Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-81

42 81. országos ülés deczember 4. 1863. akarta kérdéssé tenni azon törvényeket, melyek e tekintetben léteznek, s azon határozatokat, melyek jogérvényüvé váltak, s melyeket az országgyűlés hozott. Tehát e tekintetben nem volna egyéb felelet. Köteles vagyok azonban felvilágosítást adni az előttem szóló t. képviselő urnák, ki azt monda, hogy a mentelmi jog törvényen alapszik. Ez nem áll. Tisztán kimondva, sem az egész corpus jurisban, sem az 1848-ki, sem az 1868-ki törvényekben mai napig nem foglaltatik oly mentelmi jog törvény által szabályozva, milyet mi jövőre megállapítani akarunk. En igen is jól tudom, hogy 1848 előtt a követek némikép biztosítva voltak, salvus conductusuk volt, de felelősek voltak még azért is, a mit a törvényhozás termében kimondták. Nem szükség e tekintetben többre hivatkoznom, mint az 1836-ki esetre, midőn Tágent stante sessione beperelték. 1867-ben, mikor a delegatio kiküldetett, az 1867-ki XH. tőrvényczikk 47-ik §-ában megállapítottuk, micsoda mentelmi jogot fognak élvezni azok, kik a delegátiónak tagjai lesznek, és akkor eszünkbe jutott, hogy ha azokra kiterjesztjük ezen mentelmi jogot, magától értetik, hogy a nemzet képviselői csekélyebb joggal nem bírhatnak, mint a delegatio tagjai. Azt méltóztatott továbbá mondani, hogy Perczel Béla t. barátom csak arra reflectált volna, vajon Román Sándor oly tettekért pöröltetett-e be, melyek egyenes összeköttetésben állanak képviselői állásával, mert — ugy mond — ez oly tág értelmű, hogy különféle magyarázatokra adhat alkalmat. Ezt megengedem; de a bizottság nem csak erre volt figyelemmel, hanem fő figyelme mindig az volt, és ugy tanultam itt e teremben, midőn a delegatio tagjainak mentelmi jogát tárgyaltuk, hogy a főtekintet az: vajon a perbefogatás nem történik-e zaklatásból, vajon az illető képviselő nem korlátoztatik-e e főhatalom által szabad működésében, nem gáfcoltatik-e abban? Miként áll a mostani eset ? és erre bátor vagyok figyelmeztetni ez előttem szóló t. képviselőt és azokat is, kik a mostani esetet az előbbivel párhuzamba állították. Midőn- Román Sándort perbe fogták, ő képviselő nem volt, tehát az ő perbefogatása tisztán áll, s mire kellene a meneteimi bizottságnak ügyelni? Arra, hogy ugy ne történjék, mint nem rég Burkus országban történt, hol a képviselőket, miután haza mentek, perbe fogták oly tettekért, melyeket mint képviselők követtek el. Meggyőződtünk, hogy az egész állítólagos vétség semmi összeköttetésben nem áll Román Sándor képviselői működésével, s csak mint egy lapnak szerkesztője idéztetett perbe, ki felelős az abban megjelent közleményekért. Hiszen én valóban nem tudom megfogni, hogy, ha már a 48-ki törvény nem tiszta, ha nem tiszta a háznak e tekintetben hozott határozata, mely által oda utasíttatott a miniszter épen a 48-ki törvények 2. fejezetében foglalt 17. §-a szerint, hogy az eljárásról adjon ki szabályokat : akkor kérdés alá lehet vonni akár micsoda fönálló törvényt, és akkor törvényünk nincs. Igaz, hogy a törvényhozásnak joga van ilyesmit is tenni, ezt nem tagadom; de a ház küldöttségének ehhez joga nincs. A mentelmi bizottság megtette kötelességét : meggyőződést merített az iratokból s a t. ház böleseségétől fog függeni, hogy elfogadja-e véleményét vagy nem. Továbbá, miután arról meggyőződtünk, hogy Román perbefogatása nem azért történt, mert ó mint képviselő a házban valami imputatió alá eshető nyilatkozatot tett, de semmi összeköttetésben sincs e perbefogatás képviselői működésével : e pontban megnyugodtunk, s azt mondottuk : eddig az eljárás nem aggodalmas. Másodszor az a kérdés, vajon törvényes volt-e a bíróság vagy nem ? az előttünk fekvő sajtóbirósági periratokból meggyőződtünk, hogy csakugyan törvényes bíróság járt el. Annak megvizsgálása, vajon igazságosan itélt-e azon törvényes bíróság ? ránk nem tartozott: mert akkor minden birói függetlenségnek vége lenne, ha a törvényhozás fölebbezési biróságképen működnék. Harmadszor az a kérdés, mi képezi a vádnak alapját ? E tekintetben is meggyőződést szereztünk magunknak a periratokból, s világosan kitűnt, hogy a perbefogatásra alapul az általa szerkeztett ,Pederatiunea" ezünü lap szolgált. Negyedszer, hogy a törvényes bíróság elmarasztaló ítéletet hozott-e? Nekünk is feltűnt, hogy mindjárt az első pillanatban nem feküdtek előttünk az erre vonatkozó adatok, de a bíróság azután minden periratot beadott. Igaz, hogy Román Sándor azon napon ítéltetett el, mikor választása történt. De, t. ház, ez az esetre nézve egészen mindegy, mert akár lett volna Román elválasztva, akár nem, az Ítélet mindenesetre érvényes lett volna, miután törvényes bíróság által hozatott. Ha nem lett volna megválasztva, akkor nem folyamodtak volna hozzánk, hogy adjuk ki, s csak miután képviselő lett, fordult e végett a bíróság a képviselőházhoz. Végre még az mondatott . . . (Nyugtalanság) Bocsánat: ha valamely küldöttség eljárása mindenféle magyarázatoknak vettetik alá, gondolom, becsülete megkívánja, hogy mondja ki, mire alapította véleményét. (Helyeslés.) Végre még az mondatott: Román ő felségétől kegyelmet nyert. Nekünk erről nem volt tudomásunk. Miután Román Sándor pere a törvényes bíróság előtt tárgyaltatott, miután e per fölvitetett egészen a