Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-106
] g 106. országos ülés január 27. 1870. az absolnt kormány, illetőleg provisorium által kötött egyezményt öröklött a kormány, melynek tehát hibáiért felelős nem lehet, és előadta azt is, hogy az ország részére bár a kiegyezési törvény szerint mindezen előbb kötött szerződések kötelező erejűek voltak, mégis ezen szerződéssel szemben megtett mindent, mit az ország érdekei kívántak, és előadta, hogy megváltoztatta sok tekintetben a föltételeket, megváltoztatta magát az egyént, kivel a szerződés kötve volt, azaz az egész szerződést. Kész vagyok elismerni — ámbár a részleteket nem tudom — de kész vagyok hinni, hogy a minisztérium ezen eljárása az ország érdekének megfelelő volt; de nem helyeselhetem, hogy arról az országgyűlésnek hivatalos tudomása nem volt, mert az már nem régi szerződés, mert ott hol a szerződő fél megváltozott, (TJgy van! bal felől) hol a föltételek megváltoztak, nem szerződésről, hanem a régi rosznak talált szerződés felbontásáról és mással kicseréléséről van szó, az egy egészen uj szerződés (TJgy van! bal felől) és igy helytelenség volt ezen viszonyokat, ezen szerződést a képviselőház elé nem terjeszteni és ezt annyival inkább, sajnálom, mert miután, mint mondám, teljes készséggel elhiszem, hogy a minisztérium megküzd ve a helyzet nehézségeivel az ország érdekeiben járt el, igen sajnálom, hogy megfosztott minket is annak lehetősegétől, hogy elismeréséül nyilatkozhassunk eljárása felől. Hasonlag a déli vaspáryát illetőleg mind maga az igen t. miniszter ur (Ralijuk!) mind az államtitkár úr azt méltóztattak mondani, hogy a déli vaspályával a viszonyt ma is azon szerződés szabályozza, mely még a magyar minisztérium létrejötte előtt, tehát a provisorius kormánynyal, illetőleg az absolut kormánynyal köttetett. E tekintetben a t. államtitkár ur a min iszter urnák ő felségéhez felterjesztett jelentése — ha jól emlékszem — 45-ik lapjára hivatkozott, hol csakugyan meg van, hogy az állam 1866-ban biztosított a déli vaspályának 91,000 frt bruttó jövedelmet és azontúl évenkint ezerrel többet, mig a 100,000-et el nem éri. Engedje meg ha csodálkozásomat fejezem ki a fölött, hogy ő a 44 és 45-ik lapokra hivatkozott, hol a magyar koronái területen épülőfélben levő vaspályákról és a déli vaspályának csak kis részéről van szó és nem hivatkozott a 36-és 37-ik lapokra, hol nemcsak, a mint tudva van, az egész vaspálya megérintetik, hanem több is mondatik mint az idézett 45-ik lapon. Ugyanis magában a miniszter hivatalos jelentésében az áll, hogy az eredeti engedély 1856. október 8-án kelt; de mondatik az is, hogy az uj szerződés kelt 1867. april 13-án és igy nem egyetlen szerződés van, van kettő : van az, mely az absolut kormány alatt kelt, és van, mely a miniszter jelentése szerint 1867-ik april 13-án, tehát akkor, mikor már a felelős magyar minisztérium kezelte Magyarország ügyeit, s itt csak a két eset közül lehet egy: vagy a minisztérium által a minisztérium beleegj^ezésével történt ez ujabb szerződés s akkor vétett a minisztérium azon alkotmányos kötelesség ellen, hogy egy ily szerződést kötött a nélkül, hogy azt az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztette volna; vagy nem a minisztérium tudtával történt, és akkor elmulasztotta a minisztérium azon kötelességét, hogy megvédje az ország azon legszentebb jogát, mely szerint más, mint a magyar kormány, rá nézve kötelező szerződéseket nem köthet. (Élénk helyeslés balról.) Egyik mint másik esetben a közlekedési minisztériumot a hibás eljárás vádja alól fölmenteni nem lehet. Meglehet, azon adatok, miszerint ezen második szerződés káros lett volna az ország érdekeire, nem állanak ; meglehet, mondom, mert bizonyítást e tekintetben a tegnapi vitában nem hallottam ; de ha fölteszem is, hogy az nem káros, hanem előnyös volt az országra, még akkor is áll a mulasztás, mit emiitett, hogy a minisztérium elkövetett. Végül azt mondta az igen t. államtitkár ur, hogy nem helyes pletykák után elindulni, hogy nem helyes azt, mit itt vagy amott beszélnek, a ház elé hozni, és azt kórdte, ki tesz jobb szolgálatot a közerkölcsiségnek : az-e, ki nem fektetve az ily pletykákra semmi súlyt, halad a maga utján, vagy az, ki azokat a ház elé hozza ? Én, t. ház, részemről el merem mondani, hogy pletykák után elindulni nem szoktam, nem hoztam ez alkalommal is én szóba a házban ezen dolgokat. De megengedjen a t. államtitkár ur, ha megjegyzem, hogy ez esetben egy magányos ember helyzete és egy főállamhivatalt viselőnek helyzete nem egyenlő. A magány-ember veheti semmibe a pletykát, még azon esetben is, ha ez megszűnt egyszerű pletyka lenni, ha országszerte és pártkülönbség nélkül el van is terjedve; de midőn az pártkülönbség nélkül országszerte el van terjedve, a mint kénytelen vagyok bevallani, hogy ez ezen esetben igy van, akkor egy állami főtisztviselőnek azt semmibe vennie nem szabad, mert habár önmagát megnyugtatja is lelkiismerete, de ez nem képesiti őt arra, hogy oly haszonnal szolgáljon az államnak, mint szolgálhatna, ha azokra nézve magát kitisztázhatná. En azt tartom, igen nagy hiba volna minden haszontalan hírt vagy pletykát a képviselőházba hozni, és ez ellenkeznék a parlamenti gyakorlattal is; de hogy sajtó utján, hogy, ismétlem, országszerte partkülönbség nélkül elterjedt ily híreket szóba hozni nem volna a parlamentáris elvvel megegyeztethető; abban engedjen meg nekem Somssich Pál t. képviselőtársam,
