Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-84
84. országos ülés december 9. 1869. 61 rendszere mellett okvetlen, és pedig nagy mértékű hián}'okat fog szenvedni: „tiszteletteljesen kérdem a honvédelmi miniszter urat: „1. hajlandó-e elismerni e két szempont fontos és sürgős voltát? „2. kiván-e intézkedni, hogy katonai laktanyák építése által e hiányok orvosoltassanak? és ha igen: „3. ezen laktanyák építését országos pénzekből tartja-e eszközlendőnek , avagy a vidékek, illetőleg törvényhatóságoknak nyújtandó engedély által és biztosítás melletti" Elnök: Az interpellatio még egyszer fel fog olvastatni. Széll Kálmán jegyző (újra föblvassa az interpellatiót.) Elnök: Közöltetni fog a honvédelmi miniszter úrral. Éder István: A vallás és közoktatási miniszter úrhoz kívánok interpellatiót intézni. (Halijuk! Fölolvassa:) „ Van-e hivatalos tudomása a mélyen t. miniszter urnák arról, hogy Csongrád városában az ujabb oktatási törvények és szabályok életbe léptetése óta a vallás- és erkölcstan az iskolákban mai napig nem taníttatik ? jóllehet ezen tisztán magyar és katholikus, tizenhét ezer lelket számító város egy százezer forinton épült nagy és egy kisebb városi, ezenkívül négy tanyai, jól rendezett, 12 tanítóval ellátott iskolát tart, nagy és erejét túlfeszítő költséggel, és melynek ez idő szerint 2500-nál több tankötelezett gyerke van. Ha ezekről tudomása van, e tárgyban mi intézkedéseket tett? ha pedig tudomása nincs, hathatós és gyors intézkedésre kérem fel." Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni. Jámbor Pál jegyző (újra felolvassa.) Elnök : Közöltetni fog a vallás és közoktatási miniszter úrral. Miletics Szvetozár: Az összes m. kir. minisztériumhoz az 1861-ki szerb congressus ügyében, s a m. kir. miniszterelnök úrhoz a Boceha di Cattaro pacifieatiója ügyében egy-egy interpellatiót bátorkodom benyújtani. Fodróczy Sándor jegyző (olvassa Miletics Szvetozár interpettátióját a szerb congressus ügyében.) „Tekintettel arra, hogy a múlt országgyűlésen az újvidéki képviselő, Branovacsky István ur, saját szerb .collegái nevében az 1867-ik évi április hó 8-án tartott országgyűlési ülésben következő interpellatiót intézett az összes m. kir. minisztériumhoz : * Szándékozik-e a t. minisztérium az 1861. évi szerb eongressusnak kiváltságos jogigényeket és ezek biztositéka föltételeit formulázó munkálatára nézve, e fölötti törvény hozatala végett, még ezen országgyűlés ez évi szaka alatt a t. képviselőházhoz királyi elöterjesztvenyt. vagy javaslatot benyújtani vagy nem?" „hogy én az 1867. évi június 18-án tartott 141. országgyűlési ülésben ezen interpellátióra/ feleletet sürgettem; „s hogy ezen alkalommal a volt belügyi miniszter következőleg válaszolt: „ . . . Most azt válaszolhatom, hogy igenis a kormány fog e tárgyban törvónyjavalatot előterjeszteni, hanem az idő rövidsége miatt ezt eddig nem tehette, s alig hiszem, hogy ez ülésszak alatt előterjeszthetne, miután e tárgy * fontos levén, komoly megfontolást kivan. Ennélfogva csak akkor fog ez iránt törvényjavaslatot előterjesztetni, midőn az országgyűlés ismét összeül; „tekintettel arra, hogy én, nem elégedvén meg ezen félelettel, az 1868. évi június 21-én tartott 142 országgyűlési ülésben határozati javaslatot terjesztettem a ház elé, a melyben, mellékelve az emiitett congressusi határozatokat, kértem, hogy 15-ös regnieoláris bizottság küldessék ki, mely a mondott congressusi határozatokat átvizsgálná és azokról indítványt terjesztene elő, és hogy, miután ezen indítvány az országgyűlési iratok 117. sz. alatt kinyomatott és kiosztatott, a június 24-én 144. ülésben azt kértem, hogy rendeltessék meg a tárgyalás napja : mire az határoztatott, hogy ez az országgyűlés elnapoltatása után meg is fog történni; „tekintettel arra, hogy az 1867—1868. évi országgyűlési ülésszak kezdetén az 1867-ik évi november 13-án tartott ülésben ujolag interpelláltam a minisztériumot: „hajlandó-e ezen országgyűlési folyam alatt, a mint azt a CXLIL ülésben megígérni méltóztatott, és pedig minél előbb, az 1861-ki szerb congressus határozatai, s ő felségének 1861-ben átadott acták alapján, ezen orszagggyüles elé javaslatot terjeszteni, s igy a szerb nemzetnek adott királyi szavat beváltani V „s hogy erre Andrásy minisztereinők ur következőleg válaszolt: „Annyit mondhatok, hogy a mint a kormány részéről a belügyminiszter ur már kijelentette, mihelyt alkalom nyilik s a teendők megengedik, a szerb congressus ügyében az országgyűlés elé javaslatot fog terjesztetni," a mit az országgyűlés „élénk helyeslés"-sel fogadott; „tekintettel végre arra, hogy végső ideje,, hogy a kormány mind a királyi szót beváltsa, mind saját, az előbbi országgyűlésen több izben tett igéretét teljesítse ; hogy nincs kilátás arra, hogy a szerb nemzet Magyarországban nemzeti jogairól le fogna mondani : „és hogy fatális volna ahhoz a szegedihez hasonló esetet várni és a magyarországi nemzetekkel egyátalában, a szerb nemzettel különösen, tranasctióra gondolni:
