Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

198 96. országos Bíés január IS. 1870. tásában, utak és folyók jókarban tartásában állanak. Kérdem a t. házat: mi történt nálunk mindeddig a népnevelésre nézve? Még most is, ezen évben, hol a költségvetés már magasabbra emeltetett, mint a múlt évben volt, most is csak 100,000 frt azon beruházás, mit az ország a népnevelésre teszem Én ezt elégnek nem tartom ; de ha czélszerüen van elköltve, legalább ezen kevés is, a mi ezen beruházásra előirányoztatott, meg fogja hozni hasznát. Nem igy vagyunk azon beruházásokkal, melyek a közlekedési minisztérium által tétetnek. Ezek sem oly nagyok, mint azt az ország jóléte, az ország forgalmi eszközeiben rendkivűl hátramaradt szükségei megkívánnák, de azon kevés is, mi erre kitétetett, az én nézetem szerint a legroszabbul van elhelyezve. Egyike az ország legnagyobb szükségeinek az ország közlekedési eszközeinek helyreállítására és fentartására nem csupán vasutak építése, hanem a közlekedési utak jókarban tartása. Csak a múltkor hallottam, hogy valaki innen Kanimarhát hajtott és míg Kanizsáról a vasútról behajtotta a városba, 5 darab belefúlt a sárba. Mi haszna van tehát a vasutaknak, ha a közutak jó karban nem tartatnak? Ez volna tehát az első szükség, melyre a kormánynak, a közlekedési minisztériumnak gondját kellene fordítani. Tiszt, ház! A magyar kormánynak létrejötte alkalmával Magyarországban volt 606 mértföld hosszú államut, ezen államutakat a német kormány és az utána következő provisorium 1855-től kezdve 1866 végéig építette. Ezen építésekre 15 év alatt 30.000,000 íorintot költött, s ezen utaknak építése, fentartása és kezelése egyet másba véve évenkint 2 millió 47 ezer forintba került. Ha már most tekiutetbe veszszük a 67., 68., 69. és 70-ik évi budgeteket, mióta t. i. ezen ügyek a magyar kormány kezelése alatt vannak, méltóztassanak utána számítani, azt fogják találni, hogy a magyar minisztérium elköltött évenkint 2.860,000 forintot, tehát 8 60 ezer forinttal többet évenkint, mint a német kormány, és hogy a magyar minisztérium alig épitett 10 mórtföldet, de a többit annyira elhanyagolta, hogy azok is, a melyek büszkesége voltak a volt kormánynak és mérnökeinek, kik azokat építették, most már a végromíásnak indultak. Ezen utak fentartása most évenkint 2.860,000 frt, de ezt a kormány mégis megsokalván, ezen 606 mértföldre szánt évi költségekből 80 niértföldet vissza kíván adni a megyéknek, tegyenek vele, a mit akarnak, tehát egy nyolczad részét ezen utaknak nem birja már tartani a kormány, ámbár több mint egy negyeddel szaporította a költségeket, melyekből azokat a volt kormány építette, fentartotta és kezelte. Tehát egy negyeddel több költség mint volt a német kormány alatt, a mi a kormánynak nem elég azoknak jókarban tartására. Szomorú állapot ez a hasznos beruházásokra nézve, mert jó utak nélkül nem lehet az ország, nem lehet produktív termelő erejét előmozdítani és gyarapítani. Ugyanazt mondhatnám a vizek szabályozásáról. Azon pénz, mely a vizek szabályozására évenkint elköltetik, megengedem, nem nagy sommá, mert évenkint csak 4 egész 600 ezer forintot tesz, mégis mindez kárba megy, mert ezen költségek nem ezélszerü terv szerint adatnak ki, hanem kiadatnak mindenféle helybeli kedvezmények befolyása következtében. Egyik következménye ezen rósz kezelésnek az, hogy a Tisza folyam kiöntött és az, ország föl van híva ismét, hogy helyrehozza azt, a mi a kormány hanyagsága által történt. Fölhivatik az ország, hogy 1.600,000 forint költséget szavazzon meg azon hibák helyrehozatalára, melyek a közlekedési minisztérium hanyagságából eredtek. (Jobb felől ellenmondások.) A pénzügyi bizottságok jelentése legalább azt mondja. A mi harmadik föltételét illeti a pénzügyminiszternek, hog}

7 t. i. az államkiadások megállapításánál lehetőleg takarékosan járjunk el, azt hinném, hogy ha e vélekedésben van a miniszter, akkor legelőször is ott kezdené meg a gazdálkodást, hogy a központi igazgatást tenné a lehető legolcsóbbá. 1867-ben — hivatkozom mindig azon számokra, vagyis inkább pénzügyi állapotra, melyet a pénzügyminiszter terjesztett a ház elé — tehát 1867-ben szigorúan véve a minisztérium hivatalnokainak és lakhelyeinek költségei összesen belekerültek 1.252,000 frtba. Az 1870-ki költségvetésben ezen költségek 3 millió és tízezer forintra vannak előirányozva, tehát 250 perczenttel többre, mint voltak a provisorium alatt. Már most kérdem a tisztelt képviselő uraktól: méltóztassanak megmondani, hogy 250 perczenttel jobban van-e az ország kormányozva, mint volt 1867-ben? De, t. ház, nézzük átalánosságban az ország vagyonának hovaforditását és mi módon való kezelését. 1867-ben az ország összes jövedelmei — ismét a kimutatás szerint — 113 millió forintra mentek, 1868-ban 110 millióra van téve a zárszámadásokban, de ezen tétel annálfogva nem vehető itt figyelembe, mert, mint a t. ház méltóztatik tudni, az 1868-ki költségvetés nem mint kellett volna, bruttó, hanem nettó költségvetés formájában adatott be: ebből tehát tudni nem lehet, mik voltak az administratiónak költségei, hanem inkább az van kimutatva, mi volt az