Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

154 91. országot ütés deczember 20. 1869. ségvetés, most az jön, hogy meg kell azt szavazni három hónapokra látatlanban, in spe. előre, azon jegyzékek szerint, melyeket a pénzügyi bizottság 11 füzetben arra tett. Megvallva az igazat, félve léphet a magyar képviselő mivelt nyugateurópai képviselő színe elé, mert azt találja tőle kérdezni: hogy értik nálatok az alkotmányosságot? játék-e az, vagy komoly valóság? Talán •ezt is azon sors éri, mint a katonaságot, melynek volt egyszer magyar hadsereg neve is, azután még honvédség sincs. A központi bizottság jelentésében és a t. előadó előadásában egyik főok, az 1870-iki költségvetésnek indemnitás utján megajánlására az, hogy a honvédségre nagy obbszerü költség kívántatik. Igen is; annyi igaz belőle, t. képviselők, hogy adunk katonát és tartunk, de vele nem parancsolunk. Fizetünk adót borura derűre, számolnak róla, mikori Ha majd tetszeni fog. Mikép? Ugy, mint tetszeni fog, s azoknak, kik a hatalom élén állanak, és folyvást kérdésben lebeg felőlük: mikor cserélik fel a hatalom érvét az igazság érvével? Ha már most az államháztartás ügye ugyanazon állapotra jutand, mint a quondam hadseregnek ügye: félő, hogy az alkotmányosság lényegéhez nem fog annyira hasonlítani, mint a pohárban diszlő leszakított virághoz, mely hamar elhervad és kidobatik. Vajon miért kívántatik jutalmazás a minisztérium részére? Talán azért, inert kötelességét mulasstá ? vagy azért, mert bizik abban, hogy ide bent a házban annyira bizonyos a többség? Hát oda kint a hazában? En tehát a mondottak alapján nem csak nem csatlakozhatnám a központi bizottság véleményéhez, hanem még ahhoz sem, hogy az 1869-iki költségvetés folytatása szavaztassák meg. Ellenkezően ezennel bizalmatlansági nyilatkozatot mondok ezen eljárás iránt, mely nem több. nem kevesebb, mint az alkotmányosság megsértése. SzontÁgh Pál (csanádi): Ha a központi bizottság által előterjesztett törvényjavaslatot . . (Halljuk! Zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni és csendesen lenni, mert igy lehetetlen a szónokot hallani. Szontágh Pál (csanádi): Ha a t. ház méltóztatik a központi bizottság által előterjesztett törvényjavaslatot elfogadni, az — az én igénytelen nézetem szerint — nem tesz egyebet, mint hogy a ház az egész 1870-ki költségvetést megszavazza *. mert, ha a központi bizottságnak 1870-ről szóló javaslata szerint 3 hónapra megszavazza a költségvetést, sokkal nehezebb feladat lesz a költségvetéseknek némely magasításán, bizonyos hivataloknak újra teremtésén, szóval: mindazon tételeken, melyekben az 1870-ki az 1869-kitől eltér, későbbeni vita által segíteni, sőt azt tartom, hogy teljes lehetetlen is lesz. Én megvallom, hogy talán időkímélés tekintetéből és talán könnyebben is áteshetünk rajta, t. i. a tárgyaláson, ha a t. ház azt kimondja mái most, hogy elfogadja az 1870-ki költségvetést, mert a központi bizottság javaslatának eredménye ugy is csak az, s eképen egyidejűleg és egv fáradsággal esnek át azon. (Élénk helyeslés bal fdS.) T. ház! T. barátom Nógrád megyének egyik képviselője méltóztatott megemlíteni a districtualis táblát. Figyelmeztetem a t. házat, hogy erre nézve a költségvetés épen nem mutatja azt, mintha ez intézm ényvégkép megszüntettetett volna; de van e helyett más intézmény, csak egyet említve — e pluribus unum— mely az 1870-ki költségvetésben létezik, a nélkül, hogy törvényhozásilagmegállapittattak volna; ott vannak például a kerületi vegyes bíróságok — van-e tudomása a t. háznak ily intézmény létezéséről Magyarországban? Ez tisztán és merőben ez idő szerint törvénytelen intézmény. Tehát törvénytelen intézményekre nézve is fogunk előleges költséget megszavazni, olyanokra nézve, melyekről a háznak hivatalos tudomása nincsen, hogy létezett volna valaha. (Helyeslés bal felől. Zaj.) De bátor vagyok felhívni a t. ^ház figyelmét még egy más körülményre is. Észrevettük részint olvasás, részint hallomásból, hogy a felsőház mintegy életrevalóságát tanúsítani akarván, hogy ugy mondjam, kezdi magát „érezni", (Derültség bal felől) az látszik cselekvéseiből kitűnni, hogy nagyobb • bátorsággal bírálja már meg, mint eddig tévé, a képviselőház javaslatait, és jónak látja a legújabb időben azokra nézve észrevételeket- tenni és azokat megváltoztatás végett vissza is küldeni. Ha már most a felsőházban, melyről csakugyan nem lehet mondani, hogy csak primis labiis is megvizsgálta volna a budgetet — hacsak privát szorgalom gyümölcseként nem teljesítette volna azt — mert hivatalos tudomása csakugyan nem lehetett az egész budgetről, mert hiszen még a képviselőház is eltekint a tari* yalás szükséges voltától, scrupulusok támadnának, pedig ha csakugyan igazolni akarnák azt, hogy élnek, hogy ők szükséges intézményt képeznek, meglehet, hogy ily észrevételeket tehetnek és a képviselőházhoz visszaküldenek ezen javaslatokat, mi történnék ? De mindezeket csak mellékesen említve, eszembe jut nógrádi egyik képviselőtársamnak azon mondata, hogy ezen egész kérdés bizalomkérdés, s ebben tökéletesen igaza van. Tökéletesen igaza van! Azt is mondotta ugyanő, hogy logikailag tisztább azok állása, kik nyiltan kimondják, hogy nincs bizalmunk ezen miniszterinmban, tehát semmi szin alatt ós semmi tekin-