Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

97. országos ölés január 17. 1870. 211 monyi Ernő kárhoztatta a kormányt azért, hogy mig a vasutakra különös gondot fordit, addig a közutakról megfeledkezik; hozzá tehette volna, hogy megfeledkezik a csatornákról is, és ezen feledékenységét annál inkább lehet sajnálnunk, mert, mint igen jól tudjuk, mig a vasúti közlekedés a nagy teriméjü árakra nézve igen drága: ezen közlekedés csakis a csatornák utján eszközölhető. De kívánatosak a csatornák mezőgazdászati tekintetből is különösen az alföldön, mert csak öntözés által remélhető, hogy hazánk ezen dús földe állandóan is termékenynyé tétessék. Erről, ugy tudom, mindeddig legkisebb kérdés sincs a közlekedési minisztériumnál; sőt azt is tudom, ho<?y azon tervekre nézve, melyek csatornák iránt benyujtattak, az illetők kedvező választ kieszközölni eddig 'képesek nem voltak. De szükséges volna még jövedelmünk közvetett szaporítására az is, hogy önálló bankrendszerünk legyen, melynek segítségével a termelő erő, ez által tehát közvetve az adóképesség is, növeltessék. De valamint már a hadsereg leszállítása kérdésénél, ugy ezen kérdésnél is oly akadályokba botlunk, t. ház, melyekre a miniszteri padokról bizonyosan a „non possumus" szó hangzik, mert valamint a hadsereg leszállítása nem tőlünk és különösen nem a mi miuiszteriumunktól függ csupán: ugy az önálló bankrendszer megállapítása sem. Es íme ily összefüggés van . t. ház, az ország anyagi fölvirágzása és az ország közjogi állapota közt! íme, ily összefüggés van a mostani nyomor, a mostani pénzügyi zavarok és azon kiegyezés között, melyet a többség 1867-ik évben létesített. Ennélfogva nem fog csodálkozni senki, ha mi, kik az ország anyagi és szellemi fejlődését előmozdítani óhajtjuk, ezen kérdésnél is ezen közjogi kérdés megváltoztatását, a közösügyes delegátiós alkotmány megszüntetését hangsúlyozzuk. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Csakhogy e bajon, félek, tiszt, ház, a jelen minisztérium, ha talán képes volna is, alig ha kész segíteni. A jelen minisztérium közösügyes alapon áll, és mint ismételve alkalmunk volt hallani, ezen alapot elhagyni nem hajlandó; és ezért, valamint annyi sok más hibáért is, melyeket előttem szólott képviselőtársaim elsoroltak, én a jelen minisztériumnak kezébe azon eszközöket, melyek a kormányzat folytatására szolgálnak, továbbra is adni nem akarom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Egyik t. barátom, Gubody Sándor, azért vonakodott a Simonyi képviselőtársam által e részben indítványozott határozathoz járulni, mert attól fél, hogy az utón az államgépezet meg fog akadni. Valamint azon alkalommal, midőn KÉPV. H. NAPLÓ. 18f l ív. az előleges felhatalmazás kérdését tárgyaltuk, ugy most is biztosithatom t. képviselőtársamat, hogy az által és a miatt, hogy a jelen kormány visszalép, véleményem szerint az államgépezet megakadni nem fog: pedig egyátalában az államköltségvetésnek megtagadásából egyéb nem következik, mint az, hogy a jelen kormány más férfiaknak csináljon helyet. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én annálfogva, t. ház, hozzájárulok azon határozati javaslathoz, a melyet t. barátom Simonyi Ernő bemutatott. (Éljenzés a szélső bal oldalon.) Zsedényi Ede: Tiszt, képviselőház ! Az előttem szóló tagtársunk Irányi Dániel képviselő ur által kifejezett azon sajnálatot, hogy a pénzügyi bizottság, ámbár jelentésében érinti, hogy a költségvetés részleteibe oly mérvben be nem hathatott, mint azt talán a kellő alaposság kívánta volna, mégis nem szólította föl a minisztériumokat ezen részleteknek fölvilágositására, és igy ezen t. házat azon helyzetbe aem tette, hogy szilárd háztartásról gondoskodjék. Elismerem, hogy a pénzügyi bizottság az alkotmányos életnek azon vívmányával nem állhatott elő, hogy tudniillik egj normális államháztartási rendszer lapjait kijelölje; de megmondta annak indokát, hogy tudniillik a költségvetésnek ily kimerítő és tüzetes tárgyalására az idő elég nem volt. Ezt, ugy látszik, sem előttem szóló, sem Simonyi Ernő képviselő ur számba nem vették, ugy, mint azt az én vélekedésem szerint számba venni kellett volna. Fogom ezt egy-két példával illustrálni. Tessék a minisztériumok közigazgatási költségeit megvizsgálni, ezek évről évre aggasztólag szaporodnak. Az egyes miniszterek a teendők sokaságával és minőségével indokolják e költségszaporitást. A pénzügyi bizottság az egyes minisztériumoknak szakaszok szerinti főlosztását tudomásul vévén, meggyőződött, hogy vannak osztályok, melyek külön személyzetet nem kivannak, és hogy az egyik osztálynak személyzete el tudná végezni a másik osztály teendőit is. így például a belügyminisztériumban, melynek költségvetése előadója a pénzügyi bizottságban én voltam, hitem szerint a jogi és úrbéri osztályt lehetne megbízni. Hasonlag az államrendőri és közrendőri osztályt egyesíteni lehetne, és igy két osztálytanácsos, két titkár, két fogalmazó és négy fogalmazó-segéd és több szolgának fizetése meg lenne takarítható. Igy felette nagynak látszik a számtiszteknek száma, melyen maga a volt belügyminiszter is eleinte megütközött, de idővel a hatvan számtiszt mindenféle formalitások ürügye alatt annyi teendőt talált föl, hogy most már nélkülözhetlennek hirdeti magát. 28