Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

106. országos Két fgititár 26, 1070. 46ö &E 6 vélekedései Vagon ki tesz a közerkfilesiségnek nagyobb hasznot; az-e, a ki pletykákkal és mende mondákkal szemben, és azokkal nem gondolva híven, következetesen teljesíti kötelességét? •agy az, ki az ily ntczai pletykákat felszedve, azokat a parlamenti discussióba bevonja ? (Élénk hdpéáés j&bb fdSl.) Igen sokat mondott ínég Simonyi Ernő t. képviselő ur, és világosan kimondta, hogy azon dolgok legnagyobb részt pletykákra, kávéházi mendemondákra, és — ha szabad hozzá tennem — bukott spekulánsok sugdosásaira vonatkoznak. Igen természetesen azokra kiterjeszkedni nem fogok; biztosithatom egyébiránt képviselő urat, hogy a mint én, »gy a közlekedési minisztériumban levő tisztviselő társaimmal is mindenkor nyilt homlokkal és fölemelkedett fővel fogunk ugy a ház mint a nemzet elé állani, valamikor az sáfárkodásunkról tőlünk számot kér. Épen azért igen óhajtanám azt, a mit Simonyi képviselő ur tegnap felhozott, sőt nagyon lekötelezve érezném magamat, ha a t. ház az ö óhajtásához képest kegyeskednék olyképen intézkedni, hogy neki, valamint e ház minden egyes tisztelt tagjának alkalom és mód nyújtassák, mindazokra nézve, miket a mai napon előadására ezáfolatul felhozni szerencsés voltam — de a melyekre nézve nem kecsegtethetem magamat azon reménynyel, hogy nekem mindenben hitelt adjon — a minisztérium hivatalos okmányai alapján állításaim valóságáról magoknak teljes meggyőződést szerezhetni. {Hosssan tartó mjos éljenzés jcfob feUl.) Irányi Dániel : T. ház! (Zaj. Felkiálások: Hdnap! Ma! RdyesMs.) Elnök: Kérem, méltóztassanak hel eiket elfoglalni. Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk!) A közmunka és közlekedési t. miniszter ur igyekezett megezáfolní azon vádakat, melyeket tegnap Simonyi, t. barátom a közmunka minisztérium ellen felhozott; azonban több vádra nem felelvén meg, azok, ugy látszik, elkerülték becses figyelmét. De nem felelt meg valamennyi vádra, mely tegnap és a mai tanácskozás folyama alatt felhozatott az államtitkár és képviselő Hollán Ernő ur sem. A vádak, melyek itt hangsulyoztattak, három tárgyra vonatkoznak főleg: a vasutak, csatornák és a közutakra. A vasutakat illetőleg legnagyobb figyelmet érdemel azon vád, miszerint a közlekedési minisztériumnak nincs egy megállapított átalános hálózata az építendő vasutakról, és hogy ezen hálózat az országgyűlés által meg nem határoztatott, a miből aztán — mint azt Zichy Jenő képviselő ur helyesen megjegyezte — azon hátrány következik, hogy nincs kellő összefüggés és tekintet arra, hogy mely irányban vitessék leginkább az ország kereskedelme. Hollán képviselő ur azt méltóztatott felelni, hogy igen is a közlekedési minisztérium készíttetett ily programmot még 1867-ben, és a képviselők közt ki is osztotta; azonban, ha meggondoljuk, hogy az ily egyes képviselőkkel történt közlés teljességgel nem ér fel sem azon eljárással, miszerint ily tervek részrehajlatlan szakbizottság elé terjesztetnek, sem pedig azzal, hogy ha azok az országgyűlésnek bemutattattak volna; oda kell nyilatkoznom, hogy a mentséget alaposnak nem tekinthetem. A másik vád, mely felhozatott, azt illette, hogy a vasúti munkák kiadásánál csőd nem szokott hirdettetni. Erre nézve Hollán képviselő ur hivatkozott több külföldi állam példájára, mondván, hogy ez sem Olasz-, sem Franeziaországban nem átalános szabály, sőt hogy az utóbbi időben Prancziaországban nem is csőd utján adatnak ki az ilyen közmunkák. Tökéletesen igaza van. Azonban, ha a t. államtitkár ur dicsekedve emiitette azt, hogy a magyar köziekei dési minisztérium volt az, mely egy átalánosan elfogadott theoriát megdöntött, t. i. hogy a vasutakat magánosok, nem pedig az állam által kell építtetni, valóban csak növelte volna a magyar közlekedési minisztérium dissőségét, ha e részben is nem követte volna azon kormányok példáját, melyek az ország kincseivel nem épen a legczélszerübben gazdálkodnak. Felhozatott, de szintén nem ezáfoltatott meg az alföld-fiumei vasutat illető vád. Mindnyájan tudjuk, milyen hő óhajtása az egész nemzetnek, hogy az alföld Fiúméval összeköttessék, és tudjuk különösen azt, hogy HorvátSzlavonország mennyire várja, és pedig a magyar országgyűléstől várja, hogy ezen vasútnak azon része, mely Horvát-Szlavonországon vonul keresztül, mielébbmunkába vétessék. És mégis, t. ház, daczára ennek, és daczára a közgazdasági fontosságnak, melylyel ezen vasút bir, tudtommal legalább, még csak annyira sem haladtunk, hogy meghatároztatott volna az irány, melyben ezen vasút Horvát-Szlavonországon keresztül fog vonulni. És ha ez közgazdaság tekintetében hiba, kétszeresen megrovandó azért, mert politikai tekintetben valóságos bűn. Horvát-Szlavonorszagban van ugyanis egy párt, mely nem barátja a kiegyezkedésnek ; Horvát-Szlavonországban van egy párt, pedig hatalmas párt, mely a Magyarországgal kötött uniót felbontani törekszik. E pártot csak ugy fogjuk legyőzhetni, és testvéreinket, kik ide közénk jöttek, csak ugy fogjuk állásukban megerősíteni, ha azon méltányos kívánalmakat, melyek Horvát-Szlavonország anyagi