Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

96. országos ttlés január 15. 1870. 199 ország tiszta jövedelme. 1869-ben azonban az ország jövedelmei 147 millió forintra tétettek és 1870-re ismét 147 millió van előirányozva; tehát az alkotmányos kormányzat alatt az ország átalános szükséglete 37 millióval szaporodott. Már most kérdem: hová fordíttatott ezen szaporodás? mert szaporodás minden budgetben van, de van is annak látszata. Az ember azt hinné, ha három esztendőn keresztül az ország jólétének gyarapítására, institutióinak tökélyesbitésére évenkint 37 millió forint költetik el, néhány esztendő alatt valóságos eldoradót kellene az országból csinálni. De hát mennyivel nagyobbak azon beruházások, melyeket productiv beruházásoknak lehet nevezni, annál, mi előbb tétetett ? Én az 18 70-ik évi költségvetésből azt látom, hogy a közigazgatás 3 millió öt száz és néhány ezer forinttal nagyobb öszegben van előirányozva, mint volt 1869-ben. Már most azt mondhatná valaki, hogy ezen 37a millió okvetlenül produktív beruházásokba fektettetett. De ha a produktív beruházásokat tekintem, azt látom, hogy azok nem egészen 3 millióval haladják meg azon produktív beruházásokat, melyek a múlt évi budgetben foglaltatnak. Ezen 3 millióban pedig benfoglaltatik azon 2 millió forint is, mely lótenyésztésre kívántatik megszavaztatni, és melynek produktivitása még igen problematicus, tekintve, hogy ezen lovak nagy részben a hadsereg számára neveltetnek. Gorove István közgazdasági miniszter: Egy sem! Simonyi Ernő : Örömmel hallom, hogy egy sem; ezen esetre tehát produktív beruházásnak veszem; és ezen produktív beruházást beleszámítva, 3.042,000 frttal többek ez évben a produktív beruházások, ide értve a vízépítések, hidak, népnevelés és mindenféle tanintézetek fölsegél ésére szánt költségeket. Tehát hova lett a 6.500,000 forint? Az administratio drágult annyival, de annak látszata nincs. Azt mondják: a nagyobb jövedelem nagyobb kiadásokat föltételez. Bizonyos tekintetben ez igaz; de a jövedelem nem gyarapodott oly mérvben, mint az administratio költségei; és én azt hiszem, hogy ha 1867-ben és azelőtt 1849 óta képesek voltak Magyarországot kevesebb költséggel kormányozni : az alkotmányos kormányzatnak épen az volna föladata , hogy a közigazgatást olcsóbban teljesítse, mint teljesítette azon kormány, mely nem kaphatott az országban alkalmas embereket, s a melynek azon felül, hogy a közigazgatási teendőket teljesítette , még arra is kellett ügyelnie, hogy közegei ellenséges nép közt laknak, mely hazafias erényt csinál abból, hogy a kormány intézkedéseit meghiusítja. Ezzel a mostani kormány nem találkozik, azért administratiójának sokkal olcsóbbnak kellene lenni; ellenkezőleg 34 millió forinttal többe kerül a mostani administratio, mint került az osztrák. E szerint tehát, nézetem szerint, a pénzügyminiszter ur által okvetlenül szükségesnek mondott 3 föltétel közül egyiket sem teljesíthetem. (Halljuk!) Már most, t. ház, a költségvetésnek egyes részletei jővén tárgyalás alá, természetesen azokhoz, akkor kell hozzá szólani; azért most megjegyzéseim csakis az átalánosságokra szorítkoznak. (Halljuk!) Meg kell azonban jegyeznem, hogy azon közel 7 millió forint deficit, mely a rendes költségekben előirányozva van, és összesen talán 8 millióra menő deficit, mely a rendes és rendkívüli deficitben előirányozva van, nézetem szerint koránsem foglalja magában az ország pénzügyének valóságos deficitjét. Én ngy látom, sokkal nagyobb deficit van, mi e helyen különös operatiók által takargattatik. E deficitnek egyik tétele az mindenesetre, hogy az 1868. elején Parisban kötött vasúti kölcsönnek kamatai a költségben sehol elő nem fordulnak. Kétségkívüli, hogy ezeket a kamatokat fizetni kell, s hogy ezek fizettettek is 1868-ik évi júliusban, 1869-ik január 1-én, 1869-ik Julius 1-én, és ismét fizettettek most 1870-ik január 1-én. A pénzügyminiszter ur által beadott jelentésben a kölcsön erczpénzben 28 millió 771 ezer forintra tétetik, ennek 7 és Vs°/o kamatja pedig 2 millió 157 ezer forintra rug. Es hozzászámítva az egy negyed százalék törlesztést, mely a mostani esztendőben már fizettetett, a sommá fölmegy 4 millió 459 ezer 620 frtra. Ezen 4.459,620 írtnak hoonanfizetéséről a költségvetésben semmi nyom nincs; ez pedig erczpénzben van számítva, ugy, hogy ahhoz — ha a mostani pénzállást veszszük — 20%-ot hozzá kell tenni, minek folytán a sommá 5 millió 351 ezer forintra rug. Ezen 5.351,000 forintnak sem az előirányzatban, sem a fedezetben semmi nyoma. Semmi kifogásom sem lenne, ha az valahol másutt foglaltatnék; vagy ha a pénzügyi miniszter oly kölcsönöket köt, melyekért nem fizet kamatokat, én neki akkor szívesen adok szabad kezet azoknak kötésére ; (Derültség) de ha kamatokat fizetünk érette, és különösen ily drága kamatot, mint a 77//o, én nem kívánnám, hogy az által, hogy e kamatok sehol sem terjesztetnek elő, a nemzet még inkább károsodjék. A pénzügyminiszter ur a múlt évben mondott beszédében, illetőleg jelentésében a vasúti kölcsönre nézve ezekről szintén nem szólott, hanem, ha jól emlékszem, egy általam hozzá