Képviselőházi napló, 1869. IV. kötet • 1869. deczember 3–1870. január 26.
Ülésnapok - 1869-86
]Q4. 86. országot ülés közoktatási miniszternek, hogy ezen ügyet elősegittesse. Miképen éretik el tehát ezen eredmény? Minden egyes községben vállalkozik az illető rendes tanitó, és ha ő koránál fogva arra nem alkalmas, akármely más ember, ki arra képes, hogy a felnőtt személyeket esténkint téli időben, mikor már munka nincs, tanítsa, és ámbár többnyire ingyen teszik ezt, vannak mégis, kik ezen pót-fáradozásokért a községi pénztárból némi csekély jutalmat nyernek. Ily jutalmakat osztogatott a megyei tanács, és ily jutalmakat, pedig különösen erkölcsieket a kormány, jelesül a közoktatási miniszter juttat a legérdemesebbeknek, kinek könyvet, kinek érmeket, mert tudjuk, hogy Franeziaországban az érmek és keresztek egy nemét képezik a jutalmaknak. Ily erkölcsi eszközök által hatnak arra, hogy a mit a kincstár nyújtani nem képes, t. i. a tanítóknak a végből jobb fizetése, az ezen utón éressék el. Ez utón érték el azt, hogy, mint szerencsém volt említeni, 30 ezer ilyen tanfolyam van ott; ha 20 embert veszünk, kik e tanfolyamban részt vesznek, ez évenkint 600 ezer embert tesz, és ha ez 10 éven át igy megy, 6 milliót fog tenni, és el lesz érve, mire a fiatal növendékek felnőttek, hogy e törvények alapján irni, olvasni, számolni meg fognak tanulni az illetők, és a szülők nem lesznek kénytelenek pirulni saját gyermekeik előtt. Az áldozat, mit az országgyűléstől kérek, ha tekintetbe veszszük az elérendő czélt, szintén nem nagy, nem tetemes. Százezer forintnyi hitelt kérek nyittatni a vallás- és közoktatási miniszternek e czélra; de ha önök ezt is sokallják, én meg vagyok győződve, hogy az illető miniszter ügyessége és erélye az illető tanítók buzgalmának fölhasználása által kevesebbel is be fogja érni. Azért nem is kötöm magamat ezen összeghez; le lehet azt száliitni: a fő dolog az, hogy az eszme a magyar törvényhozás által elfogadtassék; a fő dolog az, hogy azt a miniszter ur fölkarolni és valósítani igyekezzék. Nem kétkedem, ha ezen törvényhozás, ha a miniszter ur magáévá teszi az eszmét: a tanítók és a községek buzgalma szintén nem fog hiányzani. líraim! a statistikai adatok, bár hiányosak, de annyit mégis constatálnak, hogy mi nálunk ezerekre megy még azon községek száma, hol merni iskolák nincsenek, és ezt ennélfogva sokan talán indokul hozhatnák föl, hogy midőn a gyermekek tanításának elősegítésére semmi sem történt eddigelé : miért igyekezzünk a nagyokat nevelni, és a nagyokra költenie De ha tekintetbe veszszük az áldozat csekélységét, melylyel ezen czél elérhető, ezen okot valóban nem tekinthetem olyannak, hogy az a törvényjavaslat elfogadásától visszatartson minket. dsczembK IS. 1869. Én annálfogva bízva a t. ház belátása és hazafiságában, arra kérem, kérve kérem, hogy ezen törvényjavaslatot az osztályokhoz utasitni méltóztassék. (Helyeslés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk!) Nem érezhetem magamat arra felhatalmazva, hogy a vallás- és közoktatási miniszter nevében szóljak; azonban elvileg az eszme, mely ezen törvényjavaslatban foglaltatik, nézetem szerint is igen szép és másutt is nagy sikerrel és eredménynyel alkalmaztatik. Hanem a mi a javaslatnak formáját illeti: erre nézve volnék bátor pénzügyi szempontból megjegyzést tenni, és ezt ugy hiszem, tehetem, miután a 3-ik §. azt mondja: „Az állam által nyújtott segélynek mikép leendő használása iránt a miniszter mielőbb jelentést tenni s illetőleg a mennyiben szükséges lenne, tőrvényjavaslatot fog benyújtani az országgyűlésnek. * Ez igéret a jövőre nézve ; tehát ily alakban, ámbár az eszmét olyannak tartom, melynek jövője van és melyre as államnak idővel pénzbeli áldozatot is kell hoznia, — nem óhajtanám azt kimondani; hanem épen a czél elérése végett talán czélszerü volna, ha méltóztatnék képviselő ur abba belenyugodni, hogy ezen a 3-ik §-ban foglalt eszmének fogalmazására a vallás- és a közoktatásügyi miniszter kéressék fel. Ha ez megtörténik, akkor lehet az osztályokhoz tárgyalás végett utasítani, de ugy mint most van, nem lehet. A mi pedig illeti a 100,000 frtot, ez a budget kérdése, erre vem szükséges törvényjavaslat. Ha pedig már addig is, mig a részletek a törvényhozás utján meg fognak állapíttatni, ha mondom már előbb is, t. i. az 1870-ik évre kíván a ház e czélra bizonyos összeget rendelni, akkor, mikor a vallásos közoktatási miniszter költségvetése fog tárgyaltatni, lehet indítványt tenni bizonyos özszeg megszavazására és ez által addig is, mig a törvényhozás részletesen határoz, a czél el lenne érve. Ennélfogva ezen eszmét vagyok bátor a tisztelt indítványozónak ajánlani, és őt kérni, hogy méltóztassék ily értelemben belenyugodni, mert az osztályokhoz való utasítását nem látom indokoltnak, miután a 3-ik §. csakugyan később ígéri a részletes formulázást. Újólag bátorkodom ismételni, miszerint módja lesz a t. képviselőnek akkor, mikor a cultuszminiszterium budgetje tárgyaltatni fog, bizonyos összeget indítványba hozni. Irányi Dániel: Ha a t. ház megengedi, (Halljuk !) megteszem észrevételeimet arra, mit az igen t. pénzügyminiszter ur mondani méltóztatott. Ha ezen jelentés az illető vallás- és közoktatási miniszter úrtól jönne, vagy pedig, ha t. I pénzügyminiszter ur megnyugtatni méltóztatik
