Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-86
86. országos illés adórendszer megvizsgálására kiküldendő váztmány iránti tőrvényjavaslatot tárgyalni. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter : Nagyon sajnálom, hogy midőn ezen tárgy fölvétetett, nem lehetett szerencsém a t. házban jelen lenni, a főrendiházban levén elfoglalva ; különben megtettem volna az iránti észrevételeimet, melyek nem állanak egyenes ellentétben az imént tárgyalt javaslattal. Ha tehát méltóztatnak megengedni, néhány szóval leszek szerencsés a javaslathoz szólani. (Fölkiáltások bal felől: Már késő! Nincs joga szólani! Jobb felől: Halljuk!) Elnök : Nem a tárgyhoz kivan szólni a miniszter ur, hanem fölvilágosítást akar adni. (Halljuk!) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Csak azt akartam néhány szóval fölemliteni, hogy részemről azon nézetben vagyok, miszerint egy meglevő adórendszer átváltoztatása legezélszerübben csak az által és akkor történhetik biztosan, ha ily fontos kérdésekre nézve szakértőkből álló bizottságok tárgyalásai előzik meg a törvényhozás illető intézkedését. Annyira belevágó minden anyagi viszonyba az adóreform kérdése, hogy szükséges e tekintetben a szakértő bizottság véleményét meghallgatni, s annak véleménye alapján tervezni a törvényjavaslatokat. Ezen szempontból indult ki a múlt törvényhozás, midőn elhatározta, a minek eleget is tett a minisztérium, hogy minden egyes adónemre szakbizottságok alakitandók. Már más alkalommal volt szerencsém a t. ház előtt kijelenteni, hogy ezen szakbizottmányok munkálataikat nagy részben befejezték, melyek ki fognak nyomatni és szétosztatni, ennélfogva köztudomásra jönnek. Az adó-reformra vonatkozó kérdésekben szakértők is kihallgattattak, kik nem voltak a szakbizottságok tagjai. A múlt országgyűlésnek ez volt szándéka, s a minisztérium is azt hiszi, ezen utón lehet az adó-reformra nézve legbiztosabban és legezélszerübben előhaladni. Ennélfogva az e javaslatban ajánlott módot elvileg alkalmazni czélszerünek látom magam részéről is, és ha* majd rövid idő múlva be lesznek fejezve az összes munkálatok, akkor az illető törvényjavaslatok a ház elé fognak terjesztetni és ekkor még mindig módjában lesz a képviselőháznak országos bizottságot kiküldeni; azért elvileg a törvényjavaslatnak ellene nem lehetek, sőt azt hiszem, mindenkinek, a ki reformot kivan, kívánnia kell ezt is: hanem idő előtti e törvényjavaslat, mert épen a reform szempontjából kívánatos, hogy minél elébb terjesztessenek az adó-reform tárgyában törvényjavaslatok a törvényhozás elé; már pedig a t. képviselő ur tőrvényjavaslatának elfogadása által egy fél, vagy czemb«r 16. 1869. jQq egy egész esztendőre is elodáztatnának a szakbizottságok munkálatai alapján készülendő törvényjavaslatok. Ezt tartottam szükségesnek a t. ház engedelmével előadni. (Helyeslés jobb felől.) Györffy Gyula: A 121. §. azt mondja: „A napirendre kitűzött tárgy fölötti tanácskozás megkezdetvén, attól eltérve más tárgyról szólani a ház különös engedelme nélkül nem szabad.* A szavazás befejeztével tehát valamely tárgyhoz szólani vagy szavazatot indokolni nézetem szerint a házszabályokba ütközik; ennélfogva a miniszter ur előadását semmi esetre sem lehet a házszabályokkal összeférőnek tekinteni, (Helyeslés a bal oldalon.) Elnök: A 127. §. igy szól: „A miniszterek vagy általok a háznak előre bejelentett megbízottjaik, a szükséges fölvilágositások adása végett a szavazási kérdés föltevése előtt (Fölkiáltások bal felől: Előtt!) bármikor szót kérhetnek, nemkülönben a bizottsági előadók is a hozzájok intézett kérdésekre vagy a vita alatt fölmerült kételyekre nézve." (Főikiáltások a bal oldalon : Tehát alatt!) A vita alatt a miniszter ur nem levén jelen, a ház engedelmével szólott a szavazás után. (Helyeslés a jobb oldalon.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Én koránsem kívántam a házszabályokat megsérteni, és azért beszédemet azzal kezdtem, hogy a t. ház engedelmével fogok szólani, (ügy van! jobb felől.) A ház megengedte, tehát szólottam. (Helyeslés a jobb oldalán.) Bujanovics Sándor jegyző (olvassa Irányi Bániélnek a felnőtt személyek tanításáról szóló törvényjavaslatát.) Irányi Dániel Í T. ház! Arról van szó, vajon azon polgártársainkat, kiknek száma, fájdalom, milliókra megy, kik gyermekkorukban elemi nevelésben nem részesültek, ezen jótéteményben részesitsük-e vagy nem? Ugy hiszem, erre a felelet tagadó nem lehet, föltéve, ha ennek lehetősége kimutattatik: már pedig, hogy a dolog lehetséges, ott van Francziaország példája. Francziaországban mai nap talán 30 ezeri'e megy már azon tanfolyamok száma, hol a fölserdültek irni, olvasni, számolni tanulnak, és igy pótolják azt, a mit gyermekkorukban bármiféle oknál fogva elmulasztottak, ez által 10 — 20 év múlva Francziaország népessége is ott. fog állani, hol Éjszak-Németország már is áll, hogy ott ritka kivételek közé tartozik az olyan ember, a ki irni, olvasni, számolni ne tudna, és a mi Francziaországban lehetséges, miért volna az nálunk magyaroknál lehetetlen? Ne gondolják, uraim, hogy ott valami nagy áldozatokkal támogatja ezen ügyet az államkormány; ha jól emlékszem, mindössze 100 ezer frankot adnak a
