Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-106
106. országos Illés január 27. 1870- \§ és pedig tette mint monda, mint a kormánynak ottan jelen volt megbízottja, hogy tehát ebből következőleg a t. kormány is ezen nézetben volt, igen esodálkezom, hogy ezt nem tette, mert hiszen jogában állott a nélkül, hogy erre törvény által kényszeríttetett volna. Különben a mi az eljárást magát illeti, én is azt tartom, hogy oly szerződésnek, mely terheket ró az államra, a képviselőház tudta nélkül köttetni sohasem volna szabad. Az mondathatik, s már más alkalommal hallottuk is mondatni, hogy a háznak minden szerződésre kiterjeszkednie nem lehet, mert ily módon egyfelől a végrehajtó hatalom körébe vágna, másfelől a háznak tömérdek ideje fecséreltetnék el ily szerződések tárgyalása által. Méltóztassanak megengedni, hogy nem inditványkép most, de ha megengedik hogy ugy fejezzem ki magam, eszmeébresztőül, ajánlatképen felhozzak egy módot, mely felteszem Angliában divatozik. Ott a fontosabb a több évre terjedő szerződések a parliament jóváhagyásától tétetnek függővé, a többi szerződések pedig ugy köttetnek, hogy egy záradék vétetik fel azokban, mely azt mondja: E szerződés érvénybe lép egy hónappal azután, hogy a ház asztalára letétetik. A szerződés a ház-asztalára letétetik, minden egyes képviselőnek joga van beletekinteni, s ha akadályt, nehézséget, törvénytelenséget lát benne, ellene felszólalni. De nem kell okvetlen tárgyalásnak következni; hanem miután egy hónapig volt alkalma a képviselő háznak a szerződéshez hozzá szólani, ha nem tárgyaltatott is, érvénybe lép. Én e módot mindenben a legjobbnak 8 leghelyesebbnek tartom. Arra nézve, hogy ki legyen felelős az utak roszasága, és azon szerencsétlenségekért, melyek jelesen a Tisza árja következtében történtek, a közlekedési miniszter ur azt méltóztatott mondani, hogy miután ő a költségvetésbe fölvette a szükséges költségeket, és a képviselőház azokat nem szavazta meg, tehát itt a felelősségben a képviselő háznak osztoznia kell. A t. államtitkár ur pedig, különösen a Tiszaszabályozást illetőleg, védelme alá vévén egyébiránt magát a szabályozás ügyét, és hitem szerint is sokban helyesen vévén védelme alá, — azt mondja, hogy most is a szerencsétlenség ott történt, a hol a kormány előre látta, hogy történni fog, a mire nézve a költségnek megadását kérte volt; ha tehát a ház meg nem adta, a kormány a felelősséget magára nem vállalhatja. Engedelmet kérek, a kérdés ily felállítását ismét nem látom megegyezőnek a parlamenti kormányformával, és a miniszterfelelősség eszméjével. Mert azért, hogy a ház valamire meg nem szavazta a költséget, I mindig a miniszter felelős. (Helyeslés bal, derült1 ség jobb felől.) i Ismétlem és meg fogom magyarázni: mert a i nevetésből látom, hogy a túlsó oldalon nem értik. (Halljuk!) A miniszterek előterjesztik a költségI vetést, nekik kell azt tudniok, hogy mely része í ezen költségvetésnek olyan, mely ha meg nem szavaztatik, az administratiót rendesen vinni nem lehet, s mely ha meg nem szavaztatik, veszélyek következnek be az országban, " r agy egyes vidékén, a melynek bekövetkezni nem szabad és ily esetekben kötelessége a miniszternek a törlésbe bele nem egyezni, hanem nyilvánítani, hogy ezen költségek törlése mellett a kormányzatot és a felelősséget el nem vállalhatja. (Élénk helyeslés a bal felől, felkiáltások: Most tessék nevetni!) Es mihelyt egy miniszter ezt nem tette, mihelyt a törlésbe szóval vagy hallgatólag beleegyezett, minden felelősséget magára vádialt. (Ugy van! balfelől!) Ez pedig nem theoria, melyet én felállítok, hanem aki ebben kételkedik, vegyen magának fáradságot körültekinteni, ez az, a mit minden író ki a parlamenti kormányformáról alaposan irt felállított, s melyet az élet is kifejtett. (Helyeslés bal felől.) Egyátalában, t. ház, vízszabályozási ügyeinkre nézve is — hitem szerint — okvetlenül szükséges, hogy megállapított terv és rendszer nyomán, igazságosan és méltányosad az ország minden vidékére nézve járjunk el. Nem czélom ezt most bővebben fejtegetni; hanem engedje meg a t. ház, hogy mielőtt beszédemben tovább mennék, felkérjem, hogy beszédem végeztével ide vonatkozólag egy határozati javaslatot, illetőleg indítványt adhassak be, azon kéréssel, hogy annak kinyomatását elrendelni, s azt majd midőn a vizszabályozás kérdése tárgyaltatni fog, tárgyalásra kitűzni méltóztassék. Folytatva különben a költségvetésre vonatkozó átalános észrevételeimet, meg kell még említenem azt is, hogy az mondatott itt, hogy 1867 előtt, illetőleg a minisztérium megalakulása előtt kötött vasúti egyezmények még nem adathattak be a háznak, mert az idő igen rövid volt; bár október óta már három hónap telt el, de ismerve a minisztérium bokros elfoglaltatását, kész vagyok elfogadni azt, hogy október óta az idő rövid volt; de nem volt rövid 1867 óta; pedig meggyőződésem szerint a minisztériumnak mind az ország mind önmaga iránti kötelessége lett volna, a sürgetéseket nem is várva, ezen okmányokat a ház elé terjeszteni; kötelesége lett volna az ország iránt, hogy tudja az, hogy minő terhek vannak már elvállalva és kötelesége maga iránt, hogy már előre bemutassa: minő terhekkel vette át a kormányt. (Igaz! Ugy van! bal felől.) A kassa-oderbergi vasút tárgyában (Halljuk!) azt monda t. államtitkár ur, hogy ott egy még
