Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

390 105. országos Más január 26. 1870. nagy és azon kellemetlen helyzetben vagyunk, hogy 20—30,000 lakossal biró község nem tud közlekedni téli és őszi időben a szomszéd községgel, de még egyik utczája sem a szomszéd utczával. Én tehát közlekedési szempontból sokkal nagyobb fontosságot tulaj donitok a csatornáknak hazánkban, mint sokan; de még nagyobb fontosságot a mezőn való öntözgetés és a legelőnek elárasztása tekintetéből, legnagyobb fontosságot pedig az egészséges ivóviz tekintetéből. Emlékeztetem a t. házat, hogy néhány esztendeje milliókra menő kár okoztatott az alföldön, mert nem volt elegendő ivóviz és nem veit takarmány, és ugy veszem észre, hogy megvárjuk majd ismét, hogy még egy nagy szárazság jöjjön, a. mint megváratott, hogy a Tisza milliókra menő kárt okozzon, azért, hogy a szükséges 1.600,000 irtot megszavazhassunk. E részben bátor vagyok figyelmeztetni azon rendszerre, mely a franczia császár véleményezésének következtében a vad folyók szabályozására nézve elfogadtatott, hogy t. i. a magas hegyekből rögtön a térségbe lerohanó folyók oly módon szabályoztassanak, hogy a hegyekben egész völgyek elzáratnak, és a viz csak lassankint származattassék le. Méltóztassék figyelembe venni, hogy most még Mármarosban és a felső vidéken átalában 8—10 forintért lehet egy hold földet venni, a melyen roppant víztömegeket lehet visszatartani, és ha ellenben az alföldön egy hold árasztatik el, az 4-0 — 50 frt kárt tesz egy évi termésben, tehát körülbelül 4 — 5-ször annyit, mint a menynyiért megvásárolható a szükséges földterület. Ha tehát az ország nagymérvű szabályozásokat akar tenni, most van annak ideje: mert ha majd elkészülnek a felvidéken a vasutak, drágábbak lesznek a földek, 3 — 4-szer annyi költségbe kerül majdan, mint különben. Akár megtörténik ez, akár nem, bárhogy szabályozzák a Tiszát, az nem fog sikerülni, hogy az soha ki ne áradjon, époly kevéssé fog sikerülni, mint nem sikerült Francziaországban a Rhonet, Loiret szabályozni XIY. Lajos óta mai napig. Á mit eddig elmondottam, oda mutat, hogy mulhatlanul uralkodik a közlekedési minisztériumban egy irány, mely a vasutakra nézve kedvezőbb , mint a többi közlekedési eszközökre nézve. Ez tagadhatlan, és a kinek a közlekedési minisztériumban dolga volt, kell, hogy ezt beismerje. Meg vagyok győződve, hogy e tekintetben elég lesz a mostani figyelmeztetés, és a közlekedési minisztériumban ezentúl nemcsak a vasutak, hanem a többi közlekedési utak is figyelembe fognak vétetni. Előttem szólott Zichy gr. képviselő ur megemlítette a vasutépitészeti igazgatóságot, és azt monda, hogy az valami status in statu s a közlekedési minisztériumon kivül álló dolog. Nekem igen sok dolgom van a vasutépitészeti igazgatósággal, de sohasem tekintettem azt másnak, mint a közlekedési minisztérium egyik osztályának, mely nem fér el azon házban, hanem külön lakása van. A vasutépitészeti igazgatóság, igaz, sokba kerül; azon egyszerű oknál fogva, mert annak hivatalnokai majdnem egj^től egyik — kivéve csupán az írnokokat és kezelő tiszteket — technicusok; a technicusok pedig Magyarországban épen mai napság roppant kapósak, és a kinek három év előtt 2000 frt elég volt, annak most 5 — 6000 frtot kell fizetni. Ez tény, és mindenki, a ki vasutépitészettel vagy ilyesmivel foglalkozik, e tekintetben meggyőződhetett. Fölmerült az is, hogy a vasutépitészeti igazgatóságban idegen elem praedominál. En ezt nem tagadom, nincs okom e tekintetben védőleg föllépni; csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy mindig valahányszor nagyfontoságu építkezések vagyis inkább nagyfontosságú közlekedési rendszer fejlődése kezdődik valamely országban, mindig ugyanazon tüneménynek vagyunk tanúi; hogy azon országokból származnak be az egyének, hol e müvelet jobban ki van már fejlődve. így midőn a vasutak kezdődtek, azt gondolta az ember, hogy más nem is képes vasutat építeni, ha csak nem angol; később a francziák jöttek divatba, azután jöttek a svájcziak és délnémetek, most pedig a poroszok és bécsiek kezdenek divatba jönni. En ugy vagyok meggyőződve, hogy ha mi nyilvános iskoláinknak, és különösen polytechnikumainknak — eltekintve nemzetiségtől — valósággal oly tanerőket fogunk megszerezni, hogy ifjaink ott megtanulhassák az idevágó tudományok minden ágát, hogy akkor keleten a magyarok fogják építeni a vasutakat; és arra kérem a közoktatási miniszter urat, törekedjék, hogy ifjainknak ne kelljen — mint ezt egy alkalommal módom volt előadni — Bécsbe menni tanulni, hanem, hogy megtanulhassák itt a technikát, és találjunk majd elég képzett embert a legfőbb helyekre is. (Helyeslés.) Legkevésbbé nincs — ugy hiszem — szándoka senkinek mellőzni a magyar erőket; de én még egy igen sajátságos körülményre vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat. Azon vasút, a mely egyik rugójának vagyok bátor magamat bemutatni, elvül mondotta ki, hogy a szolgálat e vasútnál magyar lesz, és minden ágában magyarul fog vitetni, és azóta, hogy e szolgálatban vagyok, kötelességem szerint iparkodtam az igazgatótanácsnak csupa magyar embert proponálni hivatalra, s az eddig történt 36 kinevezett közt mindössze 7 van, a ki nem magyar.