Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-91

146 91. országos Bíés deczember 20. 1863. Én azt tartom, t. ház, hogy a felhatalma­zást más alapon, mint az 1869-ki költségvetés alapján, a háznak nem lehet megadni. Az mondatik — vonatkozott reá az igen tisztelt előadó ur is — hogy ily módon sok, igen fontos költség nem lenne teljesithető. Előhoz­ta a honvédelem költségeit, a népnevelés költ­ségeit , a közlekedés és a közmunka költségeit, értve hihetőleg ez utóbbiak alatt a Tisza-szabá­lyozásnak épen a képviselőházban is fölmerült költségeit is. En, t. képviselőház, nem hiszem, • hogy, ha az 1869-ki alapon szavaztatik is meg a I fölhatalmazás, és kimondatik, hogy a bevételek és kiadások egyébiránt az 1870-ik évi költség­vetés keretébe lesznek beül esztendők, hogy ez által azon szomorú eset, a melyet a t. előadó ur is emiitett, jelesül, hogy a honvédségnek meg­kezdett szervezése ebben félbeszakadna, szükség­kép bekövetkeznék. En, részemről, mind a parlamenti kormány­nak, mind az indemnitynek eszméjét ugy fogom föl, hogy, ha a rendkívüli körülmények azt igény­lik, hogy rendszeres, szabályszerű módon a költ­ségvetésről gondoskodni nem lehet, ebből nem az következik, hogy a képviselőház a nélkül, hogy azt alaposan tárgyalta volna, magára ve­gye a felelősséget; hanem igenis az, hogy a mit az állam szükségei, a mit a fenálló törvények, mint például a honvédségről szóló törvény, ki­vannak, azt addig, mig a rendszeres megszavazás megtörténik, saját felelőssége alatt teljesítse a minisztérium , (Bal felől helyeslés; jobb felől ellen­mondás) kérvén, hogy a képviselőház annak ide­jében azokat a budgetbe vegye föl, és ez által tényleg neki az indemnityt adja meg. Meglehet, azt fogják mondani, hogy ez több, mint a mennyit kívánnak , hogy ez több, mint a mennyit elfogadnak. Én nem azt tartom hogy ez több, hanem azt tartom, hogy kevesebb. Mert mi az, a mit önök most kivannak? és mi mit én ezen általam most elmondottak szerint megadni akarok? Önök azt kívánják, hogy a képviselőház, a nélkül, hogy tárgyalhatta, megfontolhatta volna a tételeket, előre hatal­mazza föl a minisztériumot azon kiadások meg­tételére, és igy hatalmazza föl, a nélkül, hogy meglátta volna, hogy igazában miről van szó, és mentse töl a minisztériumot a felelősség alól. És mit akarok én? Azt, hogy ha a képviselő­ház oly helyzetbe hozatott, hogy teljes alapos­sággal nem állapithatja meg a költségvetést, maradjon meg ótalmául az alkotmányos jogok­nak a miniszteri felelősség, azon minisztereknek felelőssége, kiket lesz a háznak alkalma felelős­ségre vonni azért, ha olyasmit tettek, a mit nem kellett volna tenniök, vagy pedig, ha nem tették azt, a mit tenniök kellett volna. Ily mó- i don megóvatnak a parlamentálismus elvei, meg­marad a miniszteri felelősség, mig máskép a kép­viselőház oly kiadások iránt, a melyeket alapos tárgyalás után nem állapithatott meg, leveszi a minisztériumról a felelősséget, és előlegesen fel­menti a minisztériumot, a mely a késedelemnek is oka volt, és ily módon a felelősséget és par­lamentálismust kfjátsza. Én tehát, t. ház, az 1869-ik évi költségve­tés alapján kívánom a meghatalmazást meg­adatni; kívánom kimondatni, hogy minden kia­dás és bevétel az utólag megszavazandó 1870-ik évi költségvetés keretébe beilleszten­dő, és kívánom kimondatni, hogy, ha az 1870-ik évi költségvetés, a mint én ezt hiszem és re­ménylem, 1870-ik évi marczius 31-ikénél előbb megálapittathatik, ezen fölhatalmazás érvénye azon perczben megszűnik. Lónyay Menyhért pénzügymi­niszter: Az természetes! Tisza Kálmán: Sok van, a mi ter­mészetes, de ha tisztán a törvényben ki nem mondatik, nem ugy történik, sőt sokszor, ha tisztán kimondatik is, még sem történik meg. (Fel­Máltások a bal oldalon: Ugy van!) Ezen nézetből kiindulva, én részemről ellen­inditványt vagyok bátor a ház asztalára letenni, mely kimondja annak okát: miért hozza a ház ezen határozatot s miért intézkedik akként, a mint előadott nézetem szerint intézkedni kell? (Olvassa) : „Törvényjavaslat az állam bevételeinek és kiadásainak az 1870-ik évi január 1-től mar­czius 31-kéig terjedő kezelése iránt a miniszté­riumnak adott fölhatalmazásáról. Az 1868-ik év L-ik törvényczikk érvénye folyó hó 31-én lejár­ván, s a minisztérium által az 1868-ik évi 3002. számú határozat ellenére elkésve beterjesztett költségvetés tárgyalása addig befejezhető nem levén : „1. §. A minisztérium fölhatalmaztatik, hogy az állam bevételeit és kiadásait az 1870-ik év január 1-től marczius 31-kéig, a mennyiben ujabb törvények mást nem rendelnek, az 1869-ik évre megszavazott költségvetés értelmében ke­zelhesse. „2. §. Minden ezen idő alatt erre közlendő bevétel és kiadás az 1870-ik évre megsza­vazandó költségvetés keretébe lesz beillesztendő. „3. §. Ha az 1870-ik évi költségvetés az 1. §-ban kitett idő eltelte előtt állapittatik meg, ezen fölhatalmazás hatálya azonnal megszűnik. „4. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénz­ügyminiszter bizatik meg." T. ház! Midőn ezen ellenjavaslatomat elfo­gadás végett a t. háznak ajánlanám, még két megjegyzést vagyok bátor tenni. (Ralijuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom