Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

'228 97. országos Bíés január 17. 1370. történjék, és ha önök nem tartják lehetségesnek azt, mit a népek Európa-szerte akarnak, akkor önök nem az igazi úton járnak: mert a népek akaratát föl lehet ugyan tartóztatni, de nem hosszabb időre visszafojtani. En azt hiszem, hogy jobban tennék azok, kik még mindig egy Szado­váért kárpótoló csata-nappal kecsegtetik a leg­főbb hatalmat, ha megmondanák neki, hogy történjék bár jobb stratégiai rendelkezés; legye­nek ügyesebb vezérek, olyanok, kik nem ebédel­nek naponta 6 óráig; legyenek bár jobb fegy­verei az osztrák seregnek; ne legyen bár ott a szolferinói szél és por; ne a chlumi köd és ne a szadovai füst: mégis híjába számit ily módan a czélhozjutásra. Gyarló tanácsadói a koronának azok, kik azt mondják: gondoljunk visszafogla­lásra gondoljunk megboszulására azon sérelmek­nek, miket fegyvereink szenvedtek! Ha önök nem ezt tartanák szem előtt, hanem dédelgetnék a patrimonialis hatalmat olyan biztatásokkal, melyek annak csak megrontására vezetnek : ak­kor inaugurálhatnának olyan politikát, mely a népek jólétéré vezetne; akkor bátran kezdhetnők meg a hadsereg leszállítását. Igen, én meg va­gyok győződve, azok, kiket, most mumusokul állíta­nak föl, hogy ha látnák, hogy az osztrák-magyar monarchia csakugyan a népnek akaratára s valódi parliamentalismus alapjára van fektetve, nem tudom hinni, hogy ez esetben akármelyik hatalom: akár a porosz, akár az orosz megtámadni merné a né­pek ily valódi szövetségét. Vájjon mire számíta­nak azok, kik az osztrák-magyar monarchiát ve­gyük hogy csakugyan fenyegetik ? Arra, hogy majd ellentétbe hozzák Magyarország érdekeivel azon népeket, melyek Magyarországot csak támogatni foghatnák azon esetben, ha Magyarország szakit a patrimonalismus eddig hagyományos politiká­járól. Azt mondják nekünk: az orosz itt áll, és a szerbek, románok, görögök, bolgárok alig vár­ják, hogy bennünket elnyeljenek. En megenge­dem, hogy ezen népek elégületlenek, és hogy ezen népek kacsintgatnak még az oroszra is. De miért ? Mert önök politikája hajtja őket az orosz politika karjai közé. (Derültség a jobb oldalon). Azért ezen népek föl fogják tudni építeni a be­teg török birodalom romjain azon államokat, a melyek megalkotására őket a közművelődés és sza­badság képesitik; államokat, melyek egykor Orosz­országot nem propagálni, hanem azt föltartóztatni fogják; de ne csodálkozzanak, ha jelenleg önök szövetkezve a szultánnal, nyíltan, minden meg­gondolás nélkül, ugy szólván kihivólag , ha mindé népeket most önök arra késztik, hogy ők nem Magyarországnál, hanem Oroszországnál s egy­átalán magyarellenes politikánál keresik a támaszt. És most legyen szabad befejeznem beszéde­met. Azt hiszem, eléggé indokoltam, t. ház, azon állításomat, hogy azon előirányzati javas­lat, mekyet a kormány elénk terjesztett, meg­gyalázza Magyarországot saját maga előtt, meg Európa előtt. Ez az ered menye magának a kö­zösügyes alkunak, de eredménye azonfelül a közösügyes alku határain belül azon politikának, melyet önök űznek. Mert én azt hiszem, t. ház! ámbár a personal unióra törekszem minden alkot­mányos utón egész erőmből, hogy még magán az 1867-iki alapon is más költségvetést terjeszthet nének önök a ház elé: akkor, ha akarnának és tudnának. Pártolom Simonyi javaslatát. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felől.) Berzenczey László : A pénzügyminisz­ter ur, ugy látszik, most kezdi szeretni az ellen­zéket (Halljuk!) és jobban szereti, mint a maga pártját : mert, ugy tetszik, hogy mi az ő mal­mára hajtjuk a vizet. (Derültség,) Egyre pana­szoljuk, hogy a delegátió kivette kezünkből a közös ügyet, (Derültség jobb felől) a hadügyet, a külügyet, e legnagyobb fontosságú kérdéseket, melyeket minden budget tárgyalásánál minde­nütt különös figyelemre szoktak méltatni. Azt mondják, mindezekről nem lehet beszélni; ós mégis folyvást arról beszélünk, mire pénzt nem adhatunk; s utoljára a pénzügyminiszter ur azt fogja mondani, hogy hát beszélhettek mindezek­ről, a mennyit tetszik; az. hogy a pénz már ki van adva, más kérdés, de beszélhettek róla ele­get. (Derültség.) T. ház! En nem tartozom azok közé, kik azt mondják, hogy nem kell megszavazni az adót: én a mellett vagyok, hogy meg kell sza­vazni. (Fölkiáltás a szélső bal oldalon: Hát csak tessék!) Nem is tartozom azok közé, kik a nega­tio terén akarnak maradni; hanem van egy do­log, a mi nekem nem tetszik: (Halljuk.') azon modor, melylyel az egész tárgyalás folytattatik, (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Akik azt mondják, hogy : igaz, talán arra is igazat fognak mondani, ha én átszaladok az egészen s áttekintem az egészet. (Halljuk!) Legelőször a pénzügyi bizottság előadójának roszulléte miatt Pulszky Ferencz ur volt szíves átvenni az előadói szerepet. (Hosszas derültség.) Az a szerencsétlen pénzügyi bizottság örökké azon helyzetbe kerül, hogy előadója sohasem védi (Derültség) és ha védi, valóban szépen védi. (Derültség.) Valóban Pulszky Ferencz ur az ő szokott nonchalance-modorával előáll s azt mondja; vegyék elő az urak a jelentést, - ott meg van minden; s azután szépen elmondja, hogy mit végeztek a delegátióban: javát Bécsben elköl­töttük, a mi pedig konyhára való megmaradt, arról beszéljenek most az urak. (Derültség.) Az én véleményem az egészre az, hogy a budget tárgyalásánál nem lehet azon fontos dol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom