Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,
Ülésnapok - 1869-58
58. országé* Ülés október 26. 1869. 47 német, sőt épen a magyar nyelvet használják. A közvéleményt méltán elkeserítette azon valódiságon alapuló hír, hogy a közös minisztérium a horvát és sziavon honvédelmi parancsnoksághoz küldött irataiban a magyar nyelvet használja. Ép ily kevéssé érinthette a közvéleményt kellemesen, midőn köztudomásra jött, hogy a közös kereskedelmi miniszter az alárendelt posta- és távirdai hivatalokkal, s a közös pénzügyminiszter az alája rendelt horvát- és szlavonországi péuzügyi hatóságokkal németül ós magyarul igen, csak horvát nyelven nem levelez ; hogy e hivataloknál a belső hivatalos nyelv a német, jóllehet a kiegyezési törvény 57- és 58-ik szakaszai a dalmát-horvát-szlavón királyság határain belül a közös kormány közegeire nézve is a horvát nyelvet tűzik ki, mint kizárólag használandó hivatalos nyelvet. „Horvát-, Sziavon- Dalmátországok lakossága jogos aggodalommal látja, hogy Magyarországban a közösügyek nem jelöltetnek meg közös ezimerékkel, a mint ez Horvátországban s Szlavóniában történik, hol a közös minisztériumoknak hivatalaik vannak. „Miután a kiegyezés ő felsége által szentesítve volt, arany-, ezüst- s érczpénz veretett, de Magyarország királyának czime mellett nincs ott a Horvát-, Sziavon- s Dalmátországok királyának czime. Ennek elhagyása által Horvát-, Sziavon- s Dalmátországok állami egyedisége, a kiegyezési törvény 62. s 64-ik §§-ainak rendelkezései megsértettek. E sérelem az 1868-diki magyar törvény Vlí-dik ez. rendelkezése által nem igazolható; mert a kiegyezési törvény 68-ik §-a világosan kimondja, hogy mindazon törvények s rendeletek hatálya, melyek a kiegyezéssel s annak határozataival ellentétben állnak, a kiegyezés szentesítésével megszűnnek. A kiegyezés azonban 1868. november 8-án szentesittetett, az 1868-diki magyar törvény Vlí-dik ezikke 1868-dik május 19-dike után 15 nap múlva, a mely napon a magyar törvényhozók testülete előtt kihirdettetett, lépett életbe : hatálya tehát a kiegyezési törvény 68-dik §-a által megszüntettetett. „Az 1848-dik évig Magyarország s a háromegy királyság közt fenállott kötelék leginkább az által lőn megszakítva, mert a magyar királyság hatóságai, mint közös hatóságok, a magyar néptörzsnek közvéleménye által sarkalva s ösztönöztetve, a közös államhatalmat a háromegy királyság államegyedi nivellirozására használták, s mert az állameszmét, a háromegy királyság területén élő nemzetnek nemzeti függetlenségét megsemmisíteni igyekeztek. „A kiegyezési törvény folytán a magyar s háromegy királyság közt létrejött rendszer ellenei a fenébb említett napok keltezéséből azt következtetik, hogy a háromegy királyság állami s nemzeti egyedisége a közös hatóságoktól még most is egy hasonló végzetteljes sors által fenyegettetik, melyet az 1848-diki év a későbbi időszak minden következményeivel előidézett. A kiegyezési törvény által életbeléptetett rendszer ellenei már a kiegyezési törvény rendelkezéséből következtetik, hogy a háromegy királyság állami egyedisége csupán látszólagos, mert czélszerü állami berendezés által kellő biztosítékok nem teremtettek; s a fenébb említett tények ezeknek a közvélemény nyugtalanitására hatásos emeltyűvel szolgálnak, mig a kiegyezés barátai ezek ellenében a kiegyezés által életbeléptetett közös közegek kétségbe vonhatlan tetteik vagy mulasztásaik által támogatott támadások ellenében védtelenül állnak, miután e közegek tetteik vagy mulasztásaik miatt a háromegy királyság tartománygyülésén még esak feleletre sem vonathatnak. „A katonai határőrvidéken a közvélemény ezen s még más, közéletünkből merített tényekre támaszkodott izgatás folytán, az anyaországgal való egyesítés ellen épen végzetteljesen, s általában a magyar korona országaival való egyesítés ellen nyilatkozott; s mégis a horvát-szlavón tartománygyülés, midőn a magyar királysággal az egyezséget megköté, leginkább saját előnyének tekintete által vezéreltetett, mely abból áll: az alapszerződéseken nyugvó történeti s nemzeti jogok kiküzdeseben egy bizalmas szövetségtársat nyerni, ama jogot, melynek alapján a háromegy királyság integritása a törvényes rend s háborittatlan nemzeti fejlődés postulatumává leend. A Magyarországgal való szövetkezésnek czélja a kiegyezési törvény 65-dik §-ában határozottan hangsúlyoztatik." (Zaj. Adja elő röviden az interpettatiót!) Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a szabályok értelmében az interpellátióhoz rövid indokolást csatolni. (Helyeslés.) Irányi Dániel : En nem rövidíthetem meg azt az interpellátiót, mely az én interpellatiómnak alapja ; méltóztassék meggondolni, hogy itt arról van szó: vajon Magyarország megtartotta-e a maga szavát, vagy nem 1 ? (Zaj és fölkiáltások jobb oldalon : Adja elő szóval!) Elnök : Minden Írásban foglalt interpellátiót röviden kell indokolni. Irányi Dániel : En nem indokoltam még az interpellátiót. Elnök: Méltóztassék a t. ház nyilatkozni az iránt, vajon valakinek más országgyűlésen elmondott beszédét. . . . Irányi Dániel: Ez nem beszéd, ez interpellatió.
