Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

892 105. trszágos Ués január 26. 1870. hogy ezen vonalak a reájok fordított költséget még 50 év múlva sem fogják kifizetni és igy a szomszédok javára nehéz és súlyos adókat rónának fel vállainkra. Most még csak egy, még pedig a legkényesebb tárgyhoz vagyok bátor szólni, (Haüjuk !) Van egy közmondás, hogy nem „csörög a fa levél, ha nem fuj a szél." Sokat hallottam beszélni ily kényes dologról, de én ismét csak saját tapasztalatomat mondom el, midőn kijelentem, hogy én épen ellenkezőről szereztem magamnak meggyőződést. Tőrtént ugyanis, hogy többed magammal az ó-buda-ujszőnyi vasútra készíttettünk terveket, és mikor azok elkészültek, beterjesztettük a minisztériumhoz. Kerestünk embereket, kik azt kiépítik, és a kik a szükséges pénzt beszerzik. Ezen emberek megtaláltattak I egy bizonyos Langlois nevű francziában, ki az építést vállalta magára, és egy Ötlet van Mons nevű Belgában, ki a pénzt adta volna hozzá. Ezen emberek itt soká időztek és sürgették a a tárgy felvételét. Végre türelmet vesztve hozzám jöttek és azt mondották — hogy egyenesen kimondjam nyilatkozatukat — ők azt hallják, miszerint a nélkül, hogy a kereket meg ne kenje az ember, itt ezélt érni nem lehet. En határozottan tlitakoztam minden ily lépés ellen,figyelmeztetvén őket, hogy már a vasutépitészeti igazgatóság által épen ki is van tűzve a nap, hogy mikor fog a vonal bejáratni, és míg e vonal bejárva nem lesz, addig hasztalan fészkelődnek, mert a törvényhozás elé nem fog a terv előterjesztetni. Kitől, kitől nem vettek tanácsot, azt positiv nem tudom; elég az hozzá, néhány nap múlva Hollán Ernő államtitkár ur kihívott a folyosóra, és elmondta, nekem azon kellemetlen esetet, mely nála történt. Ennek következtében én, természetesen az én francziámat és belgámat útnak eresztettem. Ki tanácsolta az államtitkár urnák a további eljárást, azt nem tudom, de a legnagyobb hibát követte el, szerintem, az államtitkár ur akkor, midőn nem ugy tett egyszerűen azon két úrral, mint én, t. i. megmutatta volna nekik : merre van az ajtó. (Derültség.). Ez a nézetem. Beszélni hallottam ugyan én is sokat ilyes dolgokról, de ón ezen beszédekkel épen ugy vagyok, mint egy más társulattal, a melynek véletlenül elnöke vagyok. Mikor megválasztottak, mindenfelé halottam, hogy ott a társulatnál milyen defraudatiók történnek! Hét hónapig mindig kutattam, hogy hol van az a defraudatio? és mai napig sem tudtam találni. Utoljára legjobbnak tartottam épen azokat híni meg a bizottságba — hogy vizsgáljanak meg mindent, a kik leginkább vádolták a társulatot defraudatióval. Azt hiszem, legjobban cselekszik Hollán Ernő államtitkár ur is, ha épen azokat hivja meg ő is vizsgálódni, a kik őt leghangosabban vádolják. (Helyeslés a hal oldalon.) Petrovay Ákos: Tiszt, ház! Mielőtt e tárgyhoz térnék át, azok után, a miket tegnap Simonyi Ernő képviselőtársam mondott, én is némi megjegyzéseket akarok e tárgyban tenni, és kénytelen vagyok kijelenteni, hogy engem nem bizalmatlanság és nem személyek iránti észrevételek fognak vezérelni. Ugyanis előlegesen is kijelentem, hogy mind a t. közlekedési miniszter ur, mind az államtitkár ur irányában, kiknek mind multjok, mind egyéni jellemök tökéletes garantiát nyújtanak, nekem, tökéletesen megbizom, annyival is inkább, mert utoljára is a felelősség legnagyobb garantiája az egyéni becsületesség. {Zaj.) De nem jó szolgálatot vélnék tenni a t. uraknak . . . (Folytonos saj) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni. Petrovay Ákos: Nem jó szolgálatot tennék nekik, ha az észlelt hibákat elhallgatván vagy eltakargatván, azokat megmondani vonakodnám. (Halljuk!) T. képviselőház! En szintén hiányokat fedeztem föl a közlekedési minisztérium ügyvezetésében. Itten nem személyekről szólok, hanem szólok magáról az ügy kezeléséről. Hogy pedig ebben hiányok lehetnek, annak sem a t. miniszter ur, sem az államtitkár ur nem okai, hanem ezek magából a dolog természetéből folynak ki: mert felülről az ellenőrzés tökéletes gyakorlása maidnem lehetetlenség. Én, részemről, bátor leszek itt egy pár szóval, a miket tapasztaltam előhozni és erre nézve egy határozati javaslatot a t. ház elé terjeszteni. (Halljuk!) Közpanasz és köztudomású dolog, hogy államutaink, daczára a reájok fordított tetemes öszszegeknek, hanyatló állapotban vannak. E tekintetben engem,, megvallom, mélyen t. miniszter urnák mai nyilatkozata sem meg nem nyugtatott, sem föl nem világosított. T. i. ő azt mondja, hogy az államutak azért vannak hanyatló állapotban, mivel a közlekedés nagyobb levén, a reájok fordított összegek elégségeseknek nem bizonyultak, a rósz idők is hozzá jöttek, és igy az utaknak mindenesetre roszabbaknak kell lenni. En, megvallom, másutt keresem az okot; keresem magában az ügykezelésben. Mert miképen kezeltetnek az államutak? Itt a központban szoktak történni az árlejtések az államutak építésére. Ezen árlejtések történnek ugy, hogy azok nem egészen nyilvánosak, és nem mindig a szükséges köröztetések következtében eszközöltetvén, egynehány gazdagabb vállalkozónak majdnem monopóliumává fajulnak, ugy, hogy valamennyi építkezés ezen néhány egyén kezébea van, kik a vidéki vállalkozókat a versenytérről