Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-58

4 fi 58. országos Dlés október 26, 1869. készének, a nagyszombati ágostai hitv. evangé­likus anyaegyházi gyülekezet felügyelője és gond­noka által pártolt folyamodványát tisztelettelje­sen benyújtani, melyben Stelezer Károly lelkész, előadván, hogy a magas minisztérium által a li­pótvári evangélikus katonaság és az ott rabos­kodó fegyenczek lelki ellátásától felmentetett és az azért járó évi 200 frtot tevő fizetését is el­vesztette, mi által oly helyzetbe jutott, hogy családjával együtt ínséggel küzdeni kénytelen, ezen 200 frt. kárpótlásaért esedezik : kérem e folyamodást a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz téte­tik át. Szilágyi lajos: T. ház! Van szeren­csém Küküllő megye közönségének kérvényét, melyben a bírói szervezés tárgyában felterjesztett biharmegyei felirat pártolását kifejezvén annak tekintetbe vételét kéri, tisztelettel benyújtani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasit­tatik. Irányi Dániel: Bihar megyei Nagy­szalonta városában lakó 144 polgár két rend­beli kérvényt intéz a t. házhoz. Az egyik a testi büntetések eltörlése tárgyában, a másik a vallásszabadság érdekében. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasit­tatik. Gubody Sándor (szól, de a nagy zaj miatt nem hallható.) Elnök: Megvallom, én nem értettem, mit kivan a t. képviselő ur. Gubody Sándor : Elmondom hát még egyszer. (Derültség.) Julius 10-én voltam bátor a török vasútra vonatkozó határozati javaslatot a ház asztalára letenni; annak kinyomatása és a t. képviselő urak közt leendő kiosztása meg­rendeltetvén, azt hiszem, türelmetlenséggel nem vádoltathatom, hogy ha a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalásának bevégezte utánra, ezen fontos kérdés tárgyalására egy na­pot kit űzetni kérek. (Helyeslés.) Elnök: Vagyok bátor a t. házat figyel­meztetni, hogy nem egy törvényjavaslat van már napirendre kitűzve, hanem négy, tehát ha ugy méltóztatik érteni, akkorra a t. ház hatá­rozhat, de előbbeni határozatát nem változtat­hatja meg. (Helyeslés.) Gubody Sándor : Ha a jelen napiren­den levő tárgyak után méltóztatik kitűzni, ak­korra is megelégszem. Elnök: Méltóztatnak elfogadni? (Felkiál­tás jobbról: Majd később! Balról: Elfogadjuk!) Ha ezen négy törvényjavaslat bevégeztetett? (Elfo­gadjuk!) Bátor vagyok azonban emlékezetébe j hozni a t. háznak a:son határozatát, mely sze­rint ki van mondva, hogy valahányszor a pénz- I ügyi bizottság jelentését beadja, az szintén elő­zetesen tárgyaltatik. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Az összes mi­nisztériumhoz van egy interpellatióm, s igen sajnálom, hogy ilyen gyéren van képviselve jelenleg. A horvát-szlavon-dalmát országgyűlésen fo­lyó október 15-én egy képviselő Bróz Mabró kérdést intézett az autonóm országgyűléshez és illetőleg a bánhoz: miért nincsenek minden pont­jai azon szerződésnek, mely egyrészről Magyar­ország, másrészről Horvát-Szlavon-Dalmátország közt köttetett, végrehajtva ? A nélkül, hogy min­denben magamévá tenném azon horvátországi képviselő ur nézeteit, szükségesnek látom, hogy a főbb panaszokat a t. ház elé terjeszszem, mert oly kötésről van szó, mely Magyarország és a horvát-szlavon-dalmát háromegy királyság közt köttetett, és melynek fentartása nekünk nem csak érdekünkben van, hanem hogy fentar­tassék, becsületünk is kívánja. Bróz Mabró ur előre bocsátván azt, hogy azon pontjai a szerződésnek, melyek Magyaror­szág részére, mint ő mondja, előnyösek, mind életbe vannak léptetve, elősorolja azon ponto­kat, melyek végrehajtva nincsenek és melyek, szerinte, Horvátországra nézve kedvezők. (Olvassa:) „Nem forog fön tehát alapos kétség az iránt, hogy az emiitett alaptörvény életbe lépett mindazon rendelkezéseit illetőleg, melyek a dalmát­szlavon-horvát háromegy királyságra kötelessége­ket rónak; kétségtelenül igaz továbbá másrészt, hogy a kiegyezési törvény azon rendelkezései, melyek a háromegy királyság állami önállósága, és a polgári szabadságok alkotmányos garantiái­nak biztosítása végett, ótalmazásul és a nemzeti egyéniség megőrzése végett hozattak, — nincsenek életbe léptetve. Azt mondják, hogy a kiegyezési törvénynek 46. 49. 57. 58. 62. 64. és 68. sza­kaszaival akarták a horvát és sziavon királyság individualitását a magyar királyság absorbtiója ellenében biztosítani. És épen e szakaszok intéz­kedései nem léptek mind e mai napig életbe. „Mai napig nem alakítottak Horvát- és Szla­vonország részére külön osztáyokat a honvédelmi és kereskedelmi minisztériumban, mint ennek a kiegyezési törvény 46. §-a világosan intézkedő szakaszának értelmében megtörténni kellett volna. A vallás és közoktatási alapok még mai napig nincsenek leszámítva és elkülönítve, ámbár ezt a kiegyezési törvény 46-ik §-a egyeneseD megparancsolja. Átalánosan ösmeretes dolog, a mi a közvéleményt is igen kellemetlenül érintette, hogy a kiegyezési törvény 57. és 58-ik szakaszai nem tartatnak meg, a mennyiben a közös minisz­tériumok hivatalaiban még ma is nem csak szol­gálaton belül, de a felekkeli érintkezésnél is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom