisztérium a maga észrevételeit és rendeleteit a törvényhatóságokkal egyenesen közli. Hogy ez igeü megszaporította a belügyminisztériumnak munkáját, az nagyon természetes. Hogy az unió teljesen végrehajtva nincs, az nem szenved kétséget, és azt hiszem, mindenki, kinek szivén van az unió, óhajtja, hogy mindazon különbségek, melyek Magyarország ós Erdély között e kérdésben még fönforognak, minél előbb elenyészszenek, a minek elérésére mindenesetre meg fog tenni mindent a minisztérium, mihelyt a körülmények azt megengedik, és azt gondolom, igazat mondok, ha azt mondom, hogy a minisztérium óhajtja az erdélyi királyi biztosságnak minél előbbi megszüntetését. {Helyeslés.) Gyakran fordul elő azon eset, hogy midőn az ember igen hamar megszüntet egy intézményt, épen azon ügynek árt általa, a melynek használni kivánt. {Helyeslés.) En attól tartok, az erdélyi királyi biztosság megszüntetésével épen igy áll a dolog. Erdélyben igen sok ellensége volt az uniónak és ne ámítsuk önmagunkat, jelenben is van. Vannak olyanok, kik sértve érzik ez által magukat, mert némely terveiket 31
