Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

91. országos Kiég deczember 20. 1869. 257 tolni, sem pedig állásomat mint képviselő incorreet eljárással elhomályosítani nem akarván: sem a központi bizottság törvényjavaslatát, sem a követtársam által beadott inditványt el nem fogadhatom, a felelősséget pedig azon kárért, mely az indemnity megszavazása által a hazára háromolhatik, az azt megszavazó miniszteriális többségre ezennel ünnepélyesen átruházom. (Fölkiáltások jobb felől: Elfogadjuk!) Kiss János: T. képviselőház! (Zaj. Szavazzunk!) Pulszky Ferencz képviselőtársunk azon szavait, hogy a felelősségre vonás a majoritás köréhez tartozik, felébresztették bennem azon felelősséget, melylyel én mint képviselő először megbízóim és másodszor hazámnak tartozom és melynél fogva nem tehetem, hogy a tárgyalás alatti kérdésben ne nyilatkozzam. Az indemnity tárgyában Szalay Sándor képviselőtársam által beadott törvényjavaslat vissza lévén vonva: most már csak a központi bizottság javaslata és Tisza Kálmán képviselőtársam javaslata áll tárgyalás alatt. Valóban az 1867-ben alakult kormánytól a nép mindig várta, hogy a reá sulyosodó terheket, melyekről 1861-ben az akkori országgyűlésen épen a t. kormány férfiai által kijelentetett, hogy azok a nép vállaira elviselhetlenül . súlyosodnak, könnyíteni fogja, és most már 3-ik éve, hogy az ő terheiken semmi nem könnyített, sőt midőn az ország költségeiről van szó, oly törvényjavaslat terjesztetik elő a központi bizottság által, mely szerint a képviselőháznak ajánltatik, hogy oly költségvetést fogadjon el alapul, melyet soha nem tárgyalt, és hogy ez által a képviselőház magára nézve tegye jogérvényessé azon javaslatot, melyet csak majdan fog tárgyalni és hogy már ab anticipando törvényesítse azt. En részemről ezen központi bizottság javaslatát az alkotmányba ütközőnek találom, és azért a központi bizottság javaslatát, mint az alkotmányba ütközőt és a nép jogait sértőt egyátalában el nem fogadhatom. De más oldalról a Tisza Kálmán t. képviselő úr által előterjesztett törvényjavaslatot sem pártolhatom, a mennyiben azon törvényjavaslat szerint nem lehet kikerülni azt, hogy a nemzet előtt oly igen gyűlöletes nyugdijak a jövőre ki ne szolgáltattassanak azoknak, kik 1848-ban a haza ellenségeit behozták, kik eszközéül szolgáltak a hatalomnak a nép elnyomására. Egyébiránt ha ezt ki lehetett volna a szerkezetben kerülni, pártoltam volna azt, de ily szerkezetben Tisza Kálmán javaslatát sem pártolom és kereken megtagadom az indemnityt, pártolva Irányi Dániel képviselőtársam véleményét. Csernatony Lajos: T. ház! A jelen vitatkozás nézetem szerint azért van, a jelen nem egészen correkt alapon, mert a minisztérium nem tette azt, a mit hasonló körülmények közt Európában minden minisztérium megtesz. Épen ebben a pillanatban van hasonló eset Olaszországban ; nem ugyanazon ok miatt, mint mi, hanem épen oly szükségesség folytán, mint a milyen szükségben vagyunk mi, hogy indemnityt kell adnunk. Olaszországban miniszterváltozás van ós a minisztériumnak, mely most Sella ur kormányelnöksége alatt megalakult, legelső lépése a kamara előtt az volt, hogy előterjesztette azon javaslatot, melyben szóról szóra kijelenti, hogy felhatalmazást kér az ország képviselőitől felvehetni provisorie az adókat az első évnegyedre. Ezt minden minisztérium megteszi, mely kötelességét érti a nemzet és miniszteri felelősség irányában és a keltendő hitellel szemben. A mi minisztériumunk ezt nem tette, sőt ellenkezőt tett. Midőn itt néhány nap előtt átalánosan nyilt titok volt, hogy erről az oldalról proponáltatni fog indemnity a kormány részére — vagyis nem indemnity, mert ez helytelen szó a jelen körülmények közt , hanem felhatalmazás az adó szedésére és kiadások megtételére —• rögtön megvolt a másik oldalról az elhatározás, ós csak azért, mert a kezdeményezés innen történt, azt indítványozták, hogy a miniszternek bizalmi szavazat adassék, és a mi javaslatunk elvettessék. Ezért jöttünk ezen impasseba, ezen zsákutczába, melyben jelenleg vagyunk. Ha a miniszter azt mondta volna, hogy ime itt van az idő, melyben már a költségvetést alaposan nem tárgyalhatjuk és én nem akarom erre szorítani a házat, s nem is kívánhatom azt, hogy a ház a költségvetést alaposság nélkül tárgyalja, mert épen ugy van saját hitelem kérdésben, mint az ország érdeke, következőleg hatalmazzatok fel engem, hogy beszedhessem saját felelősségemre 3 hónapig az adót, — minden rendben lett volna, mert ez esetben az ellenzék, legalább azon párt, melyhez én tartozom, bizonyosan nem akarta volna megakasztani az állam háztartását, hanem megszavazta volna a miniszternek a mit kivan, mint megszavaz minden alkotmányos ellenzék minden országban hasonló kivánatot, kivévén ha valahol már odáig ment a dolog, hogy azt mondják, hogy a minisztériumban nem csak hogy nem bizunk, hanem árulással vádoljuk, akkor persze az ily minisztériumnak nem szavaznak meg semmit; de, mint mondom, minden alkotmányos ellenzék megszavazza a minisztériumnak hasonló kivánatát azon egyszerű okból, mert hazája megy legelöl, azután következik minden egyéb. (Helyeslés a bal oldalon.) Miután azonban a miniszter nem igy járt el, és a mi részünkről beadandott propositio eléje vágatott, a mint hogy nem is tétetett propositio, mert tudtuk, hogy az elvet-