Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-80

80. országol itét december 3. 1869. t) ki azokat hallgatással mellőzi, vagy épen helyesli. (Igás! bal felől.) A mi már magukat a beterjesztett törvényjavaslatokat illeti, ezek, a mint a t. előadó ur észrevételeiből is kitűnt, igazság szerint nem törvények, hanem inkább törvényes meghatározások, bizonyos ideiglenes törvények hatályának meghosszabbitására. Ha ezeket tekintem, ugy találom magam is, hogy a tisztelt ház valóságos kényszerhelyzetben van. Ugyanis két út közül lehet választania: vagy megszavazni azokat — habár azon törvényekre nézve, melyeknek tartama meghosszabbíttatni szándékoltatik, körülbelül átalános a nézet, hogy igenis gyökeres reformok szükségesek; — vagy ha ezt tenni nem akarná, most már a mennyire az idő előhaladott, zavarba hozni az államháztartást ; sőt ha jobban fölveszszük a dolgot, miután zavarba hozni akarni az államháztartást nem szabad senkinek, ki a haza fölvirágzását, hitelét, becsületét és jövendőjét szivén viseli, még ezen alternatíva sincsen, hanem előállott teljes erejében a kényszer helyzet, melyben megszavazni kénytelenittetünk olyat, a mit magában véve helytelennek tartunk. Ugyanis minő törvényekről van itt szól Mint a t. előadó ur is méltóztatott mondani, provisorius törvények ezek. Tökéletes igaza volt neki már e tekintetben is, hogy az államgazdászati szempontokból valóban az, hogy ily provisorius törvények álljanak főn káros és veszélyes, mert mig egyfelől az országgyűlés — hitem szerint — soha sem adhatja azt ki kezéből, hogy évről évre határozza meg azon mennyiséget, a mely mennyiségben az adó fölvehető; de azt hiszem, hogy minden üzlet szempontjából okvetlenül szükséges az. hogy maguk azon elvek iránt], a melyek szerint az adó kivettetik és behajtatik, oly megállapodások jöjjenek létre, melyek, ha a dolog természete utján időről időre változtathatók is, de még se legyenek folytonos ingadozásnak kitéve: mert az adók iránti ily teljes bizonytalanság zsibbasztólag, megnehezitőleg hat az ipar, a kereskedelem és az üzlet minden nemére. Különösen a ház-, a jövedelmi- és a személyes kereseti adó ideiglenes törvény alapján áll, és a t. pénzügyminiszter maga is elismerte, de gondolom, nem is tagadja senki, hogy e tekintetben igen sok reformra van szükség. A ezukoradó jelen alakjában — meggyőződésem szerint — olyan, mely a ezukoriparnak hazánkban fölvirágzását körülbelül lehetlenné teszi. Lehetetlenné azért, mert miután nem a termelményt, de a nyers anyagot adóztatja meg, lehetetlenné-teszi ezen a földmivelés szempontjából is oly fontos ezukoripar terjedését hazánk KÉPV. H. NAPLÓ 1844 IV. oly vidékein, melyeknek földje a ezukorrépát igen bőven termi ugyan, de a mely helyeken termett ezukorrépa aránylag csekély ezukortartalommal bir. A hus- és borfogyasztási adó ismét azon adónemek közé tartozik, melyek valóban nagy megfontolást, és melyeknek elintézése nagy méltányosságot igényel, a mennyiben azon adók közé tartozik, melyek nem felelnek meg az adók azon első és mindenek fölötti kötelességének, hogy vagyonaránylag sújtsanak szegényt és gazdagot. A mi végül a dohányjövedéket illeti: e tekintetben is csak igen röviden akarok szólani, miután nem szándékozom most, midőn magam is belátom, hogy változtatni nem lehet, hosszabb előadással a t. ház idejét rabolni; és miután már a múlt évben e tekintetben magam és elvrokonaim kifejtettük nézetünket, csak azt akarom megjegyezni, hogy a dohányjövedék, vagyis mint az ma fönáll, a dohány monopóliumra nézve még csak megerősödtem azon nézetemben, melyet a múlt évben is kifejezni szerencsém volt, hogy ezen dohánymonopolium eltörlése és a jövedelmeknek más utón pótlása okvetlenül szükséges. A dohánymonopolium oly országban, mint hazánk, mely a dohánynak nagyban termelésére van hivatva, nem egyéb, mint keveseknek adott privilégium sokaknak megrövidítésére. A dohánymonopóliumnak már eddig is tényleg bebizonyult eredménye, hogy a magyar dohány leszorult az európai piaczokról, és ha e monopólium még egy darabig fönáll, elveszítjük a lehetőséget annak visszafoglalására, mert monopólium és szabad kereskedés egymást határozottan kizárják és itt közvetítőt olyat, mely a czélnak megfeleljen, kétlem, hogy föltalálni bárki is képes lehessen. Továbbá rósz oldala ezen monopóliumnak az is, hogy teremtvén számtalan és alig ellenőrizhető bűnöket, a közerkölcsiséget veszélyezteti. (Igaz! bal felöl.) Rósz oldala még ezeken fölül az, hogy a mennyiben épen annálfogva ellenőrzése és kezelése tömérdek sokba kerül, milliókkal többet vesz ki az ország zsebéből, mint a mennyi valóban az állam czéljaira fordittatik. Mindezen indokoknál fogva ragaszkodom azon nézetemhez, hogy ezen monopólium törültessék el, és mert félreértések kikerülése végett megkívánom jegyezni, hogy belátom azt, hogy ez egy napról más napra nem történhetik, ezen körülmény nem arra indít, hogy e határozat megtételét elhalaszthatónak vagy elhalasztandónak tekintsem, de sokkal inkább azt tartom, hogy ez egy indokkal több arra, hogy a kezdemény e tekintetben minél előbb megtörténjék; miután, ha ki is mondatnék a monopólium eltörlése, bizonyos időnek kell elfolyni addig, mig q