Képviselőházi napló, 1869. III. kötet • 1869. oktober 16–december 2.,

Ülésnapok - 1869-77

77. országos ülés november 30. 1869. 439 dani, azért a t. ház engedelmével igen röviden fogok szólani. (Halljuk!) T. ház! Oly férfiak részéről, kik ez ország közvéleménye előtt magasan állanak, itt oly állitások hozattak föl, melyek a tényállással tökéletesen ellenkeznek; de a melyek oly messzeható horderejűek, épen azon oknál fogva, melyet kiemeltem, hogy ha ezen körülményekre és tényállásokra nézve a tiszt, ház fölvilágosítást nem nyer, akkor ugy a párt, mint a minisztérium oly szinben fog feltűnni az ország közvéleménye előtt, mely a valóságtól teljesen eltér. Mindenekelőtt legyen szabad nekem az előttem személyesen igen t. Ghyczy képviselő urnák előadására néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Igen nagy fontosságot nyer az ő előadása az által is, hogy itt e háznak egy kitűnő tagja, ki az 1848-ki kormánynak is egyszersmind intéző tagja volt, a maga részéről szintén kijelentette — miben én, részemről, szintén osztozom — hogy a t. képviselő ur fáradozásaiért és kutatásaiért az összes ország hálájára méltó. (Éljenzés a hal oldalon.) Igen t. ház! Azon adatok, melyeket a, t. képviselő ur előterjesztett, a tényállásnak nem mindenben felelnek meg. Ugyanis mit mondott ? Beszédének kezdetén mindjárt azon alaptételt állította föl és ahhoz I fúzte további következtetéseit, mint hogy ha a minisztérium azon álláspontot foglalta volna el az 1867-ki számadások irányában, hogy azokra nézve vagy nem terjesztheti, vagy kellő időben és kellő mértékben nem terjesztheti elő az adatokat : mert ezen számadás oly előirányzaton alapul, mely nem volt alkotmányos tárgyalás utján megállapítva. Ezen előadás következtében szives volt egj kérdést is intézni a házhoz, t. i. azon kérdést: melyik alkotmányellenesebb, az-e egy nem alkotmányos útu előirányzat alapján számadást tenni, vagy pedig egyátalán nem adni számadást ? Ez itt a házban, hol a körülményekkel és viszonyokkal mindnyájan ismerősek vagyunk, mint rhetorikai frázis elhangzik; de egészen más tekintetet nyer az, ha meggondoljuk, hogy a különböző pártközlönyök utján ez állítás az országban köztudmásra jut. Mit jelent e kérdés egyebet, mint azt, hogy a minisztérium nem akar 67-ről számadóim, még pedig azon ürügy alatt, mert alkotmányellenesnek tartaná a nem alkotmányos utón létrejött előirányzat alapján számot adni. Én, t. ház, sem a házban, sem a házon kívül nem hallottam soha, hogy a minisztérium ez álláspontot magáénak vallaná. Igaz, hogy igen hangsúlyozta a miniszter ur azon nehézségeket, melyek az átmeneti korszakkal járnak: különbséget kivan tenni a formára nézve a különböző számadások között; de hogy egyátalában nem akart volna számolni, vagy hogy alkotmányellenesnek tartotta volna, mint azt tiszt. Ghyczy Kálmán képviselőtársunk jelezte, az egyátalában a tényállással homlokegyenest ellenkezik: mert ellenkezőleg épen a minisztérium volt az, mely a háznak a számadásokat beterjesztette. Igaz, hogy a t. képviselő ur e számadásokat nem tartja számadásoknak, sőt azokat haszontalan skartétáknak, iratoknak tekinti, tekinti pedig két okból. Először, mert nagy gonddal és szorgalommal összeállította két számadásnak tételeit, és azokból kihozta, hogy egymással nem egyeznek. De nem kell egyéb, mint, megfontolni a létező viszonyokat, hogy az ember arra a meggyőződésre jöjjön, hogy épen akkor nem volna e számadás helyes, ha a számok egymással egyeznének. (Derültség a hal oldalon.) Szolgálok fölvilágositással. Mindenki előtt tudva van, hogy a 6 7-ki számadások főkönyvelése a bécsi pénzügyminisztérium központi számvevőségénél létezett, és onnan terjesztettek elő a kimutatások, és hogy az önálló magyar pénzügyi alkotmányos kezelés csak 1868-tól kezdődik. Már most, t. képviselőház, mi foglaltatik a 67-lri számadásokban. A 67 végével az egyes minisztériumok hitelmaradványai és túlkiadásai foglaltathattak csak addig, a meddig a központi számvevőség vezette, t. i. 1867. év végéig. Mi foglaltatik a pénzügyminisztériumi alkotmányos számadásban? Foglaltatik a 67-ik év végszámad t. i. 67 után mindazon tételek, melyek a minisztériumok rovására kiadványoztattak vagy bevételeztettek. Következőleg, miután az első kimutatás 1867 végéig szól, a másik pedig mindaddig, a meddig utalványozás történt, az 1867—68. év számlájára; nagyon természetes, ezen kettőnek egymással ellenkezni kell, sőt öszhangzásban nem szabad lenniök. De másodszor skartétáknak nevezi Ghyczy Kálmán ezen számadásokat azért,mert abban találta fölhozva mindazon kiadásokat, melyek a közigazgatás költségeire fordíttattak, de nem találta abban az 51.347,327 frt hovafordításáról a végleges számokat. Itt kikérem a t. ház figyelmét, mert én épen ezen körülményt tartom a legfontosabbnak, s azt hiszem, hogy ezen körülmény és az arra adandó fölvilágositás ki fogják mutatni azt, hogy ez az indítvány, a melyet Ghyczy Kálmán t. képviselő ur fett, s azon javaslat, mely a pénzügyi bizottság részéről nyújtatott be, kivihetetlen, s ellenkezőleg a ház nem is odábbozhatja továbbra magától, azt, hogy Justh képviselő ur indítványát elfogadja. Ugyanis a kérdéses 51 millió forintról a minisztérium nem tehetett rendszeres számadást, illetőleg nem helyezhette be