Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

208 97, országos ülés január 17. 1870. dőttségekre bízatnék e kérdések eldöntése, mindenesetre meg kellett volna előzni azt a két minisztérium közt történendő egyezménynek. Erre és nem egyébre vonatkoznak tehát azon legmagasabb királyi kéziratok. Ez és nem egyéb értetik azon alkotmányos előterjesztések alatt, melyek annak idejében a törvényhozások elé hozandók. Hogy pedig Magyarország integritása egyátalában kétségbe nem vonatott, azt világosan bizonyítja a legmagasabb királyi kézirat szövege maga, mely azt mondja: „a bekebelezendő területek az illető polgári hatóság alá helyeztessenek." Melyik az illető polgári hatóság ? azt a kétségtelen történeti jog és a szentesitett törvények bizonyítják. (Helyeslés jobb felől.) A mi a második kérdést illeti, hogy miért nem volt a közös hadügyminiszterhez intézett kéziratok egyike a közös hadügyminiszter által ellenjegyezve, erre nézve, habár nem tartoznék szorosan kötelességemhez válaszolni, de miután azon helyzetben vagyok, hogy azon indokokat, melyek a közös hadügyminisztert e tekintetben vezették, ismerem, van szerencsém válaszolni. A közös hadügyminiszterhez két rendbeli legmagasabb kézirat intéztetett: az első, mely ő felségének azon szándékát illetőleg rendeletét fejezi ki, hogy a katonai határőrvidék egy része a katonai admininistratio alól kivétetvén, s az ezredek feloszlattatván, a polgári Horvátországhoz esatoltassék; a másik pedig fölszólítja a közös hadügyminisztert azon előleges intézkedések megtételére, melyeknek az átvételt meg kell előzni. Az első tehát nem volt aláírva azért, és egyszerűen azért, hogy annál inkább kitűnjék, és minden kifogás ellenében világosan álljon az, hogy ő felségének ezen legmagasabb kézirata, melyben ő mint fo hadúr a katonai szolgálat alól a határőrvidék egy részét kiveszi és az ezredeket feloszlatja, nem egyéb, mint motu proprio. (Helyeslés jobb felől.) A másik kézirat pedig, mely azon részletes előterjesztések megtételére vonatkozik, melyeknek mint szerencsém volt mondani, a bekebelezést kell hogy megelőzzék, már szokott módon alkotmányosan lett a közös hadügyminiszter által ellenjegyezve. A mi a harmadik kérdést illeti : van-e a kormánynak szándékában a határőrvidékre vonatkozó átalános előterjesztést tenni a t. ház elé: bátor vagyok válaszolni, hogy a mit átalános előterjesztésnek lehetne nevezni, arra nézve a kormány jelenleg sem okot, sem alkalmat nem lát. Miután azonban azt gondolom, hogy a tisztelt képviselő urnák is tulajdonkép az volt szándéka, hogy azon hírekre nézve, melyek azon időben a határőrvidékről keringtek, a kormánytól fölvilágositást nyerjen, e tekintetben szívesen fogom ez iránt is nézeteimet elmondani. (Halljuk!} Én azt hiszem, t. ház, kétségtelen, hogy minden népnél, mely huzamosb ideig nagyobb terheket viselt, mint a melyek őt méltányosan megillették volna, és mely némileg elhagyatottságban érzi magát, a fatalismus bizonyos neme tör magának utat, mely abban áll, hogy ujabb változások nyomán ritkán keletkezik valami jobb. Én azt hiszem, ezen fölfogás létezett, vagy létezik a határőrvidék némely lakosainál, s ez adott alkalmat azon hírekre, melyek az • interpellatió beadása idején keringtek; de meg vagyok győződve, hogy a közel jövő a határőrvidék minden lakosát meg fogja győzni arról, hogy ez egyszer ezen hit nem alapos, s hogy a közeljövőben megnyugvást fognak ők találni. Tudomásom szerint a határőrvidék lakosait ezen idő szerint két tárgy tartotta igen természetes izgalomban ; az egyik a határörvidéki erdők eladásának kérdése, s különösen az, hogy az ebből nyerendő tetemes összegek hova fognak fordíttatni; a másik pedig maga az egy rész bekebelezésének kérdése. A mi az elsőt illeti: reménylem, igen rövid idő alatt a kormány azon helyzetben lesz, hogy meggyőzheti a t. házat, miszerint szorosan az általa vett utasítások értelmében járt el, és meggyőzheti egyszersmind a határőrvidéket, hog3

r a hadügyminisztérium és a magyar kormány közt folytatott tárgyalások alatt mindenekelőtt és mindenekfelett a határőrvidék érdeke volt szem előtt tartva. (Élénk helyeslés minden oldalról.) Arról tehát meg vagyok győződve, hogy e tekintetben a megnyugvás nem sokára be fog következni. (Helyeslés.) A mi az izgatottságnak azon nemét illeti, a mely talán a határőrvidéken észlelhető lett volna: azt hiszem, az egyéb nem volt, mint azon igen természetes nyugtalanság, mely mindenütt létezik, a hol ismert állapotból ismeretlenbe kell átmenni. De ha létezett vagy létezik ily nyugtalanság, erősen hiszem, hogy a mint az illetők meg fognak győződni arról, hogy a magyar kormány ő felségének abbeli magas akaratát, miszerint ezen átmeneti intézkedések ugy történjenek, hogy az által az illetőknek sem anyagi, sem erkölcsi érdekei legkisebb kárt se szenvedjen, sőt ellenkezőleg gyarapittassanak, (Helyeslés) teljesen magáévá tette; ha továbbá meg fognak győződni arról, hogy a magyar-horvát kormány nem csak maga kívánja biztosítani a bekebelezendő részeket; arról, nogy tekintve mostani állapotukat, bizonyos számú évekig, t, i. addig, mig a productiv erő nálok is kifejlődhetik, a ha-