Képviselőházi napló, 1869. V. kötet • 1870. január 27–február 17.
Ülésnapok - 1869-106
4 106. országos Ölés január 27. 1870. a farkasok ellen, midőn pedig ezek segélyre többször összegyűlve, látták, hogy a lárma alaptalan, utóbb midőn a veszély csakugyan bekövetkezett és valóban segélyre szólittattak, meg nem jelentek. (Élénk tetszés.) En az alkotmányosság alap elvének tartom a felelősséget és valamint joga van minden képviselőnek a kormányt felelősségre vonni; e joggal, — mert minden jognak vannak megfelelő kötelességei — viszonyos kötelességképen jár az, hogy vádját adatokkal igazolja. (Igazi) Közhírekből főimerülő aggodalmakat, törvényeink és ezeken alapuló szabályaink szerint, más utón oszlathatják el az illető képviselők : indítványnyal, interpellatióval, határozati javaslatokkal; de vádakat felhozni csak ott lehet — ismétlem — a hol azokat a vádló adatokkal is képes támogatni. (ÉUnkhelyeslés jobb felől.) Nekem semmi adatom sincs, melylyel ily vádakat istápolhatnék és mivel ilyeket mások sem hoztak föl: azért nem helyeslem, sőt roszalom és károsaknak tartom azokat — az alkotmánj/os felelősségi elv tekintetéből — melyet gyakorlatban csak józan higgadtsággal kell alkalmazni, különben nem nyerjük azon kivánt eredményt, azon biztositékát a szabadságnak, mely egyszersmind a rendnek is föltétele. (Élénk helyeslés jobb felől.) A tapasztalás mellettem szól, úgyszintén a gyakorlat. Azon országokban, hol a nemzetek és népek a fiatal és gyermekkori szenvedélyek hánykolódásaiból kiemelkedve férfiúi higgadtságra értek már meg, az alkotmányos élet gyakorlatilag igazolta magát. Ott vannak az éjszaki államok például: Anglia, Belgium. Hollandia, Svédország; mig ha délre megjüink, melynek hevesebb éghajlata alatt a kedélyek rendesen az izgatottság és apathia közt hánjdíoiódnak, a népek absolutismus alatt nyögnek. Mi, kik e két véglet közt mintegy közép helyet foglalunk el, öntudattal kell, hogy megszerezzük e higgadtságot, azon meggyőződésben, hogy az alkotmányos felelősségi elv gyakorlatilag üdvös csak igy lehet: igy lehet biztositéka egy részről a szabadságnak, más részről biztositéka a rendnek. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezek tán nem is ide tartoznak, s azért nem fogok hosszasabban e tárgy elemzésébe bocsátkozni; a mit fölhoztam, csak azért hoztam föl, hogy kimondjam nem helyeslésemet azok iránt, a mik itt átalánosságban, különösen Simonja Ernő t. barátom által felhozattak. Azonban ha vádolni nem, védeni sem vagyok hivatva a minisztériumot. E minisztérium rendelkezik oly tehetségekkel, melyek a becsületes jellem mellett elég képességgel is birnak, hogy helyüket megállják, hogy megtudják magukat védelmezni az ellenük felhozott vádak ellen. (Igaz! jobb felől.) Azért rám e tekintetben nem szorulnak. De dicsérni sem kívánom e minisztériumot, nem : mert egy kis panaszom ellene mégis van. (Halljuk! Halljuk!) E panaszom abból áll, hogy a t. minisztérium a múlt országgyűlésen hozott határozatokra, — legalább, az én nézetem szerint — kellő figyelemmel nem viseltetett. A múlt 1865/8-ki országgyűlés 1868. évi deezember 4-én tartott 333-ik ülésében ezt határozta. (Olvassa:) „Az eszék-fiumei vasút iránti határozatnak fentartása mellett megbizatik a minisztérium : a báttaszék-dombovár-zákányi, az érsekujvár-nyitra-tren cseni, a temesvár-karansebes-orsovai vasutaknak és ez utóbbinak azon esetben, ha a brassó-galaczi összeköttetés előbb biztosítva lesz, létesítése czéljából a szükséges intézkedéseket megtenni, az engedélyezési tárgya1 ásókat megindítani, illetőleg folytatni s ezek nyomán ugy az illető törvényjavaslatokat, mint az engedély-okmányok tervezeteit a jövő országgyűlésnek, még pedig a mennyire lehetséges, mindjárt annak kezdetén alkotmányos tárgj^alás végett előterjeszteni. Hasonló megbízás adatik stb. c Hogj' ezt a tiszt, minisztérium nem tette, nyilvános dolog. Az én panaszom tehát nem átalánosságban fölhozott vád, hanem íme feketén fehérre irt dokumentum által igazolt panasz. Ismerősek előttem azon nehézségek, melyekkel e tekintetben is küzdenie kellett a t. minisztériumnak; ismerős előttem azon buzgóság, melylyel e tárgyban fáradozott is; de miután ugy tudom, hogy ezen nehézségek már le vannak győzve, és az előterjesztés eddig még sem történt meg, ugy hittem ezen átalános vita alkalmával, midőn szokás a minisztériumnak egész eljárására megjegyzéseket tenni, helyén volt ezt fölhozni. (Helyeslés.) Vajon mi indíthatta, vag}ds inkább mi tartóztathatta a t. minisztériumot, hogy ezen határozatnak eleget nem tett 1 A múlt országgyűlésen ő maga indítványozta e határozati javaslatot, melyet a pénzügyi bizottság megvizsgálván, indokolta helyességét és az országra nézve hasznosságát, és ugy terjesztette a képviselőház elé; a képviselőház pedig elfogadta, és igy határozati erőre emelte. Talán e vasutaknak fontosságát veszi kétségbe a t. minisztérium? En ugy gondolom, az akkor még jövő, most már jelen igazolta a pénzügyi bizottság akkori nézeteinek helyességét. Vegyük legelőször a karansebes-orsovai vonalat; a pénzügyi bizottság előrelátólag már akkor meggyőződött arról, hogy az átalánosan terjedő kereskedés, a suezi csatorna, s több más körülmény a török birodalomban építendő vas-