Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

202 96, országos ülés január 15. 1870. Ezek után t. képviselőház Zichy Nándor gr. képviselőtársunk beszédére kellene észrevételeket tennem, a mely beszéd valóban igen sok észrevételre adott alkalmat. Ezek nagyobb részére azonban Simonyi Ernő t. barátom megfelelvén, ismétlésekbe nem bocsátkozom, és csak egy pár állítására teszek megjegyzéseket. Igaza van Zichy Nándor gr. képviselő urnák, hogy a befektetések czéljából tervezett kiadások azt mutatják, hogy a reformok terén történt már kezdeményezés. Örvendetes volna ez, t. képviselőház, akkor, hogy ha a befektetések eredménye sokkal gyorsabban haladna előre és gyorsabban mutatkoznék, mint a minő gyorsan sülyed különösen napjainkban népünk adózási képessége. Nem mondotta azt Tisza Kálmán barátom, hogy nem szükségesek az investitiók és e tekintetben roszul fogta fel beszédét Zichy Nándor gróf. sőt azt mondotta, hogy sokkal kevesebb az investitió és e téren még több igényeltetik, hanem igenis azt mondta, hogy midőn az investitiók eredményének üdvös hatása pénzügyi tekintetben észlelhető lesz, akkor már az államtérnek növekedését majd ezen investitiók eredményei el fogják nyelni. A 7 millió deficitet, ezen, felfogásom szerint, szomorú jelenséget, igyekezett Zichy Nándor gr. rózsás színben előtüntetni, azt mondván más szavakkal, hogy egy nemzet nem akkor adja életjelét nemzetgazdasági életrevalóságának és előhaladásának, ha igyekszik bevételei és kiadásai közt a lehető egyensúlyt fentartani, hanem ha adósságot csinál. "(Derültség.) Az adósságesinálásnak ily módon történt kiemelése főleg nemzetgazdászati viszonyainkkal szemben valóban meglepett engem épen Zichy Nándor t. barátom részérő], ki a nemzetgazdászat terén capacitásának legkitűnőbb jeleit adta. Többi állítására nem térek ki, mert azokraSimonyi Ernő t. barátom megfelelt; s bátorkodom a sorrend megállapítására nézve tett javaslatomat a ház figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés bal felől.) Gubody Sándor: Nem terjeszkedem ki a költségvetés részleteinek vizsgálatára, mert legfölebb keserű nyilatkozattal élnék és kifejezéseke t használnék az iránt, mily ijesztő a számolat, mely elénk terjesztetett, és melyet a jobb oldal szerzett nekünk kiegyezkedése folytán, és a felett, hogy még ijesztőbbek a fedezendő összegek, melyeket jövedelmi forrásainkból nem fogunk fedezhetni. Csak arra vagyok bátor felelni, mit Kemény Gábor képviselő ur mondott, és a mit szokott mondani az ember, ha pl. én öcsémnek azt mondom, rósz állapotban vagy öcsém, vigyáz, és ő azt mondja rá, hogy: nem vagyok én oly rósz állapotban, mint képzeled. Kemény Gábor képviselő ur is azt mondja, hogy korántsem oly fekete a mi pénzügyi állapotunk, mint a hogy festik; én meg azt mondom, hogy még sokkal feketébb, mint hinnők. Kötelességemnek tartom ezt számokkal felvilágosítani a t. ház előtt. (Halljuk !) A kiadást soha sem éri el a bevétel, hanem lehet mondani, hogy nem is lesz, csak kiadás, mig számba nem vétetik a bevételekben az ország adóképessége. Valamely nép nemzetgazdászati számításához megkívántatik mindenekelőtt, hogy annak, a mit szükségletén felül termeszt, a mi összes nyers bevétele bruttumából saját szükségleti fedezése után fenmarad, annak a forgalomban levő pénz becsértéke lehetőleg megfeleljen. Tudjuk, hogy jövedelmében virágzó országban, mint pl. Francziaországban, két negyed része az összes nyers bevételnek, terményekben és iparczikkekben, piaczra vitetik. Azon ország, melyben három negyed része az összes nyers termékeknek használtatik fel, az már korántsem tartozik a gazdag országok közé. Már most vegyük Magyarországot ilyen szegényebb országnak, mely három negyed részét termékeinek felemészti, és ezt íörditsuk becsárban pénzre; vegyük, hogy van Magyarországon — oda számítva ininden partes adnexaet — 14, 15 millió ember, tegyük mindenik összes szükségletét csak 150 írtra, ez tesz összesen 2300 milliót, és igy egy negyede, mely a szükségleten felül megmarad, 600 milliót. Az tisztán áll, hogy a pénzforgalom kifejlődésére mindig megkívántatik, hogy a fenniaradt dolgok értékével legalább is felérő pénzösszeg legyen forgalomban; ha tehát olyan ország volnánk, mint más országok, legalább 600 millió értékű pénznek kellene forogni. Francziaországban aránylag 4, Angliában aránylag 12 ennyi forog. Es most vegyük tekintetbe, van-e ennyi pénzünk forgalomban? Az egész birodalomban sincs annyi! Pedig a pénz-surrogatumok hozzászámitása után sem! Ha a quóta arányában volna is beosztva a két fél között a pénzforgalom, nálunk csak 180 millió frt pénz volna forgalomban. De tudjuk, hogy sokkal mostohábban bánnak velünk, mint xiusztriával, és igy 180 millió sincs. Egyszer a nemzet minden jövedelme megfordul a cassában, ott pedig ennyi nem fordul meg. Az is statistice áll, hogy a forgalomban levő pénz egy negyed része a cassában improductiv elvész. Más országokban az adó gépezete perpetuum mobile, mely egyik részről szedi az adót, másik részről adja azt át a népnek. Nálunk a közös pénzügyminiszter ott áll a zacskójával s minden harmadik forintot elveszi, és igy aztán 60 és egynéhány millió kitakarodik az országból, soha többé vissza nem