Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

96. országos ülés január 15. 1870. 2 OS jövendő, kivévén ebből ujabb időben a civillista egy részét, mely itt benn költetik el. Nálunk annyi pénz nincs forgalomban, mint a mennyi évi kiadásunk. Sokan mindezekre nem gondolnak s nagyon könnyen elütik az ilyen kérdést, mert hiszen megmondta Kemény Gábor, hogy pénz­viszonyaink nem olyan feketék. En valósággal borzadok a jövendőtől. Hátha még íelveszszük, hogy a belga és bécsi hitelin­tézetek utján mennyi pénz takarodik ki! Ha íelveszszük, hogy miután nálunk a vasutak min­dig idegen tőkékből épültek, most azt a jöve­delmet is kiviszik az országból részvényekben, mely eddig fuvarban és korcsmában benmaradt: szomorú és sötét jövendő képe táru] elénk. En valósággal borzadok attól, a mi történni fog márl87l-ben: mert — a mint Simonvi Ernő bará­tom megmondta — nem annyi a deficit, mint mondatik, hanem sokkal több; mert tudjuk, hogy azon összegek, melyek az előirányzatban foglaltatnak, nem positivek, hanem csak azért vétettek igy fel, mert valamint érdekében állott a minisztériumnak tavaly kisebb előirányzatot készíteni, az idén érdekében van nagyobb előirány­zatot terjeszteni elő, mint mennyi várható. De mi, kik kön lakunk a vidéken, ismerjük a szomorú körülményeket, tudjuk hogy pl. a dohányjövede­lem annyi sem lesz az idén, mint tavai volt; pedig az előirányzatban nagyobb. Szomorú dolog, midőn valamely országban a folyó adók csak egy huszadrészét képezik a jövedelemnek, nálunk pedig a rendkívüli adók­kal együtt 180 milliót kell behajtani. Vegyük tekintetbe a múlt évi nagy csapásokat, melyek­nek következtében az adóhátralékosak nagyrészt képtelenek lesznek az adófizetésre, ha csak 8 millióval fog is kevesebb behajtatni, mint mennyi praeliminálva van, akkor már is 26 millió a deficzit. Tegyük hozzá még azon összeget, mely­ről Simonyi t. barátom tett említést, a törlesz­tési kamatokat s más apróbb kiadásokat, azon­kívül 300—400 mérttöld vasútnál garantirozott, és 1871-ben már fizetendő, mert ezek fele sem fog itt bejönni, és vegyük hozzá azon kiadáso­kat, melyek okvetlenül szükségesek lesznek, ha csak némileg meg akarjuk közelíteni azon ma­gaslatot, melyen más nemzetek állanak, ki fog tűnni, hogy már 1871-ben több lesz a deficit, mint a mennyi adót fizetett Magyarország mind­össze 1848-ban. De ezzel sajnos, ott vagyunk, hogy el kell fogadni átalánosságban, hanem a részleteknél majd alkuszunk még! En is kénytelen vagyok azt el­fogadni, ámbár nekem sincs bizalmam a jelen­legi minisztérium iránt; kénytelen vagyok azt elfogadni, mert máskép a mindenféle politikai sarak procsolyájában fenakadnánk (Derültség); hanem fentartom magamnak a részletes tárgya­lásnál megtenni észrevételeimet. És valamint minden egyes embei, kinek bevételei és kiadásai az egyensúlyt elvesztették, magán kezdi a takarékosságot: remélem, hogy a t. minisztérium is magán fogja kezdeni először a takarékoskodást; mert az nincs helyén, hogy midőn a nemzet a nyomorral küzd és éhségben szenved, annak szolgái bőségben éljenek. (Zajos derültség.) Remélem és elvárom a kormánytól, hogy a hivatalnokok fizetésénél azt, a mit lehet, el fogja engedni, reménylem azt is, és megvárja a nemzet, hogy a feleslegeket, minők már ez­előtt kimutattattak, el fogja törölni, remélem, hogy tovább a nemzet boszantására nem fogja a sinecuristákat és az ország ellenségeit hizlalni. Ezek és hasonlók által, minő pl. a holt tőkék fentartása, melyeket józan észszel gyümölcsö­zőkké lehet tenni, és egy kis szigorúsággal talán mégis kimászhatunk az 1870-ik év deficitjéből. Jövőre pedig arra kell igyekeznünk, hogy ne kövessünk oly eljárást, mint az egykori ember, ki éhező gyermekeinek kenyér helyett tortát adott. Miután, mint mondám, elkerülhetlenül szük­séges, az átalános tárgyalás alapjául elfogadom a budgetet, de a részletes tárgyalásnál meg fo­gom tenni javaslataimat és követelni ) fogom, hogy a legnagyobb gazdálkodás kö vettessék. Egyébként nem is akartam szólni, csak a Ke­mény Gábor szavai indítottak a szólásra, mert ki kellett mondanom, hogy ha ő azt hiszi, hogy helyzetünk nem olyan fekete, mint minőre fes­tik, én részemről azt hiszem, hogy sokkal feke­tébb. (Helyeslés bal felől. Derültség.) Elnök: Mielőtt az ülést föloszlatnám, és jövő hétfőn délelőtti 10 órára a tárgyalás foly­tatását kitűzném, kérem az osztályokat, legye­nek szívesek holnap délelőtti 11 órakor össze­jönni és a legfőbb számvevőszék iránt a tárgya­lást megkezdeni. Az ülés végződik d. u. 2 órakor. 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom