Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-112
]56 112. országot Ülés február 4. 1870. Nem akarok itt részletes elősorolást tenni, de tudjuk, hogy három helyről, Eperjesről, Rimaszombatból és Iglóról tétettek már ily hazafias ajánlatok. A felföldön tehát már 1871-ben létesíthető lesz ily tanintézet, azonban az alföld részéről csak is egész átalánosságban fekszik a kívánság előttünk, és mielőtt itt is ily ajánlatok történnek, és mielőtt — hogy ugy mondjam — a dolog megérve nincs, azt hiszem csaknem lehetetlenséget kívánnánk. (Helyeslés.) Egyébiránt az indítványt megoldani is kívánom azzal, hogy a miniszter uraak ajánljuk azt, miszerint már a jövő évben több földmivelő iskolát hozzon javaslatba az ország különböző vidékem, és pedig leginkább ott, ahol már, gyakorlati tekintetben, a gazdaság űzetik, és pedig azért, mivel, mint mindnyájan tudjuk, leginkább itt van a szükség az ily iskolák fölállítására. (Helyeslés!) Tisza Kálmán: T. ház! Az előttem szóló igen t. képviselő nr nem méltóztatott egy tekintetet vetni, mielőtt szólott, Magyarország térképére. Mert ha egyszerű tekintetet vet vaía Magyarország térképére, meggyőződik, hogy mind a debreczeni tanintézet, mind Magyarország másik részén, a fölvidéken levő keszthelyi tanintézet sokkal közelebb van a felföldhöz, mint az alföld azon részéhez, a melyről szólok. Azon része az országnak, melyen lakni szerencsém van, okvetlen a debreczeni intézet által ki van elégítve, és így nem azon vidék érdekében szólok, melyen lakom , hanem igenis az igazság érdekében kénytelen vagyok megjegyezni, hogy épen az alföld azon része — mint Bács megye — sokkal messzebb van a debreczeni tanintézettől, mint a felföld, mondhatni kétannyira. Én tehát, miután elesik a t. képviselő ur indítványának azon főindoka, hogy mig az alföldnek van. a felföldnek nincs tanintézete, nem akarom ugyan én sem oda fordítani a dolgot, hogy mivel tehát a felföldhöz közel esik, az alföldtől meg messze esik a tanintézet, a felföldön ne állítsunk ily tanintézetet , hanem indítványozom: fogadjuk el a t. minisztériumnak adandó utasítást, melybe a miniszter ur úgyis már beleegyezett, és azt, hogy hol és minő intézkedéseket tegyen, bizzuk egyenesen a miniszterre, a ki különben is fog tenni annak idejéban ez iránt javaslatot. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Ha valaki megnézi jelen felsőbb tanintézeteinknek fekvését, kétségkívül látni fogja, hogy a fölvidékről gondoskodva nem is volt. Ennek hiányát érezte a kormány is már, midőn ez iránt törvényjavaslatot terjesztett be a képviselőház elé a múlt években. Nem tudom, mi okozta, hogy a képviselőház akkor elutasította azon indítványt, és hogy annak elfogadását szükségesnek nem látta, hanem ugy hiszem, hogy mikor országos költségen _a tanintézeteknek bármely neme is fölállittatik, kérdésbe nem vonható az, hogy az ország minden vidékének egyformán joga van hozzá, s hogy a méltányosság is ugy hozza magával, miszerint azok az ország minden vidékének tekintetbe vételével a mennyire csak lehet, aránylagosan osztassanak föl: hogy pedig a fölvidékre, jelesen az úgynevezett dunáninneni kerületre semmi tekintet nem volt, az kétségbe nem vonható. Szeretném látni, mennyivel van közelebb Debreezen, Árva, Liptó, Turócz stb. vármegyékhez, mint a Bánsághoz. Meglehet az is, hogy a térképen közelebb van; de ha hegyeket kell kerülni, bizony messzebb esik az. En tehát a nélkül, hogy a Bánátban fölállítandó intézet ellen egy szót is szóljak, arra vagyok bátor a t. ház figyelmét fölhívni, hogy, ha a kormány még egyszer előterjesztené ily tanintézetnek a felső vidéken való fölállítását ezélzó javaslatát, azt már a méltányosság szempontjából elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Az indítvány mind a felföld, mind az alföld érdekeit egyaránt említi: kérdem tehát: elfogadja-e azt a t. ház ? Gorove István, gazdasági miniszter : Csak egy szóra vonatkozólag van azon kérésem, hogy az kihagyassék: azon szó „különösen," a fölvidékre nézve. (Fölkiáltások: Hiszen as elnök már így adta elő!) Akkor nincs észrevételem. Elnök: A határozatot tán így lehetne fogalmazni: „Egy intézet a déli részben egy pedig a felső részben;" vagy pedig e szó helyett „különös*, ha indítványozó ur beleegyezik azt lehetne tenni „külön." (Fölkiáltások: Helyes!) Simay Gergely: Tisztelt ház! Én nem érzem magamat följogosítva ezen tárgyhoz szólani, (Helyeslés) ha nem lennék kénytelen azon megjegyzést tenni, hogy ezen indítvány nem képezheti jelenleg a tanácskozás tárgyát. (fölkiáltások bal felől: Eláll!) Az indítvány vonatkozik az 1871-iki költségvetésre. — Jelenleg az 1870-iki költségvetésről szólunk, én tehát ezen indítványt mint egészen önállót és a jövő költtégvetésre vonatkozót kinyomatni, kiosztatni és tárgyalásra kitüzetni kérem. (Ellenmondás. Zaj.) Elnök: A t. képviselő ur előadására meg jegyzem, hogy nem az első eset, midőn a költségvetés alkalmából ilynemű indítvány előterjesztetett és a ház által elfogadtatott; ezen praeeedens után tehát helyesen járunk el, ha ezen indítvány fölött tanácskozunk. (Helyeslés. Elfogadjuk!) A t. ház tehát elfogadta azon indítványt, a „különös'', szónak kihagyásával. A keszthelyi intézetre kitett" összeget 16,205 írtban tehát megszavazza a t. ház? (Elfogadjuk!) Meg van szavazva.
