Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-97

97. országos ülés jauuár 17. 1870. 207 viszonyok kedvezően állottak, és most is kimondom azon nézetemet, hogy kár volt ezen vasútra nézve, mely annyira, lényeges, a Fell-rendszerrel experimentálni és szakértőket külföldre küldeni, hogy egy vasutat nézzenek meg, mert ez által elhaladt az idő és jelenleg ott vagyunk, hogy épen az összekötő része ezen vasútnak nem jöhet létre. Az igen t. miniszter urnák azon nyilatkozata, hogy mig a Károtyváros-fiumei rész kiépíttetik, elkészül-ezen vasút is, az igaz, hogy megnyugtató volna; de bátor vagyok azon észrevételt tenni, hogy Eszéktől Károly vár ősig igen sok akadály van, és ha a közlekedési miniszter ur késedelmezik azzal, hogy kiadja az illető concessiót Eszéktől Károlyvárosig, megtörténhetik, hogy a Károlyváros-fiumei vasút elébb lesz készen, mint az eszék-károlyvárosi vonal, és az egész ügy oly szinben tűnik fel, mintha ezen egyetlen tengeri kikötőnk érdekeit mellőznők s az által előnyt nyújtanánk eg}^ más kikötőnek, kimondom Triestnek, mely mindig hatalmas versenytársa lesz a magyar kikötőnek. (Helyeslés a bal oldalon.) Egyébiránt én részemről semmiképen nem kételkedem a t. közlekedési miniszter ur jó szándékában, s óhajtom, hogy ennek érvényt is adjon az által, hogy ezen év első felében az engedélyokmányt a ház asztalára letegye. Erre nézve, azt hiszem, legczélszerübb lesz, ha a ház a t. miniszter ur nyilatkozatát tudomásul veszi, és reménylem, nem leszek kényszerülve arra, hogy e tekintetben még egyszer felszólaljak és határozati javaslatot adjak be, mely csupán arra vonatkozhatnék, hogy az országgyűlésnek már hozott határozatát a miniszter ur hajtsa végre. Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a miniszter ur válaszát ? (Tudomásul veszszük !) Ennélfogva a ház a miniszter ur nyilatkozatát tudomásul veszi. A miniszterelnök ur kivan szólani. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök : Tisztelt ház! Debreczen városa érdemes képviselője egy interpellatiót intézett hozzám, melyben a következő három kérdés foglaltatik: először: hogy történhetett az, hogy a horvát határőrvidék bekeblezése tárgyában nem csak hozzám, mint a magyar kormány elnökéhez, hanem egyszersmind az osztrák kormány elnökéhez és a közös hadügyminiszterhez is intéztettek magas királyi kéziratok; és hogy mi értetik azon alkotmányos előterjesztések alatt, melyeknek kidolgozására és beterjesztésére szólittatnak fel az illető miniszterek 1 A második kérdés az : miként történt, hogy a hadügyminiszterhez szóló kéziratok egyike általa nem volt ellenjegyezve? A harmadik kérdés pedig vonatkozott azon hirekre, melyek szerint a határőrvidéken némi nyugtalanságnak mutatkoztak volna jelei, azon kérdést intézi hozzám a képviselő ur: nem szándékozik-e a kormány a határőrvidék kérdésére nézve átalában előterjesztést tenni? Mielőtt ezen kérdésekre válaszolnék, kötelességemnek tartom engedelmet kérni a képviselő úrtól azért, hogy a távollétemben beadott interpellatióra épen távollétem és a később bekövetkezett szünetelés miatt, csak mai napon válaszolhatok. Ezeket előre bocsátván, azt hiszem, hogy a mi az első kérdést illeti, miért intéztetett a határőrvidék egy részének feloszlatása tárgyában kézirat nem csak hozzám, hanem a lajtántuli müiiszterium elnökéhez is? azt gondolom, hogy, ha a t. képviselő ur megengedi, hogy visszaemlékeztessem azon^körülményekre, melyek a legm. kéziratok megjelenését megelőzték, egyet fog velem érteni abban, hogy ami történt, ugy a mint tőrtént, helyesen történt. A Magyarország és az ő felsége többi országai közt fenforgó közös terhek viselésének arányára nézve kiküldött küldöttség 1867. augustusában ugyanis abban állapodott meg, hogy számítási alapul csak az akkori állapot vétetik fel; továbbá, ha bármely rész területe időközben akár egész részek hozzácsatolása, akár közigazgatásilag elválasztott részek visszacsatolása által növekednék, helye lesz meghatározni azon összeget, melylyel ezen rész a közös terhekhez járulni köteles. Már most, miután a magyar korona átveszi a határőrvidék eddig tőlünk közigazgatásilag elszakasztott egy részét, helye van, hogy az arány e tekintetben ujolag állapíttassák meg. Hozzájárni továbbá az, hogy a véderőről szóló törvény 13. §-a értelmében azon kiszámításba, mely szerint járul a magyar korona a közösen megállapított sereg létszámához, a határőrvidék lakossága, mint a mely a szolgálatot más alakban teljesiti, be nem volt számítva; itt tehát előáll azon szükség, hogy ezen szám is kiigazittassék, és ez iránt is megállapodás történjék. Hogy a magyar kormány a legnagyobb súlyt fekteti arra, hogy minden, a két részt érdeklő ily egyezmény mindkét rész teljes megnyugvásával történjék, azt mondanom sem kell. Már most ezen megállapodást két módon lehetett essközölni: vagy küldöttségek, vagy pedig a két minisztérium közt történendő egyezmény utján. A magyar kormány azon nézetben volt, hogy tekintve a jelen fenforgó kérdés aránylagos csekélységét, sokkal czélirányosabb a második ut, t. i. a két minisztérium utján eszközlendő egyezmény, mely azután a törvényhozások elé lesz terjesztendő. De még azon esetben is, ha kül-