Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-96

192 96. országos Uies január IS. 1870. A mi egyébiránt a napirenden levő átalános tárgyalást illeti, ezt illetőleg mindenekben csatlakozom azokhoz, miket t. barátim Tisza Kálmán s Móricz Pál képviselők előadtak s Tisza Kálmán javaslatát határozattá emeltetni kérem. (Élénk, helyesles baí felől.) Zichy Nándor gr.: T. ház! Azon szerencsében részesülvén, hogy az ellenzék egyik kiváló jeles szónoka után emelek szót és veszem a t. háznak türelmét igénybe; és minthogy különben is minden tárgyalásnál az az elvem, hogy az időt megtakarítani egyik legfőbb föladatunk, előadásomat lehetőleg legrövidebben fogom kimondani. Nem szólok azon határozati javaslathoz, melyet Ghyczy Kálmán képviselőtársunk adott be, miután annak tárgyalása, mint ő is igen helyesen emiitette föl, nem jelenleg van helyén. Csak annyit jegyzek meg, hogy e kérdés, szerintem, tárgyánál fogva bővebb megfontolást, alakra nézve pedig törvényes megállapítást igényel és rövid határozat által alig fejthető meg. Különben igen szerencsés helyzetben látom magamat, a mennyiben Ghyczy Kálmán és Tisza Kálmán t. képviselőtársunk előadásai szolgálhatnak fonalul mindazon eszméim kifejtésénél, melyeket ez alkalommal képviselőtársaimnak figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Ghyczy képviselőtársam előadásában a budget tárgyalásának nehézségeit és inconvenientiáit arra vezette vissza, miszerint csak egy pénzügyi bizottságban tárgyaltatik a költségvetés, és nem magában a házban, vagy a háznak teljes számú bizottságában, a mint az az angol parlamentben szokás. Az ő előadása szerint igy is egy-két hónapi tüzetes megfontolást és vizsgálatot igényelne magának a budgetnek megállapítása. Ha a t. ház figyelembe veszi azt, mily fontos és sokoldalú kérdések azok, melyek a háznak figyelmét igénybe veszik, mily szükséges, hogy reformtőrvényeink létre jőjenek; ha figyelembe veszszűk azt. miszerint maga a financziális reform és financziális helyzetünknek javulása lényegileg nem annyira a budget részletei megállapításától, mint inkább reformtörvényeink életbe léptetésétől függ : szerintem jelen helyzetünkben találandunk indokot, miszerint a bndgetet minél rövidebben tárgyaljuk; és épen jelenleg nem volna czélszerü oly tárgyalási módnak elfogadása, mely a háznak figyelmét és idejét hónapokig vagy legalább hetekig a budget tárgyalására venné igénybe. T. ház! Egyének és nemzetek a napnak munkásai; a budget, a bevételek és kiadások nem egyébb, mint a munkásságnak eredménye és képe. Hogyha valaki azt veszi észre, hogy munkásságának eredménye nem elég arra, hogy abból megélhessen, bizonyosan igen kellemetlen helyzetben látja magát; de azt hiszem, azon munkás igen czélszerütlenül járna el, ki akkor, midőn észreveszi, hogy munkájának eredménye nem elégséges, a helyett, hogy megkettőztetné munkásságát, hogy napi jövedelmét is megkettőztesse, arra vesztegetné a nap felét, hogy filléreit számba vegye, azokat ide-oda forgassa. És ez alkalommal átmehetek Tisza Kálmán képviselőtársam előadására. (Halljuk!) Előadásában hármat constatált leginkább ~ először — ha jól fogtam fel — megemlítette, miszerint jelenlegi budgetünk szerint pénzügyi állapotunk felette szomorú, és sokkal roszabb színben tűnik fel, mint az előbbi budgetekben. Szerintem pénzügyi állapotunk jelenleg nem roszabb, hanem inkább jobb, mint akkor volt, midőn az első és ezelőtti budget tárgyaltatott. Színleg talán jelenleg deficitet látunk ott, hol az ezelőtt fel nem tüntettetett. De a deficit szaporodása nem valóságos: mert ha azt észlelem, hogy a budgetben a jövedelmek szaporodtak és másrészt a kiadások is szaporodtak, de azért szaporodtak, mivel a reform terére léptünk : akkor a kiadások szaporodásában örvendetes jelenségét látom annak, hogy már a kezdeményezés első lépcsőjén áthágtunk; kezdtünk tenni valamit, hogy nagyobbak legyenek jövedelmeink és igy ezekhez viszonyítva nagyobbak lehessenek kiadásaink is, (Helyeslés jobb felöl) mert kétségkívül a mi kiadásaink, valamint jövedelmeink még igen csekélyek, minthogy átalán igen szegények vagyunk. A törvényhozás, a kormány és a nemzet gazdászati fejlődésének feladata átalában oda kell, hogy irányoztassék, miszerint a nemzetnek vagyonosodása által könnyittessék annak teherviselése is. Tisza Kálmán képviselőtársunk ezen legelébb felemütett észrevételéhez, miszerint a jelen budgetben nagyobb deficit büntettetik fel, azon másik észrevételt csatolta, miszerint pénzügjd heyzetünk sajnos voltát leginkább azon terhek nagyságának kell tulajdonítani, melyeket a transactióval vettünk át. Én részemről nem a transactiónak, hanem magának a helyzetnek tulajdonítom a mi pénzügyi viszonyaink mivoltát. Valamint a mi budgetünk, ugy a lajtántúli budget nem kedvező, s azért financziális állapotunkat átalában örvendetesnek mondani nem is lehet. Hanem akár innen, akartairól hárítsunk el vállunkről azon terhekből, melyeket egyfelől vagy másfelől elvállaltunk; az által a két budget, s átalában a mi financziális helyzetünk kedvezőbbé nem válik; mert akkor mindazon calamitások, melyeket most a valuta, a bank- és hitelviszonyok megrázkodása miatt érezünk, már sokkal előbb és sokkal nagyobb mórtékben nehezedtek volna reánk. Akkor nem hiszem, hogy ma mond-