Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

200 96. országos Dlé* Január IS. tSTO, intézett kérdésre szives volt olyasmit felelni, mit én, őszintén megvallva, nem értek, hanem a miből azt vettem ki, hogy azon vállalatok fizetik a kamatokat, melyekre a beruházás történt. Igen, de ha ez igy van, akkor például a hatvan-miskolczi vasút, mely a napokban nyüt meg, s a zákány-zágrábi, mely szintén e napokban adatott át a forgalomnak, nem annyiba kerül, mint a mennyit erre az országgyűlés megszavazott, hanem azon sommába, melyben a befektetett tőke és a 2 vagy 8 évig vagy egyátalában addig, a meddig a vasút kiépittetik, fizetendő kamatok is foglaltatnak. (Természetest jobb felől.) Ha pedig a beruházások oly lassúsággal történnek, mint azok eddig történtek, a kamatok megszaporodása olyan lesz, hogy lassankint megemésztik a tőkének magának nagyobb részét. Meglehet, hogy a miskolczi s a zákány-zágrábi, s a még később építendő vasutak idővel meg fogják a kamatokat birni, de a jelen pillanatbaa nem szenved kétséget, hogy az, hogy e vasutak fizetik a kamatokat, csak theoria: mert valóságban e vasutak nem fizetnek semmit, a szelvényeket pedig okvetlen ki kell fizetni; e pénzt tehát valahonnan elő kell teremteni. Mivel pedig az ország jövedelméből ez ki nem kerül — legalább ennek nyoma sehol nincs — nem lehet ezt máshonnan fedezni, mint ugy, hogy a tőkének nagy része fölemésztetik. De ha ez igy van, akkor e vasúti kölcsön kamatainak ára más arányban van, mint a melyben annak megtételére az 1867-ki XHI-ik törvényczikk a pénzügyminisztert felhatalmazta. Különben ezt is csak említeni akartam jelen pillanatban, hiszen a miniszter ur megígérte, hogy ez iránti számadást és jelentést nemsokára beadja a háznak, s majd ha e jelentés tárgyalás alatt lesz, akkor lesz ideje ehhez bővebben szólani. Igy, t. ház, nem fogom becses türelmét tovább fárasztani. A miket mondottam, azokból láthatja a t. ház, mi szempontból és mikép fogom én fel az elénk terjesztett költségvetést. Nem fognék sem magam, sem elvtársaim irányában következetesen eljárni, ha azon kormánynak, melynek eljárására nézve az előbb mondottakat valék kénytelen nyilvánítani — mondom — ha azon kormány kezelésére tovább is bízandó oly nevezetes összeg megszavazásához járulnék, mint a milyen az, mely a 70-ik évi költségvetésre kívántatik. Én tehát ennélfogva a jelen kormánynak pénzkezelése iránt bizalommal nem levén, az elénk terjesztett, költségvetést részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom, s ebez képest egy határozati javaslatot van szerencsém a t. ház asztalára letenni. Elnök : Föl fog olvastatni. Széll Kálmán jegyző (olvassa) : „Tekintve a minisztériumnak az ország vagyona kezelése körül eddig követett eljárását s ennek következtében az ország pénzügyi viszonyainak sajnos állapotát : mondja ki határozatilag a ház, hogy az ország vagyonának kezelését, a jelen minisztériumra továbbra is bizni nem tartván az ország érdekeivel megegyezőnek, az általa előterjesztett költségvetést részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. Beadják : Simonyi Ernő képviselő, Irányi Dániel, Madarász József, Csanádi Sándor, Vidacs János, Bobory Károly, Körmendi Sándor, Gonda László, Vajda János, Madarász Jenő, Henszlmann Imre." Irányi Dániel: T. képviselőház! Attól félek, az idő előrehaladása és talán a t. ház kimerülése kívánatossá tenné, hogy a tanácskozások folytatása hétfőre halasztatnék, annyival inkább, mert én hosszabban kívánnék szólani. Ivánka Imre : Én szívesen átveszem a szót. Irányi Dániel : Tessék! Ivánka Imre : Ha megengedi a t. ház, előttem szólott Irányi Dániel barátomtól, miután nem szándékom hosszasan szólani, s csak néhány rövid megjegyzésre akarok szorítkozni, átveszem a szót. (Halljuk!) A budget átalános tárgyalását vélem azon egyedüli alkalomnak, midőn a magyar tőrvényhozás a külügyi politikához és a hadügyhöz némileg hozzá szólhat, vagyis mintegy útmutatást adhat a jövő delegatiónak ; mert valóban nem tudom más alkalommal, mikor lehetne e kérdésekhez szólani. (Helyeslés.) Tévesnek tartom azon eljárást, melyet most legutóbbi időben követünk, hogy még azt sem kisérjük figyelemmel, a mi a legközelebb szomszédságban, például most a miniszteri válság alkalmával Ausztriában történik; hanem mint a struczmadár jóformán homokba dugjuk fejünket, mignem azt látjuk, hogy katonáinkat Dalmátiába vagy tudom is én hová küldik, és mások ügyetlensége és a helytelen eljárása következtében támadt költségeket mi is viseljük. Most a nagy közönség előtt fekszik a bécsi két miniszteri fraktio emlékirata. Az egyik a dolgot tisztán német szempontból tekinti, és a német elemnek túlnyomó hatalmat kivan biztosítani a többi nemzetiség fölött; a másik árnyalat pedig jóformán vissza akarja terelni a birodalom túlsó felét a régi 1848 előtties állapotokba. Vajon nem érdekli-e ez Magyarországot? vajon azon viszonyok, melyek ezekből támadnak és támadhatnak, kőzömbösek-e reánk nézve? és