Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-115

115. országos ülés február 8. 1870. 227 felől.) azonban, miután alkalom nyujatott nekem itt ezen igen fontos tárgy fölött nyilatkozni, any­nyit kénytelen vagyok kijelenteni, hogy, ha egy netalán bekövetkező válság idejében a kormányt tökéletesen paralisálva látni nem akarom, kettő közt kell választanom, — és ez főprogrammom melyből kiindulok, — t. i.: vagy tiszteletben tartva a törvényhatóságok jogait, csak oly köze­gekkel rendelkezem, melyek szabad választás ut­ján alkottattak és tőlem nem egészen függnek, — és akkor okvetlenül bekövetkezik annak szük­sége , hogy rendeleteimben a törvényekre kell hivatkoznom ; vagy azt kell választanom, hogy nekem a t. ház rendkívüli esetekre adjon oly közegek feletti rendelkezést, kik rendeleteimet, melyeket felelősségem folytán kibocsátok, semmi­féle vitatkozás alá ne vehessék. (Élénk tetszés jobb felől.) Én az első irányt szándékozom választani és ebben találandják előterjesztendő törvényja­vaslatom alapjokat és megoldásukat. (Helyeslés.) E tárgyra nézve talán bővebben is nyilat­koztam, mint kellett volna, és ugy azon hibába estem — mert hibának nyilvánítottam — hogy a költségvetés tárgyalásánál oly tárgyról szól­tam, mely nem szorosan ide tartozik. Szorosabb összeköttetésben van a költségve­téssel, nem tagadom, azon megemlített kíván­sága a t. képviselő urnák, hogy a törvényható­ságok mmél előbb rendeztessenek, és e tekintet­ben — nem dicsekvésből mondom — azóta, hogy miniszter vagyok, semmiféle mulasztást ré­szemről el nem követtem; sőt magam is ezt tartom a mostani évben megoldandó kérdések legnehezebbjének, de legfontosabbikának is, és éjjel-nappal fogok munkálkodni, hogy ezen tör­vényjavaslatot minél előbb a t. ház elé terjeszt­hessem. (Atalános helyeslés.) Itt most arra jövök, a mi szoros összekötte ­tésben van a költségvetéssel, és arra uézve bá­torkodom észrevételt tenni, a mi itt a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik : a hol t. i. az mondatik, hogy ezen évben a központi vezetés költsége nagyobb, mint a múlt évben volt. Erre nézve bátorkodom fölhozni, hogy a belügyminisztérium központi igazgatása a mos­tani és a múlt évre nézve összehasonlítva csak ugy foglalható egészen össze, ha a központi igazgatás alatt értetik 1869-ben a minisztérium, az erdélyi főkormányszék és a kolozsvárosi föld­tehermentési alap igazgatósága, ezen évben pe­dig a minisztérium, az erdélyi kir. biztosság és a kolozsvári földtehermentési alap igazgatósága ; ós ha igy állítjuk össze a dolgot, akkor részem­ről azon vádat, hogy a központi igazgatás költ­ségei 1870-ik évre többre terveztetnek, mint 1869-re, — nem fogadhatom el: mert igy ál­lítva össze a számokat, 34 ezer forint megta­karítás fog mutatkozni a központi igazgatás ve­zetésében. Azonban nem tagadom, hogy a köz­ponti igazgatás költségei még jelenleg is neve­zetesek, ámbár azon álláspontot, hogy összeha­sonlítás tétessék az 1848-iki és 1870-iki igények között, részemről el nem fogadhatom. Nem akarom a t. házat untatni azon föl­osztással, a mely a belügyminisztérium 14. osz­tályával áll kapcsolatban, sem mindazon tárgyak elősorolásával, melyekkel az egyes osztályok megbízva vannak : hanem ha fölsorolnám azon teendőket, akkor hiszem, hogy a képviselőház meggyőződnék arról, miszerint tömérdek teen­dője van a belügyminisztériumnak. Vajon ez jó-e avagy rósz? arra máskor fogok visszatérni, és azért itten egy más kérdésről akarok csak röviden nyilatkozni, mely kérdésre nézve a kap­csolatot itt mintegy természetszerűleg találom föl. Ezen kérdés a törvényhatóságok rendezésé­nek kérdése. (Halljuk!) Ha elérhetjük azt, hogy a felek meg fog­nak nyugodni a törvényhatóságoknak végleges elintézésében oly ügyekre nézve, melyeket jelen­leg a belügyminisztériumhoz fölebbeznek, erre nézve nem akarom mondani, hogy ez csak a múltnak, és hogy ez némileg a jelennek is nem vétke — mondom, ha megszűnik a magyar nép­ben és lakosságban azon majd csaknem erkölcsi bajnak nevezhető törekvés, hogy mind a tör­vénykezési, mind a közigazgatási dolgokban föl­mennek egészen a legfelső fórumig; ha, mon­dom, el lehet érni azt, hogy a felek a törvényha­tóságok által hozott határozatokban megnyug­vásukat találva, nem járulnak felsőbb forumok­hoz, és igy nem szaporítják a minisztérium teen­dőit : akkor eljöttnek fogom találni azon perczet, hogy indítványozzam, hogy a központi igazgatás költsége nevezetesen szállíttassák alá. De ezen álta­lam emiitett baj, mely, a mint mondám, a múlt­nak inkább, mintsem a jelennek tulajdonítható, — annyira átment a népnek, hogy ugy mond­jam, szellemébe, hogy még akkor is, ha az ad­ministratió ugy fön mint len jobb lesz: neveze­tes eredmény nem pár hónap, hanem csak évek múlva várható. Igy a központi vezetésre nézve elmondván nézetemet, meg kell még jegyeznem, hogy ennek költsége nem kisebb a jelen előirányzatban, mint volt a múlt évben. Miután azonban a jelen vitatkozást, ugy hiszem, minden irányban csak átalánosnak kell tekintenem, (Helyeslés) legyen szabad azon pontra nézve, mely az előttem szólott képviselő ur ál­tal fölhozatott, t. i. az erdélyi csendőrségre nézve, a részletes vitára föntartanom azon jogo­mat, hogy nyilatkozzam, és ezennel csak arra bátorkodom kérni a t. házat, hogy a költségve­29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom