Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

91. ersságes öíés deczember 20. 1869. 153 tavalyi volt. Ha megró valaki, azt nem bánom, hanem ha azt mondják, hogy kezdek javulni, és ugy classifikálnak, mint a gyermeket, azt nem szeretem. (Derültség.) Tovább menve, itt kaptam valamit, a miről nem tudom, ügyelt-e rá az előadó ur, ő irta-e vagy ki; de mindenesetre furcsa, mert ebből azt látom, hogy a jobb oldal buzgóságában többre ment, mint kellett volna, tudniillik ezt mondja szóról szóra a központi bizottság: „Á. minisztérium felhatalmaztatik, hogy azon kiadásokat, melyek a képviselőház pénzügyi bizottsága által tett előterjesztésben javaslatba hozattak, az 1870-ik évi január 1-től kezdve ugyanazon évi márezius hó 31-ig folyókká tehesse." Ebben tisztán az van, hogy a minisztérium az első negyedévben elköltheti mindazt, a mit a bizottság egész évre oda tett. (Derültség.) Ugy van kérem, és pedig oly tisztán, hogy ezt a gyermek is megértheti, ha tud magyarul. Itt az van, megírva, hogy az indemnity három hónapra meg van adva az egész évi költségre. Ennyire ment a buzgóság. (Derültség.) Azt mondja a franczia: „Ce n'est que le premier pas qui coute," vagyis: csak az első lépés nehéz. Bátor vagyok még egyet megjegyezni. Pulszky képviselő ur nagy dolgot mondott, mert azt mondta, hogy a felelősségről ne beszéljen más, csak a többség, és nekünk semmi dolgunk a felelősséggel. Pulszky ur ezzel rendje szerint azt mondta, hogy: az urak kimehetnék, itt nincs helyök, itt nem beszélhetnek; körülbelől legalább annyit tesz. Még tovább megy Pulszky képviselő ur és azt mondja, hogy 4—5 évig mi ne is várjunk rendes számadást. (Fölkiáltás jobb felől: Nem ad mondta!) De igen, azt mondta, hogy 4—5 évig nem is lehet rendes budgetünk. (Fölkiáltás jobb felől: Az már más!) E szerint a miniszter uraknak igen jó dolguk van, mert 4—5 évig csinálhatnak, a mit akarnak. Én egyébiránt oly dologba nem ereszkedem, a melyet nem tudok; minthogy pedig oly költ ségvetést, melyet maga a bizottság hiányosnak talál, csakugyan helyesen megbirálni nem tudok, nem is ereszkedhetem annak tárgyalásába. Abban pedig, hogy oly költségvetésc, melyet tárgyalni nem akarunk, idő hiánya miatt s mert haza akarunk menni, egyszerűen megszavazzuk, a nélkül, hogy tárgyalnék: én ebben logikai következetlenséget látok. Végül annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy valamint a múlt években történt, hogy számadás mellett az indemnity megadatott, az 1869-ki költségvetés alapján most is megszavazom, mert hiszen ezzel senki sem mondja ki, hogy ne leKáPT. H. SAPlíÓ. 18fí. ív. hessen megszavazott költségekre nézve a felelősség fentartva. Nem tudom, hogy midőn mindent megtehetett a miniszter, kiben oly nagy a bizalom, miért kívánja most határozatra emelését annak, a mit mi még nem tárgyaltunk? En mint képviselő olyat, a mi e házban nem fordult elő, a mi nem tárgy altatott, a mi itt nem hataroztacott, ami nem törvény: bár a legnagyobb tisztelettel viseltessem is, nem vagyok 'képes logice elfogadni. Ennélfogva kijelentem, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam indítványát pártolom, megjegyezvén, hogy a hazamenetelre nézve, ha ez napirendre kerül, majd elmondom mondandóimat: mert ahhoz is lesz egy pár szavam. (Derültség.) Gonda László: T. ház ! Nem tartom különös szerencsének, hogy nem rég a t. pénzügyminiszter ur által beterjesztett több rendbeli törvényjavaslat tárgyalása alkalmából egy műszót találtam fel helyzetünkre vonatkozólag, midőn kényszer, vagy tán kinszer. törvényjavaslatokról szólottam. Annyival inkább leverőleg hat reám az, hogy ime most az összes magyar államháztartás ismét kinszer állapottal van szemközt. Mint a hegyről alászakadó lavina, mely által lesodortatni fölöttébb könnyű, előle kitérni bajos, irányában visszaterelni lehetetlen. Megvallom teljes tisztelettel az alkotmányosság fogalmai iránt, hogy én ezen szőnyegen levő törvényjavaslat alkalmából kénytelen vagyok azon meggyőződésre jönni, mintha itt e szó alkotmányosság nem is vétetnék elég komolyan, nem valódi értelmében. Csak kevés előzményre kell hivatkoznom. így az 1867/69. évről szóló zárszámadásokat megvizsgálatlanoknak, sőt megvizsgálhatlanoknak mondta maga a pénzügyi bizottság; annyi legalább bizonyos, hogy a sárgaboritéku könyvek közül egy harmadik darab máig sincs kiosztva. Igaz, hogy találkozott hét oly bátor térfiu, kik a számadások megvizsgálásának könnyű munkáját, akár szembekötve, elvégezni készek. És csakugyan könnyű is nekik e munka. Hiszen nincs egyetlen roszaló ellenzéki nyilatkozat, mely megzavarja helybenhagyó itéletöket, mert az ellenzék tagjai nem kívántak ezen műtétben résztvenni. Hanem még ennél is leverőbb az, hogy az 1869-ik esztendőben nem szavaztathatott meg az 1870-iki költségvetés. E második lépés hatása egészen destructiv azokra nézve, kik a legfontosabb jognak tartják a költségvetés alapos megvitatását. És itt van mellékletül ama nyugdijasok jegyzéke, melynek mint nyilvánosságra jött, ezen alakban elfogadását ugy tudom nincs párt, mely ajánlani merné. S a szomorú drámának két felvonása után kifejlődött a legszomorúbb, a harmadik. Nem elég, hogy élnem készülhetett alkotmányos utón a jövő évi köít20