Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-105

388 105. oreíágo* ülés jasaár H. 1370. milliókra menő kamatbiztositással vettük igénybe, pedig e helyen el kell ismernünk, miszerint még az ezen összegeken kiépítendő vasúti hálózatok irányával sem voltunk tisztában; nem tanulmányoztuk eléggé kereskedelmünk és iparunk érdekeit ; nem voltunk tisztában iparunk kivitelének irányával. (Igás! ugy van! bal felől.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy ez alkalommal egyéni nézetemet kiíejezzem és azt mondjam , hogy szerintem kereskedelmünk és iparunk kivitele a kelet felé fogja jövőjét lelni, és midőn kisebbkörü tekintetekre fordítottuk figyelmünket, ennek eredménye az lett, hogy számos helyi viszonyoknak megfelelő vasutat építettünk, melyeknek jogosult voltát sehogy sem akarom kétségbe vonni; de kétséget nem szenved, hogy szem elől tévesztettük az egésznek és nagynak rendszeres kivitelét; kétséget nem szenved, hogy az ország kereskedelmi és ipari egyetemes érdekeit, a rendszeres egésznek kivitelét szem elől téveztettük : elforgácsoltuk erőnket a helyett, hogy központosítottuk volna erőnket és tevékenységűnket, (ügy van! bal felől.) Ez volt oka, a miért a múlt év vége felé a közlekedési miniszter urat fölkértem és hozzá azon kérdést intéztem : nem vélné-e czélszerünek, — hogy az ország közlekedő vonalain egyöntetűséget hozzunk létre, az ipar és kereskedelem érdekében a szállítási béreket szervezzük — egy országos enquéte-t hím" össze? Ezen meggyőződés bennem most is él és ugy hiszem, hogy azzal soha sem késhetünk. Áttérek egy másik pontra : a közutakra. (Halljuk!) Igenis, a közutak azok, melyek másik részét képezik a közlekedési minisztérium teendőinek; azok alapját, alpháját képezik a közlekedésnek és azoknak ügyét csakis ugy képzelem tanulmányozás alá bocsátandónak, mint vaspályahálózatunk kiegészítő részét. Sajnálkozásomat és csodálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy ©een kérdés, mely bizonyára nagy fontosságú, megoldást 3 év alatt még nem nyert és hogy a közmunkaerő törvényes és okszerű reformja e házban mindeddig keresztül nem vitetett. Különben a közlekedési közutak — mint mondám — kiegészítő részét képezik a vaspályahálózatnak. Mivel a közlekedési minisztérium körébe tartozik valamennyi műszaki építkezés, ugy itt van helyén, hogy egyszersmind fölemlítsem, hogy a vizépitkezések és folyamszabályozások irányában eddig, ha, a mint most hallottuk, a minisztérium részéről, miről magam is meggyőződtem, történtek is előmunkálatok — igen helyes és czélszerü fölvételek, de a kivitelre nézve nem történt semmi. Igaz, hogy azon jelenleg bekövetkezett áradások , melyeket most tízszeres árral fogunk megszavazni a házban, megelőzhetők lettek volna, ezt nem tagadom : azonban a lemúlt országgyűlés a közlekedési minisztériummal e részben egyaránt hibás. Ellenkezőleg más részt azt is tudjuk tökéletesen, miszerint a közlekedési minisztériumban a kész tervek letéve feküsznek, melyek egyesek és társulatok által készíttettek csatornázási és egyéb vállalatok számára. De, sajnos, ez is abban maradt, miért? nem tudni, daczára a megszavazott kölcsönnek, melynek egy része arra lett volna fordítandó. Minekelőtte áttérnék a budgetnek részletes tárgyalására, engedje meg a t. ház, hogy egy pár szót szóljak azokra, miket Simonyi Ernő t. képviselő ur tegnap mondott. (Halljuk!) Tökéletesen érteni, hogy a t. közlekedési minisztérium, midőn megalakult, talán czélszerünek és leggyorsabban czélra vezetőnek találta, miszerint azon igen jeles műszaki kezeléssel biró társulatnak a déli vaspálya-társulatnak egyes hivatalnokait vélte megszerzendőknek; de azt sem veheti rósz néven a t. minisztérium, hogy a közvélemény ebben aggodalmakra látott okot, melyek igen fölfoghatók: mert, egyesek fölfogása szerint, bizonyos összeütközésekre ad ez okot. Nem találom ugyanis helyesnek, hogy a közlekedési minisztérium egyik vagy másik hivatalnoka valamely társulatnál biztos gyanánt járhasson el. A mi a budgetet illeti, azt a közlekedési minisztérium három részre osztotta föl : rendes kiadásokra, rendkívüliekre és vasutak s csatornák fedezetét tárgyalandó részre. Ezen fölosztással én tökéletesen egyet értenék, ha nem látnék benne bizonyos összevegyülést, különböző tételeknek összezavarását. Ilyen történik, pl. a második részben létező azon kettős pontban, a melyben vasutépitészeti bizottság tárgyaltatik. A minisztérium két részre oszlik : vasutépitészetre, víz- és más közlekedési főosztályra ; azonkívül áll az úgynevezett Baudirektió, mely „status in statu"-t képez, mely egy fölötte drága apparátus annyira, hogy az egy kis minisztériummal fölér, mert abban van irodai, számtanácsosi és jogtanácsosi osztály is, melynek drága és roppant költséges a fölállítása. Ezen költségek pedig nincsenek összhangzásban jelenlegi pénzbeli állásunkkal, melyben országunk budgetje áll; ezt most annál inkább nem látom okszerűnek, minthogy a nagyobb építések ugy is befejeztettek. Atalában mi a föladata a Baudirektiónak? Hogy tervekről véleményt adjon, mely vélemény a közlekedési minisztériumnak subrevisiója alá kerül és ha a. közlekedési minisztérium ezen véleményt elfogadja, akkor lesz az végrehajtható : igy tehát ezen vélemény a közlekedési minisztérium vasútépítési osztályába viszsza jön. Én tehát sokkal okszerűbbnek vélném, ha ezen vasutépitészeti osztály jövőben eltöröl-