Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-91
91, országos Ülés deczember 20. 1869. 147 Egyik megjegyzésem vonatkozik egy argumentumra, melyet specifice az előadó nr föl nem hozott ugyan, de a melyet az osztálytanáeskozásokban sokszor hallottam említtetni. Azt állítják ugyanis sokan, hogy már csak azért is az 1870-ki költségvetés alapján kell megadni a fölhatalmazást, mert abban a nyugdijak, a pénzügyi bizottság véleménye szerint, már^ szűkebb körre vannak szorítva, mint 1869-ben. Én ugyan nem tudom, hogy az 1870-ki költségvetés alapjára fektetett meghatalmazás az emiitett értelemmel bírna, de részemről határozottan tagadom azt, hogy midőn mi azt mondjuk ki, hogy a minisztérium fölhatalmaztatik arra, hogy a kiadásokat az 1869-ki költségvetés alapján kezelhesse, ez által oda volna utasítva, hogy a nyugdijakat azon nagyobb mérvben, melyben az 1869-ki költségvetésben foglaltatott, tartoznék kiadni. Ily értelemmel azért sem birna a fölhatalmazás, mert midőn azt mondjuk, hogy a kiadások az 1870-ki költségvetés keretébe lesznek beillesztendők, ez által elérendjük azon ezélt, hogy az óvatos és felelőssége érzetében eljáró minisztérium tartózkodni fog attól, hogy a nyugdijakat oly mérvben szolgáltassa ki, minőben azok az 1869-ki budgetben előirányozva voltak. Másik megjegyzésem ez. Nem tagadhatja senki, hogy azon eljárás , melyet most inditvánjdm hozunk, nem egészen rendszeres, nem teljesen alkotmányos és helyes eljárás. De a helyzet olyan, hogy bár — annak nehézségeivel számítva — magam is bátor vagyok a ház asztalára egy javaslatot letenni, teljes őszinteséggel kimondom, miszerint nincs ember, ki oly javaslatot képes lenne a jelen helyzetben tenni, mely az alkotmányosság igényeinek teljesen megfelelne. (Helyeslés a bal oldalon.) De ha már e helyzetben vagyunk, én azt hiszem, hogy inkább oly eljárást kell követnünk, mely azon lehetőséget megnehezítse, miszerint akár a jelen, akár más minisztériumnak ilyen kényszerhelyzetet ismét előidézzen, nem pedig oly eljárást, mely ezen lehetőséget megkönnyítse. (Helyeslés a bal oldalon.) Már pedig, ha ezen helyzetbe jutva, oly intézkedéseket teszünk, melyeknél fogva positiv alapokat adunk a minisztériumnak, és igy leveszszük vállairól a felelősséget és a magunkéra teszszük, akkor a minisztériumnak megkönnyitjük az ily eljárást mindenkorra; mig, ha ugy intézkedünk, hogy a minisztérium helyzete ez időközben kellemetlen legyen, és hogy érezze a rá nehezedő felelősség súlyát, akkor mind a jelen, mind egy más minisztérium óvakodni fog hasonló helyzetet előidézni. (Helyeslés a bal oldalon.) Ezen okoknál fogva én az indítványhoz nem járulhatok, s ajánlom elleninditványomat. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa az élleninditványt, valamint aláíróit, úgymint) : „Tisza Kálmán, Ghyczy Kálmán, P. Szathmáry Károly, Horváth Sándor, Eördögh Frigyes, Salamon Lajos, Plachy Tamás, Dobsa Lajos, Szomjas József, Hajdú Ignácz , Huszár Imre, Szontagh Pál (csanádi)." Elnök: Mielőtt a szőnyegen levő tárgy fölötti vitát folytatnók, engedje meg a t. ház, hogy a felsőház épen megjelent jegyzője átadhassa üzenetét. (Halljuk!) Csáky Gyula gr. főrendi jegyző (as elnöki szék elé járul): Mélt. elnök! tisztelt ház! Van szerencsém az 1869-ik év deczember 20-án tartott főrendi ülés jegyzőkönyvének kíséretében a pénzügyi törvényszékek ideiglenes fentartásáról, a pénzintézetek, részvónytársulatok és egyletek üzletére vonatkozó bélyeg és illetékek szabályzásáról szóló, a főrendiház által elfogadott törvényjavaslatokat, továbbá a pesti áru- és értéktőzsde és a vidéki termék- és gabonacsarnokok bíróságai fölállításáról szóló törvényjavaslatot, az ez irányban tett módosítások szövegezésével együtt, a t. háznak alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett átnyújtani. Elnök: Kivánja-e a t. ház ezen törvényjavaslatokat most fölolvastatni, vagy talán a holnapi ülésben? (Holnap!) Tehát a holnapi ülésre halasztatik el; most pedig folytatjuk a szőnyegen levő tárgy fölötti vitát. Szalay Sándor: Tiszt, ház! A központi bizottság előadója, Széll Kálmán tiszt, barátom által beterjesztett törvényjavaslatban az állíttatik, hogy a központi bizottság az általam benyújtott törvényjavaslatot elvben elfogadta. En azonban azt mondom, hogy a központi bizottság jelentése az én törvényjavaslatomat lényegéből kiforgatta. (Halljuk!) Mert az általam beterjesztett törvényjavaslat főelve abban áll, hogy — a t. pénzügymiminiszter ur által elkésve beterjesztett budget tárgyalása a már igen előrehaladott idő miatt nem levén lehetséges — hatalmaztassék föl a minisztérium, hogy az 1870-ik év első 3 hónapjában az 1868-ki XVHI-ik és XXVIII-ik törvény-, czikkei értelmében a magyar korona országaiban az összes adót beszedhesse és felelőssége mellett kezelhesse. A központi bizottság t. előadója által beterjesztett törvényjavaslatban pedig az áll, hogy ezen adók három hónapra minden tárgyalás nélkül szavaztassanak meg. En, t. ház, habár itt az ellenzék soraiban ülök, nem tartozom azon férfiak közé, kik mindenkor és minden áron opponálnak . . . (Éljenzés a jobb, zaj a bál oldalon.) Tisza László: Senki sem opponál minden áron! 19*
