Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

194 96. országos ölét Január 15. 1870. lyesebben nem terjesztette volna elő, én ugyan e tárgyat fogtam volna felhozni a t. ház előtt és arra fogtam volna kérni, hogy, ha majd azon idő elérkezik, midőn a házszabályok módosítása szóba kerül, akkor a t. ház fogadja el azon eljárást, melyet Grhiezy t. képv. ur elénk terjesztett, és mely nem egyéb, mint a régi magyar országgyűlés által kivetett eljárásnak ismét újra meghonosítása, azon eljárásnak , melyet a 48-ik évben némely a franczia centralismus által exaltált emberek eltöröltek, behozván Franeziaországból azon centralisatiót, mely ott már akkor megbukott, és mely ott a napokban ismét megbukott. A mi régi kerületi gyűléseink tökéletesen megfelelnek azon fogalomnak, mely Angolországban a ház comitéje alatt értetik. A költségvetés tárgyalásának ezen módját annál inkább szükségesnek tartom , mert sokszor lehetetlen a költségvetés tárgyában nyilatkozni a nélkül, hogy az ember felvilágosító kérdést intézne a kormányhoz az iránt, hogy mikép értelmezi ezen vagy azon tételt, mely felvilágosítás megadatván, meglehet, hogy az illetőnek előbbi nézete tökéletesen megváltozik. Szükséges tehát, hogy a költségvetés tárgyalásánál kevésbbé szabatos és ünnepélyes eljárás követtessék, mint az országgyűlés rendes tárgyalásainál, melyekben minden képviselőnek csak egyszer van joga szólani; kívántatik erre comitészerü eljárás, vagy pedig oly eljárás, a milyen nálunk a kerületi ülésekben tartatni szokott. T. ház! méltóztassék megengedni, hogy mielőtt magára a tárgyra áttérnék, néhány észrevételt tegyek az előttem szólott t. képviselő ur beszédére. Megvallom, igen meglepett nyilatkozatának némely része. Mindenekelőtt csodálkoztam azon, hogy a t. képviselő ur nem látszik felfogni a budget tárgyalásának valódi fontosságát. Azt monda t. képviselő ur, hogy a reformkérdések tárgyaihatása kedvéért a költségvetést röviden kívánná tárgyaltatni. Azt mondotta, — nem ugyan épen ezen szavakkal, hanem azon értelemben, hogy a budget tárgyalására fordított idő valóságos idővesztegetés. Ez, megvallom, egészen uj tan. En azt hiszem, eddig legalább, ezen tan egy alkotmányos országban sem fogadtatott el; de azt hiszem, nem is lehet az országgyűlés előtt íontosabb kérdés, inint a költségvetés megszavazása és megállapítása. Hiszen a költségvetés képesiti a kormányt politikájának követésére. Pénz nélkül a kormány tehetetlen. Abban áll az ország alkotmányosságának, szabadságának, jogai biztosításának főgarantiája, hogy a kormány csak annyit és csak arra költhet, a menynyit és a mire az országgyűlés a pénzt megszavazza. Ez oly fontos kérdés, különösen nálunk, midőn most van először szabatos tárgyalás alatt a költségvetés , hogy annak tulajdonképen minden tételét a legkomolyabb vita tárgyává kellene tenni) és csak ily megvitatás után kellene azokat megállapítani. Nem mondom én, hogy azon számtalan tételt, mely a költségvetésben foglaltatik, képesek volnának egy ülésszak alatt végkép kimeríteni; de szükséges, hogy minden országgyűlés legalább bizonyos számú tételeket megállapítson, melyek, ha egyszer jól megállapittattak, a legközelebbi költségvetés tárgyalásánál kevesebb bajjal fognak járni. Azt mondta Zichy Nándor képviselő ur, hogy a jelenlegi pénzügyi állapot nem roszabb, mint volt a múlt budget tárgyalása alkalmával. Először megjegyzem, hogy én bizony nem tudom, mikor volt nálunk budget-tárgyalás, hanem ha azt akarja mondani at. képviselő ur, hogy mai financziális állapotunk jobb helyzetben vanmint a 69-ki és a 68-ki költségvetés beterjesz, tése alkalmával : megvallom, az előttem fekvő budgetből r kiindulva, én azt egyátalában nem találom. Én azt találom, hogy ámbár az ország jövedelmei tetemesen növekedtek, a költségek igen nagy mérvben szaporodtak a nélkül azonban, hogy azoknak hasznos beruházása, hasznos befektetése kimutatva lenne. Igaz, hogy számra nézve az ez évi költségvetés csak talán két millióval nagyobb a 69-kinél : 1869-ben 151 millió kívántatott rendes szükséglet fejében; most pedig 153 millió kívántatik; de valósággal — mint alkalmam lesz a maga idejében előadni — nem két millió itt a különbség, hanem 8—9 millió. Itt a jövedelem és költségben a különbözet főleg azon ágát illeti az államháztartásnak, mely egyedül productiv, t. i. az államvagyont, hol — nem tudom milyen operatió következtében — 7 millió különbözet találtatik a bevételek és kiadások között; ez tehát nem egyébb, mint leszállítása a számoknak; de a valódi állás államvagyonnak egy cseppet sem változott, mégis a kiadás 8—9 millióval nagyobb — értem a rendes szükségletet, mint a mennyi volt a múlt évben. Hogy mennyivel nagyobb mai kiadásunk, mint a mennyi volt a 67-ik évben, arról később fogok pár szót szólani. (Halljuk!) Azt mondja Zichy Nándor képviselő urhogy a legjobb investitio a reform. Én nem ta, gadom azt, hogy az ország-kormányzatnak helyes karba állítása csakugyan az, mit az országgyűlés legjobbat tehet a kormányzottak számára ; de azt csak átalában oda vetve, különösen nálunk, a történt előzmények után el nem fogadhatom. Ha azt érti a t, képviselő ur a reform alatt, a mi nálunk 3 év óta foly, akkor kénytelen vagyok felkiáltani: Isten mentsen meg