Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.

Ülésnapok - 1869-80

80. országos Uiés december 3. 1869. ő alkalommal, illetőleg utána október 28-án vallásügyi miniszter ur válaszolt interpellátiómra, belügyminiszter ur azonban mindeddig nem. Oktatásügyi miniszter ur válasza folytán én bátor voltam a t. ház előtt egy kis, rövid észrevételt tenni azon kéréssel, hogy méltóztassék ezen ügynek tárgyalás alá vételét és napirendre kitűzését elhatározni. Most az igen tisztelt elnökség által arra vagyok felhíva, nyilatkozzam vallásügyi miniszter urnák akkoron adott válaszára; de én ugy tudom, t. ház , hogy akkor a házszabályok 120. §-ának értelmezése rendeltetettel, az interpellátió és az arra adott válasz érdemében pedig a t. ház azt méltóztatott határozni, hogy ezen ügy legközelebb fog tárgyalás alá vétetni. A napló erre vonatkozó része következőleg szól: (Olvassa): „Elnök : Méltóztassanak ezen kérdés tárg}

7

alására napot kitűzni. Fölkiáltások jobb felől : Most! Méltóztassanak azok, kik e kérdést napirendre kívánják kitűzni, fölállani. Megtörténik. A többség napirendre kívánja tűzetni." Ez volt az elnöki kijelentés. „Méltóztassanak rám bizni, hogy ezen kérdés tárgyalását, mikor alkalmasnak látom, napirendre kitűzzem." Ehhez képest az elnökség a mai napirendre méltóztatott kitűzni ezen tárgyat. Elnök: Nem a tárgyat, hanem az adandó nyilatkozatot a miniszter ur válaszára; és csak most fog elhatároztatni az, vajon napirendre tüzetik-e ezen tárgy 1 Csiky Sándor : A jegyzőkönyvben az áll, hogy ezen kérdés tárgyalása fog napirendre kitüzetni. Elnök: Bocsánatot kérek, nem a tárgyalás-, hanem az interpellátióra adandó válasz. Csiky Sándor: Kérem a jegyzőkönyvet fölolvastatni! (FőTkiáltások a szélső hal oldalon: Olvastassék föl a jegysőMnyv !) Én, t. ház, ezen határozathoz ragaszkodva, bátor vagyok kérni, mikép akkori kérésemhez képest ezen tárgy napirendre kitüzetvén, érdemileg tárgyaltassék. Egyébiránt, hogy miért nem nyugtatott meg engem a t. miniszter urnák interpellátiómra adott felelete, röviden leszek szerencsés előadni. Négy pontba foglaltam én a hozzá intézett interpellátiómat. Első az volt, hogy vajon melyik törvényben gyökerezik a t. vallás- és közoktatási miniszter vagy a belügyminiszter azon joga, hogy az egyszer hozott törvénynek, az illetők által való végrehajtását megakadályozhassa ? Másik kérdésem az volt, vajon melyik tőrvény engedi meg azt, hogy a miniszter, rendelet utján, az enyém és tied fölött rendelkezhessék ? Ezen két kérdésemre a t. miniszter ur azon feleletet adta, mikép ő olyan törvényt nem ismer, mely a miniszternek ily általam emiitett jogot adna, és ha léteznék ilyen törvény, ő lenne első, ki annak azonnali eltörlését indítványozná. T. ház! Igen szép, igen ékes szavakban foglalva nyilatkozott a vallásügyi miniszter ur; azonban, fájdalom, a dolog nem ugy áll, a mint nyilatkozott, mert az 1868-ki XXXVIII. törvény a községnek jogot ád, hogy iskoláit, ha azok felekezetiek voltak is, a 25-ik §. értelme szerint közösekké alakítsa. Eger városának képviselő testülete elhatározta aug. 22-én tartott ülésében, miként mind a 8 elemi iskolája, melyek Egeivárosa területén a város által fölállittattak, közössé alakíttassák át, s igy nem csak a 4 hóstyai iskolát, melyeknek közössé tétele ellen a minisztérium sem tett ellenvetést, hanem egyszersmind a lyceum épületében levő 4 főelem! iskoláját is közösekké alakítani rendelte. Ezen iskolák fölötti rendelkezés jogát folytonos 70 évektől való gyakorlattal szentesitette Eger városa közönsége, mert a lyceumi épületet illetőleg a nélkül, hogy ahhoz tulajdoni jogot tartana, Eger városa törvényes szerződés szerint megállapítva volt az, miként a 4 elemi iskola részére a mindenkori püspök helyet engedni köteles lesz. Adott is helyet, és a város gyakorolta tanítási és oktatási jogát, s mindazokat a terheket, melyek a népneveléssel és oktatással járnak, maga a város közönsége viselte, s ehhez képest neki tulajdon használati joga volt a szerződés alapján. Mégis rendeletileg az enyém és tied fölött akként intézkedett a vallásügyi miniszter ur, a belügyminiszter ur rendeletére támaszkodva, miként ezen 4 elemi iskola elvétessék Eger városától, s azok bizonyos egyház felekezeti iskolaszéknek hatósága alá rendeltessenek. Ez, kérem, az enyém s tied fölötti birói határozattól függő kérdésnek rendelet utjáni elintézése, egyszersmind pedig a már általam fölhívott 1868-ki törvény végrehajtásának lehetetlenitése: mert ha, mint a vallásügyi miniszter ur elismerte, Eger város közönségének, és illetőleg az azt képviselő testületnek ezen törvény által adott joga volt elrendelni, hogy az előbb felekezeti iskolák ennekutána közösekké alakittassauak; és azt, hogy ezen iskolák ennekutána községiek legyenek, el is rendelte : két miniszter urnák s az akkori királyi biztosnak rendelkezése a törvény végrehajtásának lehetetlenitését eszközölte. Ily módon, t. ház, a t. vallásügyi miniszter urnák ezen két pontra adott felelete engem anynyiból nem nyugtathatott meg, mennyiben nem ugy áll tényleg a dolog, mint a hogy ő fölvilágosító észrevétéleit adá. A 3-ik pont ez volt, tiszt, ház: „Mi joggal rendelhette azt, hogy Eger városa képviselő testületét s általa összes közönségét a lyceumi épű-