Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-96
96. országot Ülés január 15. 1870. 195 ilyen reformoktól! (Derültség a bal oldalon. Még nem folyt jobb felől.) Azt is mondja a képviselő ur, hogy a deficit kívánatos és ő meg nem ijedt tőle, sőt kívánatosnak tartja. Ez, megvallom, az államgazdaságban uj tan. Végre a deficitbe is bele nyugosznak az államok, mikor más módjuk nincs; épugy mint a magánember is, kinek saját jövedelmei nem elegendők, adósságcsinálásra adja magát; hanem mint a magán embernél is az adósságcsinálás, hogy ha annak mértéket, határt nem szab, okvetlen romlásra vezet, ugy romlásra vezeti az államot is. Ezen észrevételek után engedje meg a t. ház, hogy átmenjek a tulajdonképi tárgyhoz. (Halljuk!) A kormány arra szólítja fel a házat, hogy a folyó évi költségek megtételére hatalmazza fel a ház a kormányt 191 millió forintot adó és adósság utján felvenni és az általa előirányzott módon elkölteni. A ház most hivatva van ítéletet mondani a felett, hogy vajon a kormánynak ezen kívánságát a nemzet érdekeivel, az ország javaival megférőnek találja-e, és jogosítva s hivatva érzi-e magát, hogy a kormánynak ezen kívánságát teljesítse 1 Az én nézetem szerint, t. ház, midőn a kormány arra szólítja fel a házat, az egyetlen mód, mely útmutatóul szolgálhatna nekünk, az volna, hogy kritika alá vegyük a kormánynak a múltban követett eljárását és akkor azt megvizsgálva, kijelentsük, igen is, ily módon elköltvén az ország vagyonából ennyi milliót, mi lelkiismeretesen megszavazhatjuk, vagy nem. Azonban a t. ház tudja, mily alkotmányellenes állapotba vagyunk mi helyezve az 1868. évi számadások megvizsgálására nézve. A t. háznak pénzügyi bizottsága kinyilatkoztatta azt, hogy azok megvizsgálhatlanok, ugyanezeii pénzügyi bizottsága a t. háznak egyébiránt kinyilatkoztatta azt is, hogy kellő alapossággal és behatóan a költségvetést nem tárgyalhatta. Ily körülmények közt szólittatik fel a ház, hogy szavazzon meg a kormánynak 191 millió forintot, a melyet a kormány a jövő esztendőben, eddig követett politikája szerint annak szilárdítására elkölthessen. Én, t. ház, nem fogom figyelmét hosszasan igénybe venni az iránt, hogy mily eljárást kívánnék én követtetni a kormány által az ország vagyona kezelésében, hanem elfogadom azon eljárást, melyet a pénzügyminiszter ur, nem egy rögtönzött beszédben, hanem két egymásután következő év tapasztalatai után — a t. háznak ajánlott. A pénzügyminiszter ur október 18-dikai beszédében azt mondja: „Előrebocsátva, hogy mindenesetre előny reánk nézve az, hogy az első két évet pénzügyi tekintetben kedvező eredménynyel, hogy a harmadikat is valószínűleg improductiv adósság csinálása nélkül zárhatjuk be; de ebben, a mennyiben szerencse, ne bizzuk el magunkat, sőt tegyünk meg minden lehetőt a rendezett pénzügyek megszilárdítására. Ez irányban a teendők, nézetem szerint, a mint azt az első költségvetés benyújtása alkalmával már kijelentem : különösen három pontban foglalhatók : először igyekeznünk kell mindenek felett a közterheket arányos és igazságos felosztás, valamint kezelésük és beszedésük rendezése által könnyebben elviseihetőkke tenni, másodszor: czélszerü törvényhozási intézkedések és hasznos beruházások által a nemzet anyagi é,s szellemi erejét, és igy adóképességét lehetőleg emelni; a harmadik pont végre: az államkiadások megállapításánál lehetőleg takarékosan eljárni." Én elfogadom ezen nézetet, s tökéletesen magamévá teszem azt, és ehhez mérve, ha a t. ház megengedi, néhány észrevételt fogok tenni arra nézve, hogy a kormány miképen követte ezen általa okvetlenül szükségesnek nyilatkoztatott utat. Az első pont, mely két tételt tartalmaz magában, t. i. azt, hogy igyekeznünk kell mindenekfelett a közterheket arányosan és igazságosan felosztani, a másik pedig, hogy az adókat kezelésük és beszedésük rendezése által könnyebben elviseihetőkke tegyük. A mi a közterhek aráuyát és felosztását illeti, kérdem a t. háztól, hogy már most az alkotmányos kormányzat harmadik évében mit tett a kormány ezen irányban 1 Lónyay Menyhért pénzügyminiszter í Valamit csak tett. Simonyi Ernő : Azt hallottam, hogy a pénzügyminiszter enquéte - bizottságokat hivott össze, de mi történt azon enquétekkel, én nem tudom, (Valaki jobb felől: Majd meglátjuk!) eddig nyoma nincs, munkálataiknak semmi nyomát nem látom. (Jobb felől: de van!) Madarász József: Gyakorlatilag legalább nincs ! Simonyi Ernő: Nem látom nyomát e munkának, s ha az elkészül, miután az enquétebizottságok alakítása nem országos, hanem pártszempontból történt, (Ellenmondás jobb felől) vajon kielégítők lesznek-e? Indítvány tétetett nem régen a házban Irányi t. képviselőtársam által az iránt, hogy országos enquétek bízassanak meg valamennyi adó átvizsgálásával, mely enquét azután a szakférfiakat kihallgatván, véleményes jelentést s illetőleg törvényjavaslatokat terjesztett volna a ház elé az egész adórendszer átdolgozására nézve. A ház többsége a maga bölcseségével ezt elfogadhatónak nem látta. A pénzügyminiszter ur ak25*
