Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-116

286 116. országos ülés február 9. 1870. Akkor a kormány saját felelősségére kormánybiztosokat küldött ki, nem ruházta föl őket királyi hatalommal, nem jelentek meg azok süvegesen a megyékben sehol sem; {Derültség. Helyeslés bal felől, mozgás jobb felől) nem volt rá eset, hogy egy hatóság működését fölfüggesztették volna; nem volt rá eset, hogy a megyei jegyzőkönyvből kitöröltek volna egyes tételeket. (JJgy van! bal felől.) Nem volt 48-ban a kormánynak szüksége arra, hogy akár az egyik, akár a másik megye bizalmat vagy bizalmatlanságot szavazzon: érezte ő a bizalmat, melyet a nemzetben gerjesztett; tudta, hogy bizalommal találkozik a népnél; egyik vagy másik megyének felszólalásával nem gondolt volna. Azokat a kormánybiztosokat, kik a megyékkel, a törvényhatóságokkal egyértelmüleg működtek, ezekkel összehasonlítani, kik exstiuguálják a megyék alkotmányos életét, egyátalában nem lehet. (Igaz! bal felől.) Az 1848-iki biztosok csak akkor léptek föl teljhatalommal és a törvény felfüggesztésével, mikor ezt a világon minden kormnáy tenni tartozik. Azon vidéken, hol fegyvert fogtak, hol ellenséges csapatok szemben állottak egymással, ott igen is rendkívüli eszközökre levén szükség, a rendes törvényes állapot felfüggesztetett, és ideiglen ostromállapot hozatott be; de ez az egész világon mindenütt így gyakoroltatott, és soha senki által kétségbe nem vonatott, hogy tettleges háború vagy összeütközés esetében az ostromállapotot kell kihirdetni. Ezt tehát a mostani időkkel összehasonlítani nem lehet: (Halljuk!) mert, midőn Hevesmegye azt találta mondani, hogy ő bizalmat szavaz a bal oldalnak, ez még nem háború, ezért még nem kell az ostromállapothoz nyúlni s egy nagy megye alkotmányos életét egy esztendeig fölfüggeszteni. Ne méltóztassanak ezt összehasonlítani azon állapottal, midőn Magyarország kilencz oldalról volt megtámadva osztrák csapatok által, és midőn az országban is öt nemzetiség állott fegyverben ellene. Ezen összehasonlítást egyátalán helyesnek és érvényesnek nem ismerhetem el. Azt mondotta Tóth Vilmos képviselő ur, hogy nem volt helyén fölhozni azokat, miket Várady képviselő ur fölhozott: mert az, kit vádolnak , e házban nincs jelen. Ez áll a magánéletben ; de a közéletben nem: a közéletben mi nem ismerjük a személyt, mert abstrahálva a személytől, csupán az ügyet tekintjük. Azt mondotta képviselő ur, hogy Wenckheim Béla báró volt miniszter elvállalta a felelősséget azért, a mit tett. Ez kétségtelenül áll, mert az alól magát ki nem vonhatta; de ha elvállalta a felelősséget, akkor, hogy feleletre vonathassák, azt itt szóba kell hozni, (Fölkiáltás jobb felől: Nincs itt!) akár jelen van, akár nincs. (Nyugtalanság jobb felől.) Miután pedig tudtomra ö ezen háznak nem tagja, igen nehéz volna oly időt választani ennek szóba hozására, midőn jelen lesz. (Fölkiáltás jobb felől: Már annak idején szóba hozatott.') A mi azt illeti, hogy már szóba hozatott: igen is egyes esetek szóba hozattak; de az nem tesz semmit : mert 10 esztendő múlva is szóba hozathatik. Az utolsó alkalom, melyben per indíttatott Angolországban egy volt miniszter ellen, az volt, midőn Walpole Róbert miniszter ellen 26 évi minisztersége után per indíttatott minisztersége első 10 évében történt dolgok miatt. A ház megujithatja 10 — 20 év múlva ezen kérdést, és ha akkor sül ki, hogy ezen vagy más miniszter a törvényt megsértette, akkor is felelősségre vonhatja. (JJgy van! a szélső bal oldalon.) Azt mondta a t. képviselő ur, hogy a vád különösen Wenckheim Béla b. ellen igen helytelenül volt alkalmazva, mert hiszen ő nagy municipalista és törvényhatóságok iránt mindig nagyon gyönge volt. Tóth Vilmos: Gyöngéd! Simonyi Ernő: Ezt elismerem, és ezen gyöngeség nyomai . . . Tóth Vilmos: Én gyöngédséget mondottam. [Derültség.) Simonyi Ernő : Bocsánatot kérek, ugy értettem, hogy „gyönge" — de helyreigazítom és azt mondom, hogy „gyöngéd" — ámbár azt hiszem, hogy ezen „gyöngédség"re jobban illenék e szó „gyöngeség" és ezen gyöngeség, vagy ha ugy tetszik gyöngédség nyomai látszanak országszerte a közigazgatás állapotában. (Jobb felől: A megyékben.) Igenis a megyékben, a megyék közigazgatási állapotán. Én sokkal jobban szeretem, ha a miniszter törvényre támaszkodva erélyesen szól, mint ha nagyon udvariasan szól és a törvények végrehajtásával igen keveset gondol. Szeretem azt, ha a miniszter megmondja: „rendelem" és „meghagyom", mert én abban törvénysértést nem látok mindaddig, mig a törvény által neki engedett hatalmat gyakorolja, (Igaz! bal felől). Ha ellenben a törvényen tul akar terjeszkedni, ha oly dolgot akar kivinni, mit a törvény nem enged és azt mondja, hogy „felhívom", „felkérem", sokkal helytelenebb, mint ha akármilyen más kifejezést használ, csak a törvény keretében maradjon. (Helyeslés bal felöl.) Ezeket akartam megjegyezni az előttem szóló t. képviselő ur beszédére. Méltóztassék megengedni, hogy néhány észrevételt tegyek még a miniszter ur által tegnap mondottakra, a miknek különösen azért tulajdonitok nagyobb fontosságot, mert ő azt mondotta, hogy a mit itt mondani fog nyíltan az ország színe előtt, az mintegy programmját, ki-