Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.

Ülésnapok - 1869-112

112. országos ülés február 4. 1870. 141 nem azt akarom mondani, hogy a miniszter ur­nák három esztendő alatt (Halljuk!) oda kellett volna vinni a dolgot Magyarországban, hogy a selyemtenyésztést nálunk is ily virágzó állapot­ban lássuk. En csak azt óhajtom, hogy több gond fordittassék rá, és hogy ne csupán azáltal mozdittassék elő, hogy közel Pesthez nagy eper­faiskola állíttatik; hanem igyekezzék a kormány a selyemtenyésztést a néppel megismertetni: mert nálunk azt a nép még nem ismeri, nálunk a nép még nem tudja fölfogni, hogy ily csekély fárad­sággal és kevés költséggel oly hasznos és jöve­delmező munkát lehessen teljesíteni. Azt hiszem, erre nézve, a legnagyobb ingerül szolgálna a példa, vagy jutalmak ; talán szerte szét az or­szágban, mindenütt hol alkalmas helyek vannak, példa képen kellene selymet tenyészteni; ha az ottani lakosok látnák a munka egyszerűségét és a jövedelem biztosságát, bizonyosan utánozni fognák a selyemtenyésztést és igy az lassankint Magyarországban igen nevezetes ágát képezné a közvagyonosságnak. "1 A fö]dmivelést~Tnmiszter ur igen nagy fon­tosságot helyez a lótenyésztésre. Ez képezi költ­ségvetésének kiváló pontját. Nem tagadom, hogy igen nagy fontosságú egy országban akár a lo­vaknak, akár más házi állatoknak nemesítése. Ha sikerül átalánositani a lovak nemesítését, az kétségtelenül szaporítani fogja az ország közva­gyonát. Nekem tehát nincs átalánosan kifogásom a lótenyésztésre kívánt előirányzati sommá ellen, habár az meglehetősen nagy, és, mondom, a költ­ségvetésnek kiváló részét képezi; hanem azt óhajtanám, (Halljuk) ha a miniszter ur oda irá­nyozná igyekezetét, hogy az állami méneseknél alkalmazott rendes katonaság — ha nem lehet is egyszerre, de mindenesetre lassankint — a honvédek által pótoltassák. Ugy hiszem, ez ellen semmi valódi akadály nincs; meglehet, hogy még találkoznék eleinte bizonyos oldalról akadá­lyokkal ; de azt hiszem, hogy a szilárd kitartás és erős akarat ezen akadályokon könnyen ke­resztül fog hatni. Megismerem azt is, és örvendek rajta, hogy van oly minisztérium, a melynek teendőiről el­ismeréssel is lehet szólani, hogy az utóbbi évek­ben a posta és távirdákban nevezetes haladás tőrtént. Nem mondom, hogy a mi postánk azon állapotban van, melyben van a nyugati orszá­gok postai állapota, de örömmel megismerem, hogy ebben a részben nevezetes haladás történt. Arra kérném csak a miniszter urat, a mi külön­ben a költségvetéshez csatolt jelentéséből is ki­látszik, hogy t. i. ő maga se elégedjék meg ezzel és folytassa munkálatait. Megvagyok győződve, hogy a közutak jobb karba helyeztetésével a posta járatok is rendesebbek lesznek. Mindazon­által sok van még hátra a központban is, és különösen a postáknál a pontosságra nézve; kü­lönösen érezhető ez a hírlapok szétküldésénél: annyi a panasz minden oldalról. Minden negyed évnek megkezdésével egy hónapig vagy 6 hétig azzal kell küzdeniök a kiadóhivataloknak, hogy a hírlapok a kellő helyre eljussanak. Igaz négy-hat hét múlva megkezdődik a rendes szét­küldés, hanem csakhamar ismét vége van az első negyednek, jön az uj negyedév és megújul ismét a confusio. Ezekre voltam bátor a t. ház figyelmét föl­híni és ezzel egyszersmind befejeztem átalános észrevételeimet, föntartván magamnak a jogot a részletes vitánál ide vonatkozó észrevételeimet megtehetni. Gorove István közgazdasági mi­niszter : En, t. ház, előadásomat ezúttal csak azon pontokra fogom szorítani, melyeket előttem szólott t. szónok felhozni szükségesnek látott; ha netán a további tárgyalás alkalmával külö­nösen az egyes tételeknél a t. képviselő urak egy vagy más észrevételt, módosítást vagy ja­vitmányt tenni, vagy a ház által a miniszter­nek utasítást adatni fognak kívánni, ezekre ész­revételeimet akkor fogom előadni. (Halljuk!) A t. képviselő ur mindenekelőtt felhívja figyelmemet, á kormány figyelmét a statisztikai ügyek kezelésére. Előadásának legnagyobb ré­szét osztom, kívánságait alaposaknak ismerem el; esak azon egyet kérem: vegye a képviselő ur fontolóra, hogy a magyar kormány oly köze­gekkel, melyek által a hiteles adatokat a ma­guk pontossága és hitelességükben megszerezni lehetne, nem rendelkezik. Nem tartom e bajt olyannak, melyen segíteni ne lehetne, sőt olyan­nak tartom, melyen mulhatlanul kell segíteni, a mennyiben az önismeret szükségét olyannak ta­lálja az egész világ, különösen azt, mely anyagi érdekeinkkel foglalkozik, hogy annak kellékeit elfogadni, az azokra fordítandó kiadásokat fe­dezni, minden államnak legfőbb feladatai közé sorozta. Azt hiszem, t. ház, ezen időt el fogjuk érni akkor, midőn a törvényhatóságok és átalában a végrehajtási közegek uj törvény által fognak rendeztetni. Figyelmemet semmi esetre sem fogja kikerülni, hogy e rendezés alkalmával oly közegek is állíttassanak fel, vagy intézkedés tör­ténjék legalább a törvényben az iránt, hogy a statisztikai adatokat a kormány a maguk hite­lességében évenkint rendesen és pontosan meg­kaphassa. Csak akkor leszünk azon állapotban, hogy az ország belóletének adatait biztosan és rendesen megszerezhessük. Jelenleg az adatok közt egyik legfontosabbik, a kereskedelmi forga­lom, és ennek kimutatása azon rendezkedés és intézkedés következtében, melyet az 1867-iki

Next

/
Oldalképek
Tartalom