Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-116

116. országos ülés február 9. 1870. 235 emlékszem, hogy midőn mi a belügyminiszternek hivatalnokai a jog folytonosságánál fogva Szemere Bertalan stylusát akartuk folytatni, ő volt az, ki a tollat kezébe véve, a „megrendelem" „meghagyom" szókat kitörölve ezen szavakkal cserélte föl: „fölhivoni", „fölkérem." (Helyeslés jobb felől.) Atalában igen nehéz az ily átalánosságban emelt vádakra felelni. Ha a t. képviselő ur concret esetekre hivatkozott volna, lehet, hogy azon helyzetben lettem volna, hogy ezen vádakat adatokkal czáfoltam volna meg: igy azonban nem tehetek egyebet, mint hogy én, ki a parlamentálismusnak, — hogy ugy mondjam — megrögzött barátja (Zaj bal felől) és védője vagyok, a ki addig, mig a politikai pályán működni szerenesés leendek, minden erőmet és igyekezetemet oda fogom fordítani, hogy Magyarországnak oly államintézményei legyenek, a melyek távol attól, hogy a parlamenti kormányt és parlamentálismust egyátalában absorbeálhassák vagy parallisálhassák, ellenkezőleg, hogy ezen intézmények csakis egyedül a parlamenti kormány és parlamentálismus öregbítésére szolgáljon, hogy, mondom, én, ki ily elveket bírván, nem zárhatom be máskép előadásomat, mint azon kívánsággal, hogy: Adja az ég, hogy soha senki többet ne vétsen a parlamentálismus ellen Magyarországon, és ebben a házban sem a bal, sem a jobb oldalon, mint a mennyit Wenckheim Béla báró vétett a municipiumok ellen! (Éljenzés a jobb oldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! Előttem szólott t. képviselő nr főleg arra törekedett, hogy báró Wenckheim volt belügyminiszter urnák eljárását a ház előtt igazolja. Igaz, hogy beszéde elején hozzátette azt is, hogy ö maga is benne volt azon minisztériumban, és megmondta nyíltan, hogy azokban, a mik történtek „pars roagua fűit", hogy nagy része volt benne neki is. Talán midőn Wenckheim Béla bárót igazolni igyekezett, igyekezett igazolni egyszersmind önmagát is. Erre természetesen joga van mindenkinek Én részemről nem is ez oldalról akarok a kérdéshez hozzászólani; nincs szándékomban, hogy én itt mintegy vádlóként lépjek föl akár a volt, akár a jelenlegi miniszter irányában : hanem azt hiszem, hogy azon kifogás, a melyet már különben tegnap a miniszter ur is tett — hogy t. i. a Várad}' Gábor képviselő ur által fölhozott tárgyak fölemlitése nem tartozik a költségvetési vitához, nem alapos, és én azt részemről egyátalában nem ismerhetem el. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Mert hiszen a költségvetés tárgyalásának egész theoriája épen az, hogy a miniszter a ház elé jön és azt mondja : szavazzátok meg nekem azon költséget, melyet az én minisztériumomnak és az administratiónak további vitelére okvetlenül szükségesnek tartok, és hogy akkor helye van annak, miszerint a képviselőház bírálat alá vegye: vajon olyan-e az administratió, hogy az e ezélra kért költséget megérdemli-e vagy nem? E szerint nem az a kérdés csupán, hogy mennyi forintot kér a miniszter egyik vagy másik tétel alatt; hanem a kérdés az, hogy vajon ezen minisztérium teendői oly irányban kezeltetnek-e, mely irány a ház többségének tetszésével és akaratával találkozik? Ezen szempontból indulva ki, tárgyaltuk eddig is a költségvetést, és szóltunk minden egyes tárczára vonatkozólag : nem szigorúan a számokhoz; hanem a minisztériumnak teendőire vonatkozó mulasztásaihoz és cselekvéséhez. Tóth Vilmos képviselő ur beszédében igyekezett azt igazolni, hogy a közigazgatás költségei nem fölötte nagyok, és különösen az 5 miniszteri tanácsost azzal igazolta, hogy 48 óta az ügyek szaporodtak : szaporodtak tudniillik. egy részről a földtehermentesítési alappal s más részről Erdély ügyeivel. A földtehermentesítési alapot elfogadom alaposnak : de a másikat nem fogadhatom el annak. Azt látom a költségvetésből, hogy a minisztériumnak van két államtitkára, és az egyiknek léte azzal indokoltatik, hogy Erdély ügyeiben tájékozást adhasson. Ez igen helyes ok volna, ha Erdély ügyei a minisztériumban kezeltetnének; de mikor Erdély egy teljhatalmú királyi biztosra van bízva, (Jobb felől ellenmondás, bal fe.ől: Ugy van) — legalább a költségvetésben egy teljhatalmú királyi biztos számára kívántatik megszavaztatni a költség és ez az, a mit én főleg gáncsolok a költségvetésben, hogy most még ez évben sem szándékoznak Erdély kivételes állapotát megszüntetni, a rendes törvényes állapotot visszahelyezni, hanem továbbá is királyi biztos által kivételesen szándékoltatik kormányoztatni;— midőn tehát Erdély ügyei királyi biztos által kezeltetnek: nem látom szükségét annak, hogy ott a királyi biztos költségei külön fölszámittassanak, itt pedig a minisztériumban egy államtitkárral, egy miniszteri tanácsossal s a többi hozzá való személyzettel bővíttessenek a központi igazgatás költségei. Nézetem szerint vagy az egyik, vagy a másik fölösleges. A mi a 48-ban kiküldött biztosoknak nagy számát és működését illeti: engedje meg a tisztelt képviselő ur, ezen biztosokat a mostani biztosokkal összehasonlítani nem lehet. Azok nem voltak kalpagos vitézek, azok nem voltak olyanok, kik föltett kalpaggal járják be az országot, ezt tenni senkinek sem jutott eszébe; rendkivü[ liek voltak a körülmények, rendkívüli tevékenyI sé<?re volt szükség.