Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-116
2 31 116. országos ülés febuár 9. 1870. ügyminiszterium költségvetései között létezik. (Élénk helyeslés jobb felől.) Bocsásson meg egyébiránt a t. képviselő ur, hogy ki kell mondanom, miszerint én nem tartottam egészen helyes eljárásnak azt, hogy a t. képviselő ur ezen vádakat újból most, és e helyütt hozza fel. Nem tartom pedig helyesnek először azért: mert a mint mondám, az, kit ezért a felelősség súlya ér, nincs a házban jelen, és nincs azon helyzetben, hogy ezen vádakra felelhessen. (Felkiáltás bal felől: Itt van a miniszter!) Már pedig azt hiszem, nemcsak az igazság, de a méltányosság is azt követeli, hogy ha valakit vádolunk, azt a helyütt, ós akkor tegyük, a hol, és a midőn az illető arra felelhet. (Elénk helyeslés jobb felöl.) De bocsásson meg a t. képviselő ur, hogy ki kel] mondanom azt is, miszerint ezen eljárást nem tartom egészen parlamentárisnak. (Halljuk!) A lelépett miniszter mind azért, a mit tett, elvállalta a felelősséget. Ezen felelősségre vonatás meg is történt. így j?éld. a hevesi királyi biztos kiküldetése alkalmából Almássy képviselő ur a miniszter ur vád alá helyezését indítványozta. A ház — ha jól emlékszem még az Akadémiában történt — egy hétig tartó vitát fejtett ki e tárgy fölött, melyben, gondolom, mind a ketten részt is vettünk. Es mi lett vége ezen vitának 2 Az, hogy a ház roppant szótöbbséggel helyeslését nyilvánította a miniszter urnák. (Zaj és ellenmondás bal felől.) Németh Albert : Napirendre tért át! Tóth Vilmos: Bocsánatot kérek, ismétlem, hogy helyeslését nyilvánította. (TJgy van! jobb felől; zaj a bal oldalon.) Hasonló helyesléssel találkozott a miniszter ur azon eljárása, melylyel a demokrata köröket föloszlatta. (Zaj bal, helyeslés jobb felől.) Ugyancsak a hevesi második királyi biztosságot és a somogyi királyi biztos kiküldését a t. ház approbálta az által, hogy az ezen ügyben tett interpellátiókra adott válaszokat tudomásul véve napirendre tért át. {TJgy van! jobb felől. Ellenmondás bal felől.) Es igy, bocsásson meg, ha kimondom, miszerint t. Várady képviselő ur, ha nem is a ház határozatával ellenkezőleg, magát ellentétbe helyezve, de mindenesetre azokat ignorálva hozta fel, ismételve e vádakat, és ezért nem találom teljesen parlamentálisnak eljárását. (Helyeslés jobb felől.) Mennyire lehet bűnül felróni a belügyminisztériumnak azt, hogy a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot a ház elé nem terjesztette, bocsásson meg a tiszt, ház, nekem ezen kérdéssel szemben egy kissé nehéz állásom van. En többször kimondottam e házban abbeli nézetemet, (Halljuk!) hogy én a törvényhatóságok rendezését nem óhajtottam soha egyszerre, 1 egy törvény által, hanem esetről esetre a szükség és viszonyokhoz képest meghozandó törvények által elintéztetni. (Zaj bal felől.) Elismerem, ez meghaladott álláspont; tudom, a kormánynak nem szabad, nem lehet a nemzet óhajtását figyelembe nem vennie, mely pedig eléggé hangosan nyilvánult arra nézve, hogy a kormány a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot mielőbb a ház elé terjeszsze : de ebből egyátalában nem következtetem azt, hogy a kormány e tekintetben elkésett volna; sőt inkább azt hiszem : igen is szükséges volt a parlamentális élet postulátumaival a gyakorlati élet terén megismerkedni, mielőtt ;i törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatot a ház elé terjeszti. (Élénk helyeslés jobb felől.) Latinovics Vincze; Nagyon jól van! Tóth Vilmos; És épen azért, Várady képviselő úrtól eltórőleg, én e tekintetben a kormányt mulasztással nem vádolhatom. (Fölkiáltás bal, felől: Elhiszszük!) A t. képviselő ur azzal végezte beszédét — melyre nézve mellesleg szabad legyen megjegyeznem azt, hogy négy hóval elkésett — hogy jó tanácsot adva a jelen belügyminiszternek, iuté őt: ne kövesse elődjének példáját, a ki három évi működése alatt egyebet nem tett, mint hogy igyekezett a törvényhatóságok jogkörében foglalásokat tenni. Meg vagyok győződve, hogy Wenckheim Béla urat leginkább ezen vád fogja meglepni, őt, ki a municipiumok megtestesült barátja, őt, ki minisztersége alatt leginkább találkozott azon szemrehányással, hogy a törvényhatóságokkal szemben nagyon is gyöngéd. (Helyeslés jobb, ellenmondás bal felől.) A t. túlsó oldalon nemtetszéssel találkozott ezen nyilatkozatom, és azért nagyon örvendettem volna, hogy ha t. Várady képviselő ur elhozott volna magával egy pár rendeletet azok közül, melyeket a 48-iki belügyminiszter küldött a törvényhatóságokhoz; én viszont szolgáltam volna nehánynyal azok közül, melyeket a 67-iki .belügyminiszter menesztett a törvényhatóságokhoz. Igen jó szolgálatot tettünk volna mindketten : először, mert ezekből meggyőződött volna a ház arról, hogy miként fogta föl a 48-iki miniszter a parlamentális kormány hatalmát a törvényhatóságokkal szemben, (Ugy van! jobb felől) az a miniszter, ki pedig leginkább volt hivatva a 48 iki törvényeket magyarázni, mert hiszen azok alkotásában részt vett; másrészről szolgálatot tettem volna a t. háznak, ha néhányat ezen rendeletek közül elhoztam volna, hogy meggyőződbetett volna a t. ház arról, mily ildomos, mily lovagias, mily gyöngéd modorban (Derültség bal felől) szólt Wenckheim báró a törvényhatóságokhoz. (Ugy van! jobb felől.) Igen jól