Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-105
105. országos ülés tetnék s a mostan ezen osztály költségeire előirányzott 340,000 frt emeltetnék 400,000 frtra, toldatnék meg néhány egyénnel és egy alosztálylyal, mely a Baudirektió működését elvégezné; a másik drága apparátust föl kellene oszlatni. Mily kegyben részesül e vasutépitészeti osztály, meglátjuk, ha tekintjük a budgetet, mely szerint 55 egyénnek 145,000 frt fizetése van, niig az egész Magyar-, Erdély- és HorvátSzlavonországok, vizek és folyamok szabályozásánál alkalmazott 178 egyén fizetése csak 160,000 frtot tesz, ez oly aránytalanság, melyet egyátalában nem vagyok képes érteni. .... Hollán Ernő : Majd megmagyarázom. Zichy Jenő gr.: Tessék majd rá felelni. (Derültség.) Őszintén megvallom, ép azon oknál fogva, melyet a közlekedési miniszter ur a budgetnek a házban lett bemutatása alkalmával mondott, hogy az egyesek jólléte képezi a nemzet erejét, épen ezen oknál fogva kivánom azt eltöröltetni és ha e drága kiadásoktól megóvjuk magunkat, az egyesek jóléte gyarapodni fog. Szerettem volna még fölvilágositást nyerni e tárgyban azon tételt illetőleg, mely a kis d) alatt jön elő. t. i. hol a miskolez-hatvan-gyöngyősi vasútvonalra 1.500,000 frt praelimiláltatik azon tételnél, hol az egész vonal berendezése és V* vonalrész berendezéséről van szó: mert a miskolez-hatvani vasút indóháza és lakások fölépítése, ha okszerűen köttetik egybe, 500,000 írtba kerül, mig igy 2,000,000-nál is többre megy. Annyi bizonyos, hogy minden vaspálya mielőtt megnyittatnék, a kellő fölszerelésnek meg kell lenni s hogy vajon e pálya uj-e vagy régi ? arról Ítéletet mondani nem akarok. Tehát fölvilágositást akarok kérni és a részletes tárgyalásnál erre és más pontokra is vissza fogok térni. Ivánka Imre: T. ház! Simonyi Ernő t. barátom tegnap azt mondotta volt, (Halljuk!) hogy a Vág vidékén nem történik semmi a közlekedési eszközök tekintetében, bár az odavaló képviselők hűségesen szavaznak a kormánynyal. Én — részemről — nem vagyok azon helyzetben, hogy a kormánynyal szavaznék, de azért én is elmondhatom azt, hogy miután eddig ily tárgyakban törekedtem, még gyéren értem el; és ugy nem vezethet más, mint azon meggyőződés, hogy : barátom Simonyi Ernő, barátom a közlekedési miniszter ur, de legnagyobb barátom az igazság. A közlekedési eszközökről levén szó, mindenekelőtt felemiittettek a közutak. Elismerem azt, mit tegnap a miniszter ur mondott, hogy a megyék mostani állapotában az országutak fentártására nézve intézkedni nehéz; elismerem azt, hogy azon rendkívül nagy közlekedés, jelenleg január 26. 1870. ggg némely utakon, azokat rendkívül megrontja; de bocsásson meg a t. miniszter ur, még is ki kell jelentenem azt, hogy az a szép kezdet, mely épen itt előttem ülő társaimmal együtt, mintegy három éve e tekintetben tőrtént: t. i. hogy országúti hálózat dolgoztatott ki, törvényjavaslatok készíttettek elő a közmunkák mikénti felhasználása iránt, tárgyalások folytak az országutak mikénti fentartására nézve: mindez abban maradt oly módon, mint niegindittatott, és harmadfél esztendő óta e tekintetben semminemű lépés a törvényhozás terén nem történt; pedig azt vélem, hogy, ha a közmunkák felhasználása és az országutak jó karban tartása iránt törvényjavaslat terjesztetett volna a képviselőház elé, ezt a megyék — akár lettek volna rendezve, akár nem — saját érdekükben mindenesetre végrehajtották volna. Hasonló tárgy a vizszabályozás és a csatornák létesítése. Én azt vélem, a ki saját tapasztalásából beszél, ha elmondja azt, mit tapasztalt, tényeket állítván oda, ezekből legkönnyebb ítéletet hozni. A vizszabályozások, különösen a Tisza szabályozása, hogy miért nem eszközöltetett a minisztérium által, azt tökéletesen kimagyarázta a közlekedési miniszter ur ; kifejtette, elmondotta, hogy : nem adatván meg a kellő összeg, e tekintetben nem is történhetett semmi; de a mi a csatornákat illeti, ezekre nézve bocsánatot kérek, én máskép látom a dolgot. Midőn az ország megszavazta a kölcsönt, a törvényben határozottan ki lett mondva, hogy ezen összegen vasutak és csatornák építtessenek. Ezek folytán megindultak a tervezetek mindenfelé, egyletek és magán emberek által, köztük ott voltam magam is, készíttettek mindenféle tervezetek, azok megvizsgáltattak, máskép dolgoztattak át, sőt annyira ment a dolog, hogy a minisztérium által szerződés köttetett az illető felekkel; de eddig még tudtommal, az országgyűlés elé semminemű csatorna terv ég törvényjavaslat, megszavazás végett, nem terjesztetett. Mellőzve azt, kinek terve legjobb, ki fogja ezt legczélszerübben eszközölni? én nem osztozom azok nézetében, kik a csatornáknak kevés korderőt tulajdonítanak; meggyőződésem szerint a csatornák azon szállítási utak, melyeken egyedül lehet nagy tömegű és kevés belértékkel biró anyagokat ezélszerüen és jutányosán szállítani. És azt merem állítani, hogy addig az alföldön országutak nem lesznek, és lehetetlen is azokat a legnagyobb költség mellett is megcsinálni, mig a viziutakon a követ odaszállítani nem lehet, mert 80, 100, 120 frtos köb-öl kővel kirakott országutakat, 8 —10,000 lakossal biró városokban burkolatokat készíteni nem lehet; a költség igen
