Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

96. országot Btia Január 15. 1870. |gg hatnók, hogy financziális állapotunk javulását remélhetjük, hanem panaszolnunk kellene, hogy csakugyan elvesztettük a javulás lehetőségét. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán financziális helyzetünk ked­vezőtlen voltának azon következményeit látja, miszerint lehetetlen investitiók által állapotun­kon javítani. De én azt hiszem, hogy az inve­stitiót ugy felfogni nem lehet; hogy investitió nem csak az, mit a kormány vagy a parlament egyik vagy másik irányban készpénzben beruház. In­vestitió, szerintem, szélesebb közgazdasági érte­lemben minden megtakarítása az egyesnek, a közgazdaságnak, a nemzetnek; a legnagyobb, a legczélszerübb és a legtermékenyebb investitió pedig azon törvényhozási reformirányzat. A szük­séges és hasznos reformokat tettlegesiteni, leg­főbb föladatunk. Ez által — nézetem szerint — sokkal nagyobb összegeket, lehetend a jövőnek megtakarítanunk és szereznünk, mint a milyeneket a budget-viták és kisszerű, tételszerü kiigazítások által elérnünk lehetne. (Helyeslés jobb felől.) Azonban, t. ház, meg kell vallanom: ha jelenleg azt mondjuk, miszerint financziális hely­zetünk nem kedvező, miszerint deficitet látunk magunk előtt, hogy ugyanezen kedvezőtlen álla­pot létezett már azon időben is, midőn a ma­gyar felelős kormány életbe lépett, és — sze­rintem — valamint helytelenül járnánk el akkor, ha azon elvet tartanok szem előtt, hogy a budget ugy leg3 r en mindenkor berendezve, hogy abban deficit átalán ne legyen, ugy átalában hibásan járnánk el akkor, midőn az egyensúlyt proclamálván, azt mondanók, hogy a magyar budgetben nincs és nem is szabad deficitnek lenni, sőt átalában állapotát javitni akaró nem­zetnek lehetetlen megkezdenie haladását azzal, hogy megtakarításokat tegyen, hanem azzal kell kezdenie, hogy beruházásokat tesz. (Helyeslés jobb felől, ellenmondások bal felől.) Ha azon erőtetett egyensúly hibás elve az előbbi budgetek beren­dezésében és tételeinek feltüntetésében oly ké­peket hozott létre, melyek a valóságnak kevésbé feleltek meg; ha egy vagy más irányban a par­lamenti kormányt oly intézkedésekre birta, me­lyek megvonták — a merő megtakarítás szem­eontjából — a szükségest és hasznost: akkor — merintem — ha lehet elvi következtetést von­iznnk a jelen budgetből, ezen következtetés az, vuszerint: ne hagyjuk magunkat azon elv által pszéreltetni, hogy szerencsétlenség az, ha a bud­getben nem lehet mindenkor egyensúlyt fentar­tani, hanem hogy meg kell adni azt, mi a jobb­lét megszerzésére szükséges. Tisza Kálmán t. képvisetőtársam harmadik állítása az, hogy a megtakarítások leginkább csak a közös kiadásokban, a közös hadsereg KÉPV. H. KAPLÓ 18f| IV. szükségletei körül létesítendők. Szerintem a honvédelem, a védelmi állás, a diplomatiai állás­nak adandó nyomaték szintoly szükséges, szintoly fontos, mint akárminő más politikai és közgaz­dászati intézkedés. Az pedig, hogy ez közös ügy, hogy ez oly ügy, melynek elintézése közös kö­telezettség, mely a delegátióra bízatott, nem oly körülmény, mely arra bírhatna, hogy itt a dolog valóságától eltérve, ne azt vizsgáljuk, mi a szükséges; hanem hogy ^inkább itt igyekezzünk megtakarítani, a mit máshol — szerintem — nem lenne helyes eljárás; sőt inkább az álla­mi prosperitás egyik legfőbb s leglényegesb fel­tételének az állam integritásának és más álla­mok iránti viszonyainkban való védelmi képessé­gét tartom, melynek az államméltóságnak meg kell felelni. (Helyeslés jobb felölj En, t. ház, azt hiszem, a jelen tárgyalás föladata : a budget iránt átalában nyilatkozni, részletesen pedig a bizottság előttünk fekvő je­lentése iránt nyilatkozni. Minthogy pedig e jelen­tést átalában jónak, czélszerünek és hasznosnak látom, azt a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dom. (Élénk helyeslés jobb felől) Simonyi Ernő: En ugy találom, t. ház, hogy az előttem szólottak némileg eltértek a sző­nyegen fekvő tárgy alapjától. Az hozatott ugyan­is szóba, hogy itt a pénzügyi bizottság átalá­nos jelentése van tárgyalás alatt, és ha azt a t. ház, a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadta, akkor pontonkint fog megszavaztatni, vajon a t. ház elfogadja-e e jelentést vagy sem? Én megvallom, ez eljárást nem értem. Mi egy törvényjavaslatot tárgyalunk, egy törvényt aka­runk hozni, melyre nézve a ház pénzügyi bizott­sága véleményt terjeszt a ház elé, s ezt jelenté­sében indokolja; de ha a ház e véleményt elfo­gadta, ez által még nem tett semmit, mi a czélhoz vezetne : mert a pénzügyi bizottság je­lentésében csupán vélemény van mondva, indo­kolva vannak azon részletes vélemények, melyek a költségvetés egyes tételeit módosítják. En azt hiszem, hogy előttünk most a kormány által az 1870-ik évre benyújtott költségvetés van tár­gyalás alatt, (Igazi a szélső bal oldalon) és a t. ház, ezen átalános vitában vagy azt mondja ki, hogy e költségvetést elfogadja részletes tárgya­lás alapjául, vagy azt, hogy nem fogadja el. En részemről e szempontból fogok a tárgy­hoz szólani : nem a pénzügyi bizottság jelentésé­hez; hanem fogok szólani az elénk terjesztett költségvetéshez. A költségvetés mi módon tárgyalására nézve véleményem, ellenkezőleg az előttem szólott képvi­selő úréval, tökéletesen megegyez avval, mit Ko­márom városa t. képviselője előadott, és ha ő, nálamnál sokkal jobban, szabatosabban és he­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom