Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

97. országos Ülés január 17. 1870. 209 tárőrvidékre kiszabott adóknál magasabb adókat fizetni nem fognak; ha továbbá meg fognak győződni arról, hogy ezen átmeneti intézkedések feladata egyátalában nem az, az illetőket hazá­joktól elválasztani, sőt ahhoz közvetlenebb kap­csok által visszacsatolni; ha meg fognak győ­ződni arról, hogy ezen intézkedések eredménye nem lehet az, hogy bárminemű jogtól, melylyel mai nap birnak, megfosztassanak, sőt hogy az alkotmányos jogok teljességébe lépjenek; s végre és főleg, ha meg fognak győződni arról, hogy a magyar nemzet és vele együtt a magyar kor­mány nem csak hogy nem szándékozik őket nemzetiségökből — mint az némely helyütt állít­tatott — kivetkőztetni, sőt Horvátország jól fölfogott érdekeit a maga érdekeinek ismeri: én teljesen meg vagyok győződve, hogy akkor nem csak meg fog szűnni minden, talán most észlelhető nyugtalanság, hanem az illetők haza­fiúi kötelességüknek fogják tartani ő felségének magas szándékát saját hozzájárulásukkal, és köz­remüködésökkel is a kivitelben minden módon elősegíteni. (Élénk helyeslés.) Ezeket tartottam szükségesnek a t. képviselő nr interpellatiójára válaszolni. Tisza Kálmán: T. ház! Mindenek előtt köszönetemet fejezem én is ki az igen t. miniszter­elnök urnák azért, hogy interpellátiómra ily ki­meritőleg válaszolni szíveskedett. Sajnálnom kell, hogy a házban bevett gyakorlatnál fogva most rögtönözve kell válasza iránti nézeteimet elmon­danom, és annálfogva bocsánatot kell kérnem, ha ezen nézet elmondásában nem lehetek oly sza­batos, és talán óvatos, mint a minőnek ily nagy fontosságú és ily komoly természetű ügyben tett nyilatkozatnál lenni kellene. A mi magát a választ illeti: abban az i gen t. miniszterelnök ur a három kérdésre külön­külön méltóztatott válaszolni mindannyira. En­gedje meg nekem, hogy én megfordított rendben a legutolsóra nézve nyilatkozzam először. (Hatt­juk!) A legutolsót illetőleg, igaza van abban a t. miniszterelnök urnák, hogy nem átalános ny ilat­kozatot óhajtottam és óhajthattam, hanem óhaj­tottam épen a fenforgó viszonyokra vona tkozó nyilatkozatot; sőt azt gondolom, ha eml ékem nem csal, hogy nem is azt mondottam int erpel­látiómban, miszerint átalános nyilatkozat ot ké­rek, hanem azt mondottam és kérdeztem, hogy átalában szándékozik-e nyilatkozni e dolog f e lől ? Azonban bármint legyen, okvetlenül az volt szándékom': épen ezen körülmények iráut nyi­latkozatot kinyerni. A mi e tekintetben adott válaszát illeti, ezen pontra adott válaszával ón e percaben ma­gamat kielégítettnek nyilatkoztatom, mert ma­KÉPV. H. KAPLÓ 1854 rv. gam részéről is, mint azon elkalommal kimon­dani szerencsém volt, nem azt óhajtottam, hogy az érzelmek és előítéletek megsértessenek, de sőt inkább, hogy annak bebizonyítása által, hogy minden az eddigi körülmények között kifejlett érdeknek figyelembe vételével, és azok iránti kímé­lettel fog az ügy elintéztetni, az illetők teljesen megnyugtattassanak. E tekintetben tehát nem lehet egyebet óhaj­tanom, csak azt, hogy minél elébb történjenek meg mindazok, melyek ezen megnyugvást előidéz­hetik: mert utoljára is, azt hiszem, igazságot fog nekem adni mind a t. ház, mind a t. miniszter­elnök ur, hogy az ily dolgok iránti megnyugvás sohasem jöhet elég korán, s a legjobb szándék is hiába vész, ha az magát minél előbb és mi­nél gyorsabban nem érvényesiti. (Helyeslés.) Óhaj­tom tehát, hogy ez mielőbb megtörténjék, egy fe­lől, hogy a természetszerű aggodalmak elenyész­tessenek, másfelől, hogy elvétessék a tér azok elől, kik netalán épen ezen természetszerű nyug­talanságot kizsákmányolni akarnák. A mi a másik két pontra adott választ illeti, arra nézve nem vagyok oly szerencsés helyzetben, hogy tökéletesen kielégítettnek nyi­latkoztathassam magamat. Nem vagyok azon szeren esés helyzetben elő­ször azért, mert igen sajnálom, hogy, ha azon közös előterjesztés ugy értelmeztetett, a mint ezt a miniszterelnök ur most mondotta, annyira nem volt ez azon alkalommal kifejezve a kézira­tokban, hogy valóban senki azt, hogy csak ezek és semmi más alatta nem értetett, ezen kézira­tokból ki nem olvashatta; mert ezen kézira­tok szerint valóban ugy állt, — és be nem ava­tottnak nem lehetett máskép érteni, — mintha maga a visszacsatolás és hovátartozóság kérdése felett fognának a minisztériumok részéről közös előterjesztések történni. Ha tehát — a mit igen örömest elismerek — nincs hiba a lényegben, okvetlen volt hiba a formában, a forma pedig ily dolgoknál nem sokkal kevésbé fontos mint a lényeg maga. Különben is részemről bármik lettek légyen azon okok, mik a minisztériumot arra bírták, soha és semmi viszonyok között nem helyeselhetek két dolgot: egyik dolog, mit nem helyeselhetek, az, hogy alkotmányos államban, par­lamenti alkotmánynyal biró államban, természe­tesen bármely és bármi üdvös, és bár a legjobb, bár a nemzet által a legnagyobb hálával foga­dott fejedelmi intézkedések miniszteri ellenjegy­zés nélkül történjenek. A másik pedig, mit nem helyeselhetek, az, hogy bármi lett légyen a czél és bármi a szán­dék, egy Magyarország integritására vonatkozó fejedelmi kézirat más mint magyar miniszter által ellenjegyeztessék. n

Next

/
Oldalképek
Tartalom