Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

97. országos Ülés január 17. 1870. 209 tárőrvidékre kiszabott adóknál magasabb adókat fizetni nem fognak; ha továbbá meg fognak győződni arról, hogy ezen átmeneti intézkedések feladata egyátalában nem az, az illetőket hazájoktól elválasztani, sőt ahhoz közvetlenebb kapcsok által visszacsatolni; ha meg fognak győződni arról, hogy ezen intézkedések eredménye nem lehet az, hogy bárminemű jogtól, melylyel mai nap birnak, megfosztassanak, sőt hogy az alkotmányos jogok teljességébe lépjenek; s végre és főleg, ha meg fognak győződni arról, hogy a magyar nemzet és vele együtt a magyar kormány nem csak hogy nem szándékozik őket nemzetiségökből — mint az némely helyütt állíttatott — kivetkőztetni, sőt Horvátország jól fölfogott érdekeit a maga érdekeinek ismeri: én teljesen meg vagyok győződve, hogy akkor nem csak meg fog szűnni minden, talán most észlelhető nyugtalanság, hanem az illetők hazafiúi kötelességüknek fogják tartani ő felségének magas szándékát saját hozzájárulásukkal, és közremüködésökkel is a kivitelben minden módon elősegíteni. (Élénk helyeslés.) Ezeket tartottam szükségesnek a t. képviselő nr interpellatiójára válaszolni. Tisza Kálmán: T. ház! Mindenek előtt köszönetemet fejezem én is ki az igen t. miniszterelnök urnák azért, hogy interpellátiómra ily kimeritőleg válaszolni szíveskedett. Sajnálnom kell, hogy a házban bevett gyakorlatnál fogva most rögtönözve kell válasza iránti nézeteimet elmondanom, és annálfogva bocsánatot kell kérnem, ha ezen nézet elmondásában nem lehetek oly szabatos, és talán óvatos, mint a minőnek ily nagy fontosságú és ily komoly természetű ügyben tett nyilatkozatnál lenni kellene. A mi magát a választ illeti: abban az i gen t. miniszterelnök ur a három kérdésre különkülön méltóztatott válaszolni mindannyira. Engedje meg nekem, hogy én megfordított rendben a legutolsóra nézve nyilatkozzam először. (Hattjuk!) A legutolsót illetőleg, igaza van abban a t. miniszterelnök urnák, hogy nem átalános ny ilatkozatot óhajtottam és óhajthattam, hanem óhajtottam épen a fenforgó viszonyokra vona tkozó nyilatkozatot; sőt azt gondolom, ha eml ékem nem csal, hogy nem is azt mondottam int erpellátiómban, miszerint átalános nyilatkozat ot kérek, hanem azt mondottam és kérdeztem, hogy átalában szándékozik-e nyilatkozni e dolog f e lől ? Azonban bármint legyen, okvetlenül az volt szándékom': épen ezen körülmények iráut nyilatkozatot kinyerni. A mi e tekintetben adott válaszát illeti, ezen pontra adott válaszával ón e percaben magamat kielégítettnek nyilatkoztatom, mert maKÉPV. H. KAPLÓ 1854 rv. gam részéről is, mint azon elkalommal kimondani szerencsém volt, nem azt óhajtottam, hogy az érzelmek és előítéletek megsértessenek, de sőt inkább, hogy annak bebizonyítása által, hogy minden az eddigi körülmények között kifejlett érdeknek figyelembe vételével, és azok iránti kímélettel fog az ügy elintéztetni, az illetők teljesen megnyugtattassanak. E tekintetben tehát nem lehet egyebet óhajtanom, csak azt, hogy minél elébb történjenek meg mindazok, melyek ezen megnyugvást előidézhetik: mert utoljára is, azt hiszem, igazságot fog nekem adni mind a t. ház, mind a t. miniszterelnök ur, hogy az ily dolgok iránti megnyugvás sohasem jöhet elég korán, s a legjobb szándék is hiába vész, ha az magát minél előbb és minél gyorsabban nem érvényesiti. (Helyeslés.) Óhajtom tehát, hogy ez mielőbb megtörténjék, egy felől, hogy a természetszerű aggodalmak elenyésztessenek, másfelől, hogy elvétessék a tér azok elől, kik netalán épen ezen természetszerű nyugtalanságot kizsákmányolni akarnák. A mi a másik két pontra adott választ illeti, arra nézve nem vagyok oly szerencsés helyzetben, hogy tökéletesen kielégítettnek nyilatkoztathassam magamat. Nem vagyok azon szeren esés helyzetben először azért, mert igen sajnálom, hogy, ha azon közös előterjesztés ugy értelmeztetett, a mint ezt a miniszterelnök ur most mondotta, annyira nem volt ez azon alkalommal kifejezve a kéziratokban, hogy valóban senki azt, hogy csak ezek és semmi más alatta nem értetett, ezen kéziratokból ki nem olvashatta; mert ezen kéziratok szerint valóban ugy állt, — és be nem avatottnak nem lehetett máskép érteni, — mintha maga a visszacsatolás és hovátartozóság kérdése felett fognának a minisztériumok részéről közös előterjesztések történni. Ha tehát — a mit igen örömest elismerek — nincs hiba a lényegben, okvetlen volt hiba a formában, a forma pedig ily dolgoknál nem sokkal kevésbé fontos mint a lényeg maga. Különben is részemről bármik lettek légyen azon okok, mik a minisztériumot arra bírták, soha és semmi viszonyok között nem helyeselhetek két dolgot: egyik dolog, mit nem helyeselhetek, az, hogy alkotmányos államban, parlamenti alkotmánynyal biró államban, természetesen bármely és bármi üdvös, és bár a legjobb, bár a nemzet által a legnagyobb hálával fogadott fejedelmi intézkedések miniszteri ellenjegyzés nélkül történjenek. A másik pedig, mit nem helyeselhetek, az, hogy bármi lett légyen a czél és bármi a szándék, egy Magyarország integritására vonatkozó fejedelmi kézirat más mint magyar miniszter által ellenjegyeztessék. n