Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-116
2B2 1,e- <"* szá fl° s K! ^s február 9. 1870. nyos kormányzat és teljhatalmú királyi biztos működése előttem valóságos ellenmondás. A t. ház tehát, fölfogásom szerint, nem szavazhatja meg ezen költségeket a nélkül, hogy az alkotmányos jogok és törvón3 r ek eltaposására segédkezet ne nyújtana. Én tehát ezen tételeket annál is inkább kitöröltetni óhajtom a költségvetésből, mivel az 1848-ki törvények világos rendelete szerint Erdélynek Magyarországba történendő teljes beolvasztása csak az akarat hiánya miatt halad napról napra; mert a 48-diki törvényhozás kimondotta azt, hogy a legközelebbi országgyűlés alkalmával a teljes és tökéletes egybeolvasztásnak létre kell jönnie; azóta már 3, sőt 4 országgyűlés volt, és mégis a 48-diki alkotmányos törvény végrehajtása nem vétetett foganatba. Ez második megjegyzésem. A harmadik ez: Különösnek találom, ha az igazságügyminiszterium költségvetését megnézem, hogy az erdélyi székek, kerületek és városok törvénykezési költségei az igazságiigyminiszter költségvetésében, a magyarországiaké pedig a belügj r mmiszter költségvetésében vannak fölvéve. Mi az oka, hogy mig az ország egyik részének városi, széki és megyei költségei az igazságügyi minisztérium költség-vetésébe soroztát nak, addig az ország másik részének, a magyarországi városok, megyék törvénykezési költségei a belügyminiszteri költségvetésbe vétettek föl ? Miért ez elkülönzés ? Hiszen ha az ország egyik részének törvénykezési költségei az igazságügy^ miniszteri költségvetéshez tartoznak, a másik rész törvénykezési költségeinek szintén ott volna helye. Tovább megyek, t. ház. Az is igen felötlő, hogy mig a szab. kir. és rendezett tanácscsal ellátott városok, ugy szintén a kerületek közigazgatási költségeiket maguk tartoznak viselni, mégis a közigazgatási országos költségek födözésében épugy ; részesittetnek, mint más lakosai az országnak. Én ezt az igazsággal, a közteher viselés eszméjével öszhangzásba hozni képes nem vagyok. Van még egy másik észrevételem is. A 48diki törvényeket tekintetbe véve és az azokra alapított belügyminiszteri költségvetést szemügyre véve, ugy látom, hogy a mostani belügyminiszteri személyzet a 48-ki belügyminiszteri személyzetet túlhaladja. Akkor mindössze az összes belügyminiszteri személyzet 128 tagból állott, és most annak száma, a hozzátartozó tisztviselői kar és szolgaszemélyzettel együtt 193-ra szaporodott, sőt még a költségvetés szerint elő van irányozva e szám fölemelése. Hogy mért kell az ugy is tetemes számra növekedett belügyminiszteri személyzetet szaporítani, különösen akkor, mikor a napdijnokok fizetése is 38,000 forinttal van előirányozva, fölfogni nem tudom. És mire valók azon napidijasok? Vagy nem képesek-e a rendes tisztviselők kötelességeiket végezni? Ezt én másnak nem tulajdonithatom, mint annak, hogy ott oly munkatételek vannak, melyek fölöslegesek, és mellőzhetők volnának, vagy pedig azoknak a tisztviselőknek nincs annyi foglalkozásuk, a mennyi szorgalmas tisztviselőktől elvárható. Még, t. ház, az iránt sem mellőzhetem észrevételemet, hogy 1848-ban, mikor háborúnk volt, midőn a harcz dúlt a hazában, mikor minden egyéb szükségletek födözése mellett egyszersmind a nemzet védelmére óriási haderő kiállításáról kellett gondoskodni, összes költségvetése az akkori kormánynak 58 millió frtra volt kiszámítva, és abból is mintegy 42 millió forintot tisztán a honvédelemre, és a haza megtámadói ellen való oltalomra kellett fordítani. A többiből az összes közigazgatási ós törvénykezési költségek, és minden beligazgatási kiadások fedeztettek. Most pedig, midőn a béke áldásait élvezzük, midőn nyugalom van a hazában, és a fegyverkezésre semmi szükség, fegyverkezések történnek, és a haderő kiállítása kívántatik. Ez, t. ház. nem egyéb fényűzésnél, nem egyéb, mint a nemzet terheinek czéltalanul, szükségtelenül való növesztésére fordított törekvés. Ha most tekintetbe veszszük az összes költségvetést, melyet a kormány élőnkbe terjesztett, azt látjuk, hogy az körülbelül 193 millióra rug föl, tehát békeidején 193 millió kell, holott háború, harcz viselése alkalmával, mikor rendkívüli kiadások merültek föl, 58 millió is elég volt. Hogyan egyeztethető ez össze, t. ház, a kormányzatnak czólszerü haladásával és a nemzet jólétére és terhei enyhítésére törekvő kötelességének érzetével ? En, t. ház, mindezeknél fogva a belügyminisztériumnak szőnyegen fekvő költségvetését, — megvallom — átalánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, és azt indítványozom, a már előttem többek által előadott indokoknál fogva, hogy az előterjesztés ujabb átdol gozása és a nemzet érdekeivel való egybehangzóvá tétele végett a bizottsághoz visszautasittassék. (Helyeslés a szélső balon, és gúnyos éljenzés jobboldalon.) Tóth Vilmos : T. képviselőház ! Várady Gábor t. képviselő ur tegnap a belügyminiszteri költségvetés felett támadt átalános vitát egy éles ' fiíippicával nyitotta meg, melynek oroszlány része azon belügyminisztériumot illette, mely körülbelül három hónappal ezelőtt lelépett Wenkheim j Béla belügyminiszter ur vezetése alatt csaknem há| rom évig működött; jutott azonban osztályrészül
