Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-80
g 80. országos Bies dacerabor 3. 186*. létbe 70 egész évek óta szerződés szerint birtoklott négy elemi osztályokba folytonosan gyakorlott tanítási jogából rendelet erejével s meghallgatatlanul az úgynevezett egyházi képviselet tetszése szerint önkéntesen kivetkőztethesse, a városi képviselet pedig sértett jogainak orvoslása végett birtokon kivül a törvény rendes útjára utasíttassák?" Ezen kérdésre azon feleletet adta vallásügyi miniszter ur, miként ő a telekkönyvet megtekintetvén, abban azt találta, hogy ott a lyceumi épület érseki lyeeumnak van megemlítve, és ebből azon következtetést vonta, hogy a lyceumi épület tulajdon joggal az egri érseket illeti. Ámde ez sem ugy áll, t. ház, mert az egri lyceum a telekkönyvben önállóan ezen czim alatt van bevezetve egy külön lapon: „Érseki lyeeum", de nem ugy, mint tulajdon, mert mint tulajdonos nem vezettette be magát sem az egri érsek, sem más valaki. Nem pedig azért, mert azon egri lyceum boldogult Eszterházy Károly püspök által kizárólag és egj r edül a tanítás és népnevelés végett állíttatott föl, és a tulajdonjogot azon esetben, ha azt később bármely hatalom ezen rendeltetésétől elvonni kívánná, a gr. Eszterházy családra ruházta át. Ez virtuális tulajdonosság, mely azon esetben, ha a lyceum más rendeltetésekre fordíttatnék, mint az oktatás, föléledne. Ámde a lyceum épülete fenállásától fogva köztudomásilag folytonosan a tanításra volt és van még most is fordítva, tehát a gróf Eszterházy család tulajdon joga sem éledhetett föl eddig. A telekkönyv tehát nem lehetett irányadó arra nézve, hogy az egri érsek vagy bárki más azon iskolát tulajdon joggal bírhatta volna, mert az egyedül és kizárólag a közhasználatra, nevelési czélokra alapíttatott. Ehhez képest tehát a telekkönyvben sem találhatván vallási miniszter ur oltalmat, és mégis azt rendelvén el, hogy onnan a közös iskolák zárassanak ki és egyházfelekezeti iskolákká alakíttassanak; ennek következtében onnan az úgynevezett egyházfelekezeti iskolaszék a tanítókat erőhatalommal kizavarta, az ott egybegyűlt gyermekeket hasonlókép kitiltotta és kiűzte, és ily módon most Eger városában a tan- és oktatásügy az említett miniszteri rendelkezés és fölhatalmazás folytán a legválságosabb és legszomoritóbb állapotban van: a szülék nem tudják magokat tájékozni, hová menjenek, hová vigyék gyermekeiket, a város által fölállított közös iskolák pedig az úgynevezett egyházi szék alá rendeltettek, mely a törvény előtt ismeretlen, törvényesen nem is alakíttathatott, mert a törvény arra engedelmet nem adott, és igy ez törvényellenes testület. Most, t. képviselőház, a dolgok ilyen helyzetében , egy részről a vagyonbátorság, más részről az oktatásügy, harmadik részről pedig a belbéke, nyugalom érdekében, és hogy a keletkezett aggályok elhárittassanak: bátor vagyok a t. házat kérni, hogy ezen ügyet érdemileg tárgyalván, határozzon akképen, a mint határozati javaslatomat beadtam. (Zaj.) Elnök: Csiky Sándor képviselő ur nagy tévedésben van. 0 azt hiszi, hogy azon jegyzőkön yv, melyről szólott, napirendre tűzi ki Eger városa iskolai villongásának érdemleges tárgyalását. Ez nem áll. Epén azon napló, melyet ő beadott, tanúsítja, hogy midőn a miniszter az ő interpellátiójára válaszolt, ő viszont felelni akart s közbeszólások történtek, hogy nem szabad szólni, nem lehet tárgyalni, nincs napirendre tűzve: erre én ugy tettem föl a kérdést: „méltóztassék kimondani, vajon ugy értelmezi-e a t. ház a házszabályokat, hogy az interpellátióra adott válasz után egyszerűen szavazás által döntendő el, vajon tudomásul vétessék-e, a nélkül, hogy az alkalommal a kérdéshez hozzá szólni lehessen vagy nem?" E fölött azonnal szavazás sürgettetett. (Bal felől ellenmondások.) Bocsánatot kérek: Tisza Kálmán e kérdést külön napirendre kérte tűzetni; előadása után Horvát miniszter meghallgattatván, Csiky Sándor a dologhoz kivánt szólni, miben az elnökség által megakadályoztatván, az általam föltett kérdés fölött szavazás történt. Erre Kállay Ödön ismét a kérdéshez szólván, az ő előadását helyeselte a ház. En ennek folytán igy szólottam: „Két indítvány van most előttünk : egyik az enyim: méltóztassék e kérdésben most határozni; a másik Tisza Kálmáné, hogy tűzessék ki külön tárgyalásra. " Csiky Sándor közbeszólván, föltettem a kérdést, a többség Tisza indítványát fogadta el. A tárgyalás tehát arra volt kitűzve: miként értelmeztessék a házszabály? és nem arra, mit Csiky képviselő ur felhozott. Midőn az elnökség azután kimondotta, hogy a ház tudomásul veszi a miniszter válaszát, Irányi Dániel az ellen felszólalt, és Deák Ferencz indítványára, ki azt mondta, nem vesztünk semmit, ha ezen kérdés eldöntését, vajon tudomásul veszszük-e a miniszter válaszát, akkorra halaszszuk, ha a t. ház megállapította a házszabály értelmezését, a t. ház akkor nem határozott a fölött, vajon tudomásul veszi-e a miniszter válaszát, miért is e fölött most kell nyilatkoznia. (Helyeslés.) Meghallgattatván tehát Csiky előadása, bátor vagyok kérdezni: a eultuszminiszter nyilatkozatát a t. ház tudomásul veszi-e, vagy határnapot tüz ki tárgyalására ? Csiky Sándor: T. ház! (Zaj) A menynyiben rám vonatkozik ezen kérdés, mintha tévedtem volna az általam mondottakban és mintha
