Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-112

112. országts Ölés február 4. 3870. 157 Széll Kálmán jegyző (olvassa a fóíd­mives iskola költségeire vonatkozó 11—14-ik rovatokat a „gazdaság" költségeire vonatkozó 15—18-dik rova­tokat , és az intézeti kert költségeire vonatkozó 19 és 20-ik rovatokat.) Wahrmann Mór előadó: A bizott­ságnak e rovatokra nincs észrevétele. Elnök; Elfogadja a t. ház e tételeket? (Elfogadjuk ') Á ház tehát az összes kiadást 30,234 írtban szavazta meg. Következik a „fö­dözet. Széll Kálmán jegyző (olvassa a födö­zeli részi.) Irányi Dániel: Nekem, t. ház, egy rövid észrevételem van. Itt egy helyütt ezen ki­tétel „fejedelmi és községi adó" fordul elő. Azt hiszem, ez csak ' feledékenységből áll itt e he­lyett; „állam- és községi adó." (Helyeslés.) Elnök: A födözet tehát 5734 írt. Ezt összevetve a szükséglettel , marad födözendő 24,000 írt. "Wahrmann Mór előadó: Itt nyom­tatási hiba van, melynek kiigazítása folytán nem 24,000, hanem 24,500 marad födözendő. Széll Kálmán jegyző (olvassa a deb­reczeni orsz. gazdasági tanintézet szükségletére és födözetére vonatkozó rovatokat, melyek észrevétel nél­kül elfogadtatnak. Olvassa a magyar óvári taninté­zet szükségletét átalában.) Várady Gábor: T. ház! A magyar­óvári gazdasági intézet részére a pénzügyi bizott­ság 1869-ben 22,600 írt átalányt csak oly föl­tétellel hozott javaslatba, hogy ha ezen intézet a magyar kormánynak átadatik és az az ország institutióinak megfelelően szérveztetik. A pénz­ügyi bizottság javaslatát a ház elfogadta. Hogy ezen intézet át vetetett, azt látjuk az igen t. földrnivelési miniszter ur költségveté­séből, a mennyiben az előirányzatba föl van véve ; hogy azonban megfelelően szerveztetett-e hazánk institutióinak, azt nem érthettem meg a költség­vetési előirányzatból, de nem vehettem ki a mi­niszteri jelentésből sem, mert a jelentés egész átalá­nosságban van szerkesztve és csak ez van benne mondva: „Mindezen intézetek oly lábon vannak szervezve, hogy a felsőbb gazdasági szakképzett­ség megszerzése az ország különböző vidékeinek viszonyaihoz mérten is mindenkinek lehetővé van téve. „Azonban nekem ezen intézetre nézve aggodalmam van hacsak az igen tisztelt földrni­velési miniszter ur ezen aggodalmat eloszlatni nem lesz szíves. Különösen támadt aggodalmam ezen költségvetési előirányzatból, mert itt az első rovat második tételénél ezen kifejezés hasz­náltatik : „Magyar előadások megkezdhetése vé­gett magjar ifjak tanárságra képezhetése czél­jából rendszeresített" tanárállomásokra, és össze­sen javasol ezen czimen 40Ö0 irtot, midőn a nem magyar tanárok fizetésére „igazgató és in­intézeti tanárok fizetése és pótléka" czim alatt 13,285 forintot hoz javaslatba. Mielőtt tehát erre vonatkozó indítványt vagy határo­zati javaslatot terjesztenék a t. ház elé föl kérem a t. fölemivelési miniszter urat, méltóz­tassék a pénzügyi bizottság javaslata és a ház tavali határozata nyomán fölvilágosítást adni a háznak, hogy ezen magyar-óvári intézet minő alapon szerveztetett és átalában megfelel-e ha­zánk institutióinak ? (Helyeslés) Gorove István, közgazdasági mi­niszter : T. ház! Hogy a magyar-óvári taninté­zet átedása bizonyos tárgyalásokon ment keresztül a két kormány között, t. i. ő felsége többi orszá­gainak minisztériuma és a magyar minisztérium között, az köztudomású dolog. A magyar kor­mány mindig a magyar földrnivelési érdekeket tartotta szem előtt, s az országnak azon közjogi állását, hogy amely tanintézet Magyarországban van, az másra, mint az ország czéljainak telje­sítésére nem fordittathatik. Ezen czélnak szem előtt tartása mellett sikerűit a kormánynak 1869-ben az intézetet átvenni, és a múlt or­szággyűlés által a budgetben az ezen intézet fön tartására szükséges összeg meg is szavazta­tott. 1869-ben a dolgoknak természetesen a régi alapokon kellett maradniok, mert, mint méltóz­tatnak tudni, egy tanintézetnek átalakítása né­hány évnek műve lehet csak, és nem rögtönöz­hető, különösen már azon tekintetbői is, mert a tanfolyamot megszakasztani nem. lehet. Midőn azonban a lehetőség a kormányra nézve beál­lott, különösen mielőtt 1869-ben az uj tanfo­lyam október 1-én megkezdetett, életbeléptette kötelességszerüleg a magyar nyelvet az intézet­ben, és pedig olyképen, mint itt a budgetben találni méltóztatik. A mennyiben t. i. a kor­mánynak tehetségében állott, oly tanárokat igyekezett megnyerni, a kik képesek magyarul és németül oktatni: mert jövőre a kormánynak az lesz czélja, hogy e tanitézetnél oly tanítók alkalmaztassanak, kik mind a két nyelvet ér­tik, kik mind a két nyelven képesek tanítani; a mennyiben azonban nem volt lehetséges min­den tanszékre ily erőket nyerni, a kormánynak kötelessége volt gondoskodni arról, hogy az il­lető tantárgyak magyarul segéd-tanárok által adassanak elő, és ezek díjazásai foglaltatnak az első rovat második pontjában. E fiatal segéd-taná­rok adják elő magyarul azon tantárgyakat, me­lyek tanárai magyarul tanítani nem. képesek; és ez által eléretik egy más czél is, a mely hogy mennyire kívánatos, mutatja az imént beterjesz­tett indítvány is, t. i. ez intézkedés folytán a kormány tanárokat képez belföldön, oly ifjú

Next

/
Oldalképek
Tartalom