Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-81
81. országos ütés deczember 4. 1869. 41 lességemnek tartom tehát az ügy megvizsgálásánál e tekintetben alapos meggyőződést szerezni magamnak, mielőtt határozatot hoznék. A t. képviselőtársaimnak azon kijelentése ugyanis nem áll, hogy Román Sándor a per folytán megtehette kifogásait. Ha illető tisztelt képviselőtársaim ezen nézetöket szabálykép akarnák fölállítani, akkor, bátor lennék azt mondani, hogy kimondott elvüknek horderejét meg nem gondolták: mert a kegyelmi tény egy órával, egy nappal azelőtt következhetik be, midőn az Ítélet hozatott; ugy hogy néha physikai lehetetlenség, hogy a birói hatóságnak és a vádlottnak a kegyelmi tényről tudomása legyen, minélfogva a pert megszüntetni a bíróság legjobb akarata mellett sem lehetett; és ily esetben mégis mindenkinek azt kell mondani, hogy habár az illető bíróság a kegyelmi tényről csak utólagosan értesült, az elmarasztaló itólet már gyökerében megszűntnek tekintendő, és a kegyelem arra is kiterjesztetik. (Helyeslés bal felől.) Nem tudom, így történt-e a balázsfalvi pronuneiamentóra nézve? átalában azt sem tudom, téuy-e az, hogy a balázsfalvi pronunciamento képezte-e tárgyát a Román Sándor-féle sajtópernek ? s ha az képezte: nem tudom azon felelősséget magamra vállalni, hogy mi e körülmény nek kiderítése előtt kétségbevonhatlannak tekintsük az ítéletet. Ily helyzetben nem kötelezhetem magamat a kiadásra ; hanem azon óhajtásomat fejezem ki: vizsgáljuk meg ezen körülményt, hogy kiderítsük azt, miszerint áll-e az, hogy a Román Sándor elitéltetését képező tényálladék azonos azoD tényekkel, a- melyekre ő felsége kegyelmet adott ? Mert az esetben én a kegyelem érvényesülését látnám megsemmisülni az által, hogy mi az ítélet végrehajtását elrendelnők. Nem áll az sem, a mit Perczel Béla képviselő ur ellenvetett: hogy Román Sándornak volt ideje a perben kifogásait megtenni, hogy ezt meg is tette és hogy ez figyelembe nem vétetett. De ha oly kürülmény megbirálásáról van szó, mely a perrendtartás által soha nem alteráltathatik, akkor a háznak igen is kötelessége ezen körülményt constatálni. A kegyelmi tény által soha semmi körülmény között azon Ítélet meg nem fog szüntettetni. Ha kegyelmezós történt a balázsfalvi pronuneiamentora nézve, és a kérdéses ujság-ezikk azonos azon tényekkel, melyekre a kegyelem ki van terjesztve, akkor okvetlenül az ítéletnek önmagában meg kell semmisülni. A perrendtartás szempontjából a per folytán tett mulasztásokért, az ítélet kimondása esetében felelős az illető vádlott; de a ház előtt az ottani mulasztás ily körülményre nézve mint a kegyelmi tény, figyelembe nem jöhet. KÍPT. H. NAPLÓ 1844 IV. T. ház! Nagy fontosságú azon indok is, melyet Simonyi képviselőtársam felhozott; de mind a mellett azon indokból a kiadatást még sem tudnám megtagadni : mert habár nem tartom teljesen a tényeknek megfelelőnek Perczel képviselőtársamnak azon állítását, hogy a május 3-kai miniszteri rendelet, melylyel az esküdtszék életbe léptettetik, a bíróságok szervezésére ki nem hat, és egyedül az eljárást szabályozza, — és pedig nem tartom helyesnek azért, mert az 1848-ki törvények szerint kivételes bíróságnak nincs helye, hanem az esküdtszékek rendes bíróságok kebelében állitandók,és a rendes bíróságok felügyelete alá helyezendők, a miből az következik, hogy a mostani kivételes bíróság egyenes ellentétben áll az. 184:8-ki törvények e tekintetbeni rendelkezéseivel, mind a mellett mondom , hogy Perczel Béla képviselő úrral e tekintetben egyet nem érthetek, ezen indokot el nem fogadhatom; el nem fogadhatom pedig azon átalános meggyőződésemnél fogva, hogy azért mert valamely bíróság egy vagy más tekintetben nem alkotmányos utón jött létre, hogy azoknak íenállása egy, vagy más tekintetben törvénybe ütközik, vagy legalább annak meg nem felel, ez soha érvül nem szolgálhat arra, hogy a bíróságok ítéleteinek szentségét támadjuk meg, mert akkor vissza kellene nyúlni egy hosszú évek során át létezett törvénykezési szerkezetre, és azon törvényszékeknek minden Ítéletét érvénytelennek kellene nyilvánítani, mert hiszen azok sem törvényesek. Ezen indokból tehát, azon magasabb indokból, mely előttem áll és mely fontosabb, igen is elutasithatlan kötelességemnek tartom, a másik indokot figyelembe venni, és arra szavazni, hogy addig, mig az emiitett körülmények ki nem derittetnek, a t. ház érdemleges határozatát felfüggeszteni méltóztassék. Bátor vagyok ennélfogva a bizottság t. előadójához azon kérdést intézni: van-e azon helyzetben, hogy azon körülményekre nézve, melyek a t. két képviselőtársa.m által ezen oldalról felhozattak, kimerítő és biztos adatokon | nyugvó felvilágosítást nyújthatna? Ha igen: akkor 1 azt hiszem, ezen körülmények tekintetbe vételéi vei a ház a bírálást már most teljesítheti. Ha pedig nem: akkor visszautasitandónak tari tom az ügyet a mentelmi bizottsághoz, a t. j háznak azon végzésével, miszerint a mentelmi bizottság e körülmények földerítése után újra ' tegyen jelentést a háznak. (Helyeslés.) Justh József: T. ház! Kiss János képviselőtársam azon kezdte beszédét, mintha a mentelmi bizottság az 1870-ki XI. törvényezikket figyelmén kívül hagyta volna. Mit akart ezzel mondani, nem igen tudom, hacsak nem 6
