Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-91
91 országos Hé* deczomber 20. 1869. 155 tétben ennek költségeket meg nem szavazhatunk. De bátorságot veszek magamnak figyelmeztetni a t. házat, hogy a bizalomnak még egy másik nemére is van szükségünk. Bizalmat kell gerjesztenünk a parlamentális intézmény iránt, és bizalmat kell gerjesztenünk a 'miniszteri felelősség helyes értelmezése iránt. (Helyeslés hal felől.) Ha a t. ház három hónapra előleg elfogadja ezen költségvetést, és ha jól emlékezetbe veszszük, hogy ennek az osztályokban még czime is máskép volt fogalmazva, mint itt van, az intentió világosan áll: azaz, elfogadtatni három hónapra azon költségvetést, melynek elfogadása által az egésznek alapos megvitatása, vagy annak csak megvizsgálása is lehetetlenné válik, s ekképen megszavaztuk már implicite az egész 1870-iki költségvetést, mind a miniszteri feleiősség eszméje, merő illusió, s a parlamenti kormányzat rendszere merő káprázat. Ha nem fogadtatnék el a t. ház által, azon mondhatnám egyetlen szabaduló ut, melyet Debreczen városa t. képviselője Tisza Kálmán indítványozott: az által e két alap ingattatnék meg az emberekben, t. i. a bizalom először a miniszteri felelősség iránt, mert én azt hiszem, csak hogy ha Tisza Kálmán javaslata fogadtatnék el, mutatná meg férfias önmegtagadással, igaz, de megmutathatná a minisztérium azt, miszerint neki a többség e tekintetbeíi dajkálkodására szüksége nincs, és megtenné a maga felelősségére azt, miért utóbb, mint egy második Cicero állhatna helyt a ház előtt; (Tetszés bal felől) de megingatná ez továbbá a parlamentális intézmény iránti bizalmat is: mert ha a nép előtt — és itt, nyiltan kimondom, nem ily intelligens és magas miveltségü testületet értek, hanem értem a nép nevezete alatt, a leggazdagabb embertől a legutolsó polgárig, az összességet — a parlamentális intézmény mintegy játékszerül, mintegy pénzmegszavazási gépül tűnnék fel, akkor a népben bizalom nem fog gerjesztetni, és ha a központi bizottság szerint elfogadhatóbbnak látszó phraseologiával előterjesztetik, is e törvényjavaslat : nem lesz megfizetve azon kár, mit e házon kivül okozunk azon kényelemmel, a mit ez utón a minisztériumnak nyújtunk itt belül!. Én megvallom, hogy biztam egy ideig minisztereink férfias őnmegtagadásában, biztam emelkedett leikül etökben, és hittem, hogy Tisza Kálmán barátomnak habár talán nem épen hízelgő alakú javaslatához hozzájárulnak: mert abban mind a felelősségi elv, mind a parlamenti kormányrendszer eszméje tisztán megóva, míg a központi bizottmányéban fel van adva. Azonban igen gyakran hallottam mondani egyik-másik képviselőtársam részéről, hogy én idealista vagyok; elismerem, hogy e tekintetben visszautasittatásom esetében idealista volnék, de nagyon szeretném, ha csalatkoznám, és kérem a t. többséget, ne méltóztassék a központi bizottmány javaslatához ragaszkodni, hanem fogadja el Tisza Kálmán t. képviselőtársam javaslatát. (Helyeslés a bal oldalon.) Simonyi Ernő: T. ház! két tőr vényjavaslat áll a t. ház előtt, t. i. a központi bizottmány által beterjesztett törvényjavaslat és azon ellentörvényjavaslat, melyet Debreczen városának t. képviselője terjesztett elő, az eredetileg benyújtott törvényjavaslatot az indítványozó viszsza vonván. A ki az ezen törvényjavaslatok felett támadt vitát eddig hallotta, okvetlenül azon meggyőződésben lehetne, hogy a nagy többség Debreczen város t. képviselőjének javaslatát fogadja el: mert egyetlenegy szót kivéve, a központi bizottság törvényjavaslata mellett sem jobb, sem bal oldalon egy szó sem emeltetett. Azon egy szó, mely emeltetett ezen törvényjavaslat mellett — t. i. Pulszky Ferencz képviselő úré — bizalomra alapítja ezen törvényjavaslatnak megszavazását. Az a kérdés — azt mondja — bizunk-e a minisztériumban, vagy nem bizunk? ha bízunk, akkor szavazzuk meg, ha nem bízunk, akkor ne szavazzuk meg a törvényjavaslatot. Azonban megvallom, ha magát a törvényjavaslatot tekintem, abban nem a miniszter irányábani bizalom foglaltatik, sőt inkább azt félretéve, foglaltatik bizalom a pénzügyi bizottság irányában. Nem az javasoltatik, hogy a miniszter általi előterjesztést fogadja el a t. ház, hanem az, hogy nem bízván a minisztériumban, fogadja el a ház azt, mit a pénzügyi bizottság kijavítva előterjesztett. Ha tehát bizalomról van szó, az bizonyosan nem a minisztereket illeti, hanem illeti a pénzügyi bizottság tagjait, kiknek eljárásával pedig a minisztérium nem igen volt megelégedve mindenkor. Azt mondja Pulszky Ferencz t. képviselő úr, hogy ha tökéletesen rendezett állapotban volnánk, akkor várhatnánk normális budgetet. En megvallom, ebben kevés vigasztalást találok, mert attól félek, hogy, ha ezen kormány még soká megtartja állását, soha sem fogunk azon rendezett állapotba bejönni. A haladás oly lassú és oly sebes léptekkel történik a visszamenés, hogy ha az év végével megmérjük, hogy mennyit mentünk előre, inkább azt fogjuk találni, hogy hátracsusztunk egy kissé, mint azt, hogy haladtunk. Ez tehát részemre csekély vigasztalás. Hanem én nem is tartom szükségesnek minden reformnak keresztülvitelét arra, hogy normális rendes budget terjesztethessék a ház elé. Én normális rendes budget alatt azt értem, hogy állapítsuk 20*
