Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

2 \ § 97. országos ülés január 17. 1870. hogy az igazságügyi miniszter azt hiszi , hogy többet az igazságszolgáltatásra nem fordíthat. így állunk, t. ház, az úgynevezett szükséges elkerülhetlen költségekkel is. Hogy a hasznosakra mily keveset fordíthatunk, azt a szombati tárgyalás alkalmával t. barátaim közül többen elmondották. Hogy a másodrendben hasznosakra vagy azokra, miket mások fényüzésieknek neveznek, nálunk még csak gondolni sem lehet, az az előre bocsátottakból önként következik. A másik fóelv, t. ház, hogy a rendes kiadásokat a rendes bevételekkel s a rendkívülieket a rendkívüliekkel kell fedezni. Nálunk legalább ezen előttünk fekvő költségvetésben ez sincs igy. Ha nem nagy sommával is, de mégis hetedféí millióval, mely a mi körülményeink között tetemesnek nevezhető, mégis meghaladja a rendes kiadás a rendes bevételeket, s meghaladja gondolom másfél millióval a rendkívüli kiadás a rendkívüli bevételeket, mi annyival fontosabb és sajnosabb, mert a bevételek , különösen pedig a bevételeknek azon része, melyet az adók nyújtanak, már oly mérvre vannak felemelve, hogy azokat tovább fokozni a nép teljes romlása nélkül nem lehet; és igy nem marad egyéb hátra, mint azon módokról gondoskodni, melyek által ezen szomorú helyzeten segíteni lehet. Két út vezet e czélra t. ház, egyik a kiadások leszállítása , másik a jövedelmek fölemelése. A mi a költségek leszállítását illeti miután azon rovatok, melyeket hasznos költségek nevezete alatt ismerünk, nemcsak tetemesen, de elegendően javadalmazva sincsenek, igen természetes, hogy csak azon költségekből lehet levonni, melyeket elkerülhetleneknek nevezünk, s az elkerülhetlen költségek között különösön azokat, melyeket a fegyveres erő, s melyeket részben a közigazgatás igényel. A hadsereg, mellőzve azt, hogy nem nemzeti, véleményem szerint sokkal nagyobb, sokkal tetemesebb, mintsem azt a körülmények, mintsem azt Ausztria és Magyarországnak viszonyai igényelnék. Tudom én, hogy a honvédelmi miniszter ur — vagy minthogy neki alig van hozzá szólója — hogy ha a közös hadügyminiszter ur jelen lenne, ő tiltakoznék a hadsereg leszállítása ellen, az állam vógveszedelmét jósolva, hogy ha csak némi részben kisebbittetik is a hadsereg; de azt is tudom, hogy szokása ez már a hadügyminisztereknek nemcsak nálunk, hanem máshol is, és hogy ha tiltakozásuk daczára a fegyveres erő leszállittatik, kitűnik, hogy az állam biztonsága egyátalában nem csökken, ellenben a polgárok, ellenben az ország adóképessége ez által is szaporodik. Én tehát azt gondolom, hogy nálunk is a létező, a fenálló hadseregnek leszállítása azon főeszköz, melylyel a súlyos terheken, a nép terhein könnyíteni lehet és könnyíteni következésképen kell is. A könnyítésnek másik módja lenne a közigazgatási némely költségeit kevesbitése. Én azon nézetben vagyok, hogy a hivatalnokokat, a kiket alkalmazunk, jól, tisztességesen szükséges fizetui; de viszont azt tartom, hogy a hivatalnokok túlságos száma az országra nem csak annyiban káros, a mennyiben a budgetet szerfölött terheli ; hanem annyiban is káros, a menynyiben a munka berendezés törvényével meg nem egyez. Fogyaszthatók, apaszthatok továbbá tisztelt ház, szerintem, még a kiadások a kezelési költségeknek csökkentésénél is. A pénzügyi bizottság jelentéséből azt látjuk t. ház, hogy ha némely minisztérium az ujabb szabályok szerint brutto-budgetet nyújtott is be, azt azonban nem mindenik minisztérium teljesítette, ugy hogy nem lehet tudni, hogy a kezelési költségek tulajdonkép milyen hányadot képeznek a jövedelemhez képest; de abból a mit a többi minisztériumoknál látunk, az tűnik ki, hogy a kezelési költségeknél eszközölhetők megtakarítások. De nem csak megtakaritások eszközölhetők, hanem eszközölhető, véleményem szerint, a jövedelemnek szaporítása is. A t. pénzügyminiszter ur ellenezte, legalább nem pártolta akkor, midőn ez indítványt megtettem — azt, hogy az adó iránt szakbizottság küldessék ki; nem helyeselte azért, mert ő — mint monda — szakbizottságot már kiküldvén, mindenesetre előbb annak munkálata lesz bevárandó. Megvallom t. ház, ezt már csak azért sem tekinthetem kielégítőnek, mert mig ő, a t. pénzügyi midiszter ur csak azon feladatot tűzte ki az általa kiküldött szakbizottságnak, hogy a fenálló adókat vizsgálja meg, azoknak czélszerüségét, behajtási és kezelési módját vegye szemügyre, addig azon indítvány, melyet nekem volt szerencsém benyújtani, arra is kiterjeszkedett, hogy a szakbizottság vizsgálata tárgyává tegye azt is: vajon a létező adók fentartandók-e, vajon nem lennének-e más adók által akár pótolandók akár kiegészitendők ? Ezt azért említem t. ház, mert azt gondolom, van még, daczára az adóval terheltetésnek, egy neme az adónak, melyhez a népnek terheltetése nélkül folyamodni nem csak lehetséges, hanem szükséges is: ez a fényűzési adó. Ezen fényűzési adók léteznek Angliában, nem látom, át, miért ne lehetne Magyarországba is behozni. (Helyeslés! bal felől.) De lehet, t. ház, az ország jövedelmét más közvetett módon is növelni, nem csak a közoktatás, hanem különösen a közlekedési eszközök javítása és tökélyesbitése által. T. barátom Si-